( î
1 <
262 H ÍG V I Z E N VALÓ H A L A S Z A T .
fôlére s mikor a körön belül ielbuggyan a viz, mint valami óriási
forrás, akkor ideje van a hurkolàsnak. Az ôreglegény kôtelet ragad,,
hurkot köt s begázol a vizbe — térdig, mellig — , kezével tapogat a
vizben, hogy kitapogassa a hal fejét ; mikor ràjôtt, viz mentében simo-
gatja s nagy óvatosan úgy rákeríti a hurkot, hogy épen a kopótyú és
hónaljszárny kôzé kerül ; de még nem szorítja, mert elôbb jó távolra
kell húzódnia, nehogy a hal —■ neki vadùlva — megcsapja farkával.
De mikor már kellô távolban van, meghùzza a kôtelet, odaugrâl
az ifjabb legény, a viczi, a iattyu s ekkor hiába vergôdik már a « Duna
ónása», hiába korbácsolja farkával a vizet: rajtavesztett.
Mikor igen nagy a hal, a négyes bokor sokszor nem birja a hálót
kihuzni, mert rettento eró lakozik abban a pánczélos testú óriásban.
Az osi szokás az, hogy ilyenkor a szomszéd bokor segítségre siet.
Ilyenkor ered mega halâszember szava ; ilyenkor beszéli el apróra,
íogott-e már ekkorát, melyik esztendôben, meg hogy kikkel 'járt
akkoi, azok merre szakadtak, és ki az, «a kit az úristen nyugosztal-
joni) no néha meg is verjen ; no-meg, hogy mégis csak ennyi
mázsa, meg ránk is íér s hogy a részbôl jut az asszonynak kontos,
meg ez, meg az.
A lassú íolyású, kanyargó Tisza helyen-kcízón kiszélesedik ;
orvényeinek mélysége titokzatos ; feneke sok helyen iszapos, azért
ide lûposkôvL’s, hozzá hosszú és mély hákí kell. Az órvényhalá-
szatra sokszor 24 m. mély (széles) hákít hasznáUa Tisza-menti halászság.
Ennek a rengeteg hálónak már. egy hajó nem elég; van tehát
kettô. A kaldszlhyó (148. ábra) a hálót vivo fohajó, hosszú, lapos,,
széles orrú és széles íarú vízi járómú, rendesen négy ülopaddal s a
hálónak szánt két padolattal. Az egyik padolatra (O) rakják a háló
indi, azaz súlyozott részét, a másikra (P) a parás fó lé t ; a háló
teste, vagyis léhéssc ilyenkor a két kózbeesó padia kerul azért, hogy
a kihányás fenakadás nélkül tórténhessen.
Ezt a halászhajót a «csónyak» — sokszorosan lapidi; néhol lap-
yyg — kiséri (149. ábra), mely alak szerint a fohajohoz hasonlít, de
annak alig fele.
A halászatra való kiszálláskor ez a laptár viszi a húzókóteleket, a
biczkél, a laptárost, illetôleg a fuiosói ; hozzá mindenféle halász-
szerszámot.
A Tisza mentén az óreg- vagy tiszaháló kórül ötös vagy hetes
bokor dívik. Szeged kórül Tápén van 1 nagypiczés, i viczemestei,
1 futosó, I pöczkös, 1 hálóvetó; Csongrádon: 1 mester, i inszedo,
I paraszedó, 2 léhésszedó, 1 laptáros, 1 viczi-
A nagypiczés és illetôleg mester a fóember, ki a halászhajót kormányozza
s a tanyavetést igazgatja; a viczemester az óreglegény, ki a
kezelésre ügyel ; a futosó az, a mi Csongrádon a viczi, Komaromban
a viczelaptáros; a pííczkós az a legény, kinek az a feladata, hogy a
bekerítésnél a kijáró kótél peczkét beakaszsza : a háloveto az, a ki a
hál(')t a vizbe hányja.
Csongrádon a kótelességek még pontosabban vannak kiosztva.
Ott van az inszedo, a ki a háló súlyozott inát szedi ; ott a paraszedó, a
k iah á ló fólét rakja; ott van két léhésszedó, kik a tulajdonképeni halot
szedve, óblítgetik, a beléakadt gaztól megtisztítják ; erre két ember
kell, mert a háló rendesen nagyon mély.
Most pedig hallgassLik me g példáúl a szógedi Tisza-halászt,
hogyan mondja ó saját szavával a tanyavetést.
«A nagy-vagy óreghálós fómén a bcadásra ; a z elsó legénynek
azt mondja: fdmazd ! Mikó mógindúl a hajó, m á r a l ó van keszitve a
c s ó n y a k - akkor: vesd ki ag a p a c s u rH Mikó mindnyája háló elfo-
gyoll, azt mondja: huja ! míg a póczkós megsziírja a poczkol.»
« Evedzgessünk kipelé ! »
I; .TJ
- •, rb,' '