ÌHi'ÓW
■; i Jit:
" j ? ..... 3 tm
:Î1 iiííqy:
L i l f l ' f i L u Í !
f i i !
asszonynépség kosárszámra hordja a kihasított s besózott halat, hogy
száradásra kiterítse, azaz a zsinegre kiakaszsza.
Es minthogy a zsidó vagy bérli a halászatot, vagy legalább keres-
kedik a sóshallal — rendesen Oláhországba, a hol a sóshal a keleti
görög vallású kóznépnek bójti eledele — , hát gyakran eljár a hasítótanya
felé. ott a terító karózat kózeiben fel s alá járkálva, apróra néze-
geti a kiterített portékát. fejében forgatva az üzlet menetét, kalkulu-
sait. Egy-egy derék, kifordított ónhal vagy tenyérszélességú' dévér
láttára meg is áll, ajakán földerül az a bizonyos üzleti mosoly, kalapját
kissé hátratolja, kezeit hátracsapja, vagy a két hüvelyknél fogva,
beakasztja a mellény hónaljába s a tóbbi ujjal dobolgatva, kiszámítja
ennek, meg annak a halnak, meg az egésznek az értékét, árát, a keze-
lés kóltségét és a hasznot. Hát így is zsidóütcza az a terító karózat s
az iíjabb halásznemzetség, mely a zsidóság határfáját már nem ismeri,
a bérlóre vagy kereskedóre gondolva nevezi úgy azt a karótákolmányt.
A hasító tanya rendesen telepszeru, a halászvállalatnak kózepe;
szilárdabb alkotmányú halászkunyhóval, bálazóval, sózó-, mosó-hely-
lyel, a fólós hálók terító karózatával, szóval a halászmesterség minden
czók-mókjával.
Es ez a hasítótanya messze kórnyékre árasztja lételének hírét!
Nem is a szem, nem is a fül, hanem az ember orra az, a mely már
messze távolból megérzi.,
Mikor a szem megpillantja a hasítóhelyet s a fülhóz ér a hasító
asszony s leánysereg locsogása is, akkoron a finnyásabb orr ki tudja
hányszor fintorodott el már a rothadó halak büzétól s a rotyogó halzsírüst
gózétól; még a halâszember is úgy mondja, hogy « érzik a
hasítótanya».
A halhasítás roppant mocskos egy mesterség; ebben fölötte áll
még a timárságnak is. A halak nyálkája ezerszeres rétegben egymásra
szárad s mindent ellep, a mihez a hal teste, a hasító keze hozzányúl ; asztal,
kosár, kád, késnyél, a hasítók keze,. kóténye barna kéreggel van
bevonva, a melybe a hal pénze belészárad. S már e kéreg is erós
büzóket fejt ki, a melyek a száradó halak, az elszórt apróság s a hal-
zsirüsi gózével, bú'zével ósszeházasodva," oly légkórt teremtenek, a
mely a purgatórium illetó osztályában is megtenné puhító hatását
még a legmegrögzöttebb lelkekre is.
De nagy a megszokás hatalma.
A hasítók vidám serege úgy van avval a levegóvel, mint a dohány-
gyárak népsége a dohány porával ; oda se neki ! Avval a fáradságot
nem ismeró serénységgel, mely a halászat egész mesterségét jellemzi,
s a mely a hal természetének egészétól ered, hogy t. i. éló állapotban
fürge, holt állapotban kónnyen, gyorsan megromlik — mondom,
avval a serénységgel nekiáll a legnagyobb halrakásnak is hasít és
hasít, a mig csak az utolsó d.arabot fól nem hasította s csak akkor
pihen meg, mikor már látja, hogy a sózás javában járja, a megiomlás
veszedelme evvel ki van zárva.
A hasítókunyhó legtóbbszór olyan,, mint egy derék magyar ház-
nak a nádfedele ; elnyúlik benne a hasítóasztal, a melyre a halar a
kasból rádóntik; a padkákra telepedik asszony, leány; fenkóvel meg-
élesíti a kést, a hüvelyk- és mutatóujjat kórültekeri rongygyal s kezdi
a hasítást. : .
A legügyesebb hasítás az, a melyet tiszamelléki asszonyok a Balaton
némely hasítótanyáján gyakorolnak; a hegyes kést belédóíi a hal
nyakszirtjén úgy, hogy a hegye a hugygyón jón ki s éllel a hatnak
áll, melyet legott kihasít a farkkal együtt; ekkor hasra állítja a halat
s a kés éles, alsó fokával hosszában ketté vágja a fejét; a hal két lelét
ekként csak a hasbór tartja óssze s így akasztják vagy terítik a zsidó-
utczára, a belsó részszel kifelé.
De a terítésig még más dolog is van vele ; a kihányt beleket elóbb
rakásra, aztán üstbe gyüjtik ; a kihasított halak kasba, innen moso-
gatókádba kerülnek, hol kis lányok apró, éles czírokcsutakkal tisztára
mosogatják ; innen ismét kasban viszik a sózó asztalra, hol asszo-
nyok derekasan sóznak ; kádba vetik' a besózott halakat s a mikor a
só megszívta az egészet, ismét kasokba rakják s viszik teríteni, hagy-
ják száradni. Azután az asszonyoknak közös a sorsuk a szegény dohány-
kukáséval.
Valamint ez gondosan szemmel tartja az ég boltozatának kelet-
kezó, foszló felhóit, a szelek járását, a pók szóvését, a szúnyogsereg
tánczát, hogy idejekorán tudhassa meg az idójárás változását, azonképen
van a halterító asszonynépség is ; — a kukás leszedi s behordja
a dohányt, mihelyt az esó csak kózeledik, s ugyanezt teszi a halterító
asszony a halakkal.
Ili!
1 Iil
I
r i fiíql
I [I
I f *
híi „
'9 liEflI
Ì lüí ¡