ll
ih
I
Tihany fenékhorgászának kerítette meg a Balaton fohalát, a fogast,
mig a I I . és 12. az erdélyi Mezôség nyomorgó halászának szolgál-
tatta és szolgáltatja még ma is a csukát a Hódos -és Szarvastó jege alól.
A 10. alatti rózsatüskével a czigány furfangja remekei, vissza-
64. ábra. M ag ya r horgok.
varázsolván a kutatót — mint mondani szoktuk — «ozonvíz elótti»
korszakokba.
Az egészet pedig megkoronázza a vargyasmenti székely góbé, tollas
horgával (13), a melylyel oly biztosan ejti hatalmâba a pisztrán-
:got, mint akár az angol óshorgász, W a l t o n , hajdan, és nemes kóve-
tóinek minden tudománya a magáét ma.
T Ú Z S É R E K . 18:
Ezekról a népies halászat gyakorlatáról szóló szakaszban majd
tüzetesen szólunk.
Mielôtt a szigonyokhoz térnénk át, vessünk egy futó pillantást a
túzsérekre, a melyekról már mondva volt, hogy a horgâszat szerves
tartozékai ; ezek után pedig még a fentókre is.
65. ábra. Tvizsérek. — i . és 2. B ronsz-tüzsé rek a svajczi c zôlôpépitményekbôl; 5. Szegedi túzsér v a sb ó l;
4. U . o. fábó l való.
Az óskorból származó tárgyak kózótt, kivált ha halasvizek
mellékén kerülnek a nap világára, sokszor tómegesen találunk oly
tüket — csontból, bronszból, vasból — , a melyeket sem varrò-, sem
haj-, sem tüzdeló tú'knek magyarázni nem lehet. E tüknek néha fokuk,
néha csak fejes végük van, néha hajlítva fülesek (60. ábra 3.) is.
Ili
iiitumíí