áradozott, borított — de el nem sodort — sok ilyen «lábas ház»
volt. Ma már nyoma veszett!
De azért mégis csak van a magyarságnak czôlôpépitménye, még
pedig igazi halâszati «lábas alkotmánya», mely teljesen megérdemli,
hogy e konyv szerény keretében helyet foglaljon.
Òsi volta mellett az tanuskodik, hogy a nagy világ forgalmától
félreesô helyen s mindenképen «szigetségen» maradt meg napjainkig;
mert olyan kozségben divik, mely áradó vizek és feneketlen tavak
által az év legnagyobb részén át el van vágva az ú. n. külvilágtól s
csak akkor közlekedik evvel szabadon, amikor a keleti Kárpát der-
meszto hidege szilárddá teremti a vizet és a fóldet, vagy a midón
nagynéha — beköszönt az aszály s elemi csapás erejével nehezedik a
magyar fóld nyilt, lapályos vidékeire.
S vajjon hol van e czólopépítmény fészke
Sátoralja-Ujhelytól keletészakra tartva, a tüzeredetü Hegyalja
lánczolat sajátságos vonala lassan északfelé távolodik az úttól ; itt-
ott még kilóki egy-egy hullámát a lapályba, de végre is a távolság
kékjét ólti magára s midón hátrafelé tekintünk, a Sátor jellemzó hegy-
csoportját elnyeli a szemhatár vonala; Beregbe jutunk. Balról — észak
felól — változó alakú hegység kisér, jobbról — dél felól — lapályos a
vidék.
A hegység sokszor messzire távozik az úttól, majd elóbbre
nyomúl, hogy ¡smét visszaszókjék.
A lapály mind sajátosabbá válik. A hol mívelt fóldeket várnánk,
ott ósszevissza szakadozott, hol bozótos, hol sásos helyek tünnek szemünkbe;
itt-ott felüti koronáját egy tólgyfa, mintha ki volna lókve
valamely tólgyerdó kótéséból ; — aztán mintha rekettyést látnánk ;
ismét égerfák tünedeznek fel ; hirtelenül pocsolya áll elóttünk, mely
néha érszerü futásban van ; majd felüti magát a nád, egészen cseret-
szerüen. Az, a mit a festész mesterszava «levegónek» mond, itt egészen
sajátságosan, finoman fátyolozott.
A kinek nagy a tapasztalata, az legott tudja, hogy a mocsarak és
lápok világának küszóbét lépte át s ha a térképre veti szemét, legott
megtudja, hogy a Spernye területén van, mely egyike azoknak a tel-
hetetlen spongyáknak, a melyek mind azt, a mi patak s a hegységben
oly vigan csórtet tova, elnyelik, elemésztik.
H e rm a n : M a g y a r h a l á s g a t .
____
KULLOGÓ.