u 71
f v : !
j. »: i;
I-'.
1 14 A M A G Y A R H A L A S Z A T M U L T JA .
vára lajstromában, a melyben a «tárházban» levò dolgok vannak össze-
irva. Itt akadunk a kôvetkezô tételekre : *
« Jégen vaiò halászathoz való apró réztaraczk, promiscue ‘
tizenegy Nro i i.
1 -SÔ 4 lótos, kereke, ágya jó vasas.
2-dik 2 lótos, ágya vasas, kereke rézbül való.
3-dik 2 lótos, ágya s kereke vasas.
Négy, egy-egy lótos, mindeniknek ágya s kereke vasas.
Egy, két nehezékes ; ágya s kereke vasas ; másiknak ágya vasas ;
de kereke nines.
Egy fél nehezékes, ágya, kereke vasas.
Ezen Nr. 1 1 taraczknak nem pondusok, hanem lyukoknak pro-
porcziója specificáltatik.
Háromszájú vastaraczkocska, ágya s kereke vasas Nr. i. (Az csü-
nek ketteinek lyuka két-két lótos, harmadiknak féllótos.
Másutt, a vár egyik padlásán ;
«Semmirekelló, rossz, rothadt, szakadozott gyalom, kótelestól,
melylyel ezután Inventáriumot nem is kell onerálni.»
A taraczkokkal együtt fel van sorolva « két számszeríj is (Ambrust),
egyikének íve és idege, másikának csak idege nines.»
Semmi kétség, hogy ezeket az apró ágyúkat arra használták, hogy
a halakat az ecsedi láp zugaiból a sikvíz — illetôleg jég — felé ki-
riaszszák, a hol azután a kijegelt tanyákon, csapásokon, vagy vonyó-
kon, a gyalommal kihalászták. Ez tehát valóságos «hajtóhalászat» volt,
mely érthetô, mihelyt elgondoljuk, hogy az Ecsedi láp zig-zugos szi-
getségei sok búvóhelyet alkotnak. Valószínü, hogy e kolyókágyúkat
elóbb nagy körben állították fel, jéghátán, a zugok folé s jelre egyszerre
sütogették el ; azután kisebb körben ismételték a lovéseket s
így folytatták ezt e kozpont felé, a hol t. i. csapást jegelni és gyalmot
vetni lehetett. A két régi s^ànis^erij még régibb korból származik
és valószínü, hogy a halaknak szigetekról való nyilazására használtatott,
a mint ezt már 1254-ból kimutattuk.
A XVIII. században II. R á k ó c z i F e r e n c z rátartós a halra, mely
asztaláról c sak ritkán hiányozott .
* Eredeti kézirat, T h a l y K á lm á n gyi i jteményében.
O K I R A T O S T Ô R T É N E T . ‘ 5
A RÁKÓczi-kor lelkes búvára, T h a l y K á l m á n erre vonatkozôlag
érdekes részleteket közöl.9
A konyha ellátásáról szólva, íolhozza, hogy a rák és a csik sú'rú'n
fordul elô s az elóbbi 1706-ban május, junius és julius hóban majdnem
mindennap ott van a fejedelem asztalán.
Halakra vonatkozôlag szintén vannak feljegyzések ; fôkép a komá-
romi, nazvádi és gutai halászság látta el a fejedelem asztalát a Duna
fohalaival.
E fôl jegyzésekbôl a kôvetkezô tételeket vehet jük ki:
«Hal. Naszvádi embereknek 64 font halért, fontja 8 pénz; és más
36 fontért, fontja 6 pénzével.
Komáromból hozott két öreg tokért italpénz 30 denár.
Naszvádi és gutai halászoknak 185 font halért 12 frt 48 denár.
Naszvádi embereknek 136 font halért 70 frt per den. 6 és óó
fontért per den. 8.
Két kecsegéért 23 denár.
Ismét naszvádi halászoknak 130 font halért 9 frt; a gutaiaknak
147 font halért i i forint.
Ju ly ismét naszvádi halászoknak 257, gutaiaknak 142 font halért
13 íorint 42 den. és i i forint 36 denár.
T h a l y megjegyzi , ho g y ebben az idószakban tóbbnyire gutai és
naszvádi halászoktól naponkint e g y -k é t mázsa hal vásárol tatott.
Az idezett értekezésben még egy adat foglaltatik,9 hogy t. i.
Nógrád vármegye i 7 0 7— 1 708-ban sokat szállított B e r c s é n Ci gróf,
fejedelmi helytartó és fótábornok konyhájára, egyebek között vizát
és szárított halat.
Evvel vége szakad az adatoknak; mintha ez is bizonyitani akarná,
hogy azon innen hosszú, majdnem végzetes álomba sülyedt a nemzet,
oly álomba, mely megzsibbasztotta benne a nemesebb hajlamokat,
faji ónérzetét és érzékét.
1 ] T h a l y K á l m á n : A hazai képzómüvészet, míÜpar, nemzeti viselet, fegyvergyártás és
haztartas ii. R á k ó c z y F e r e n c z udvarában. Torténeti tár, 1882, p. 555.
2] T h a l y , i. h. 568— 79 1. a jegyzetben.
i'wi