s .
¡! '1 í!
; ;
á(
1 '' II
’ 1
« . ^ 4
n i © ■ :
¡j .
Î.I
J '
n>
TOY
i l i ii
iia
’ t'.
782 M E S T E R S Z Ó T À R .
E l b o c s á t ja — Miskolczi Gáspár — a ponty
az ikráját.
E ld o bn i — Agárd — a háló zsákját a vizbe
vetni; igy: «mikor a zsákot eldobta, kanya-
rodni kezd.»
E l e j e — Balaton, tihanyi ôshalâszat — a
tihanyi halászfelekezetek feje ; pld. : a
Selyemtársaság Elcjc = kormányosa, bi-
rája.
É l é s k e s z e g — T. Sq. Szeged — apró Abramis
és Alburnus fajok ; leginkább a csali
(Köder) értelmében.
E l é v u l t hal — Tata — vénhedt ponty,
melyet tenyésztésre használnak : 7— 12 kilo
súlyú, igen vén darabok, 1. Anyaponty.
E l f e k s z i k — Agárd — a csuka a zsombékok
közt, azaz : veszteg állva lesi a prédát
: a német: «Hecht im Gelege.»
E l fo g y — Szeged — a háló, azaz : egészen
ki van vetve.
E l i g a z í t a n i — Tihany — a czibékkel, annyi
mint : elverni, megrakni, a halâsz-articulus
rendelése szerint büntetni ; rendszerint a
saját czibékjével igazítják el : 1. Czibék-
vágás.
E l k ö t ik a v i z e t — Körös mentén — az ôr-
hálóval a niedret átfogják, hogy a hal ne
menekülhessen, 1. Akadôtôrés ; Órháló,
Rácsháló, Vészlés.
É ló - é r — Arteria.*
E ló b á r k a — Komárom — kis halászatnál
szerepló kis bárka.
E ló h o m lo k c so n t — os præfrontale.
E l ó r e p e d zó , a horog, ha a hegye a szárhoz
képest nincsen oldalt kihajtva ( L im e r i c k ).*
É ló v í z — általánosan — a melyben a hal
jól érzi magát. Levegóvel kellôképen érintkezó
víz.
E l r a k n i — Agárd — a fogásra felszerelt
horgokat a maguk helyére kötözni, I.
Kikötni.
E l s ó k ó — Szolnok ~ 1. P a l ló k ó .
E l só l e g e n y , — Komárom — a ki a ladik
orrán húz.
E l só ó v ed zó — Záhony — a felsó Tiszán a
halâszbokor két elsó legénye.
E l s ó s z á r n y — Kopácsi — a hal hónaljúszó-
szárnya (p. pectoralis).
E l só v e r s i k — Karád — a több hagyású
varsánál az elsó vörcsök ; I. Vörcsök.
E l t i l t a n i a v í z r ó l — Keszthely — a r é g i
c z é h s z a b á l y b a n , anny i , mint a h a lá s z a t tó l
el t i l tani .
E l v e r n i a h a la t — K uthy — elriasztani.
E l v e s z e t t a j é g — m o n d j a a b a la to n i ó s -
ha lá s z , m ik o r a jég má r e lo l v ad t .
E m e l g e t ó h á l ó — Székelyfóld — 1. Á g h e g y háló.
E m e ló — Szentes — I. Ághegyháló.
E m e ló h a l á s z , a villikkes, ághegyes, örvös,
kullogó stb, halász.*
E me ló h a l á s z a t , a villikel, ághegyhálóval
és rokonaikkal vaiò halászat.*
E m e ló j e g e s h a l á s z a t , az, a melyet emeló
hálóval a jég alatt úznek.*
E n yh e — P. K . — árnyék ; P e t é n y i így
jegyezte le a szegedi halász mondását :
«A Piimaharcsa l 0kéb en,fa enyhéb en lakozó,
szilvaéréskor kijáró, — rövidebb, vaskosabb
stb.»
E p e r l á n — Szirmay Andr. — Osmerus Eper -
lanus L. a magyar vizekre csak ráfogva.
É r — általánosan — a sikságon lassan foly-
dogáló kisebb vizek ; de a források kifo-
lyásai is, a mig nem mennek patakszámba.
É r d e g e l n i — Miskolczi Gáspár — megérni,
fölnevekedni.
E r e g e l — B . Szabó D á v id — a potyka a
parthoz, azaz : lassan közeledik.
E r e s z k e d n i — Tápé — a ladikkal pld. a
harcsa helye felé ereszkedett.
E r e s z t e n i — Balaton-F ii red — 1. Kisérni
alatt.
E r e s z t ó (há ló) — Balaton — öreges szemú,
finom fonalból kötött háló ; 40 méterig
hosszú, i g méterig mély, melyet kövelök-
kel elsülyesztenek s gyékény pótákkal
függólegesen tartanak ; 10— 20 ilyen háló
egymásinellé kötve egy rend s helyét a
vizszinén az ór vagy kaczér jelezi. A fogásra
nézve 1. Átolja és Pamtikháló.
E r e s z t ó h á l ó — Máramaros, Visk — tulaj-
donképcn Óregháló. Három darabból
való, mindenik darab 1 2— 14 m. hosszú ;
a két szélsó darab islégból kötve, óregszemú,
a kozépsô darab czérnából való,
aprószemú. Részei: Halászóbot, Terebuga,
Hálóbél, Pallóka, Kótis, 1. azokat.
E r e s z t ó l é k — Balaton — a fólék, a melyen
a hálót beeresztik ; 1. Bedöntö.
M E S T E R S Z Ó T À R . 783
E r e s z t ó s — Balaton — az a halász, a ki
leginkább az eresztóhálóval halászik.
E r e s z t ó s p a r t — Tisza mentén — a már
nem lankás, de még nem is meredek part.
E r e t s é g — Szalárdi siralmas Krónikája —
vízeres vidék.
É r zó l i k a c s , a halak hatodik érzékénfek nyí-
lásai a, hal fején.*
E s p á r g a — FelsiS-Rákos — minden erósebb,
halászszerszámhoz tartozó zsinór, pld. :
«ónra való espárga», a rokolya hálón.
É t e t ó ma s z l a g — Janua 1729 ~ hibásan
csalinak (esca) magyarázva.
E u r e n — 1215-ban ~ «cum tota tertia parte
voraginis, quod vulgo Eure/t dicitur». Nyilván
ôrvény, mely mindig ¡ó halashely.
É v a k e s z e g , Abramis vimba L in .*
E vahal — P. K. — Abramis vimba L. Duna,
Eresi.
E v ed zó — Komárom — a csónik, ladik, hajó
hajtására szolgáló szerszám ; van mankója,
nyele és tolla.
E v ed zó — Hegykö — itt a tolórúdat nevezik
evedzónek.
E v e d zó - s z á r n y — Miskolczi Gáspár — a hal
úszószárnya.
E v i c z k é l — általánosan — a hal ; játszva
úszkál. Kis gyermekról is mondják, mikor
a fürdóben pocskol : «eviczkél mint a hal».
E y s é g — Máttyusnál — a halból készített
Garum csipóssége. «A Garum a halak
beleinek sóval egybeolvadt evsége vala»;
nyilván a mai kaviár hivatásával bírt ; de
a Scomber-ból készült.
E z ü s t ó s b a l ín , Blicca argyroleuca H e c k .*
E z ü s t s z e m u n g — Szirmay Andr. — Salar
Scliiefermiilleri V a l . a magyar vizekre
csak ráfogva.
F á g y n i — Tihany — igy ejtve : «fánynyi»
pld.: «erigy hálót fánynyi», az az: a kihú-
zott hálót ismét kivetésre rendberakni ; I.
Fejni.
F á g y ó k ó t é l — Balaton-Füred — vékony,
rövid kotél, a melylyel a háló húzókótelét
a jég alatt járó vezérhez (rúdhozj kötik.
A tihanyi halászarticulusban büntetó szerszám
is.
F ah a jtó — Keszthely — 1. Rohonyos, Vezeres.
F a h e g y k e s z e g — Abramis Brama L. , közepes;
rügyfakadáskor ívik, innen a neve ; B a la -
toii-Fürcd.
F a j k e s z e g — Körös mentén — azok a keszegfajok,
a melyek 10 — 12 fontig is megnó-
nek; megkülónbóztetésül azoktól, a melyek
aprók maradnak.
F a j t o k , Acipenser schypa G ü l d .*
F a j t o k o k — Antacei, mint csoport.*
F a j zó hal — Janua 1729 — szaporító hal.
F a l — Nagy-Bereg — a cslkvarsa vagy kas
tomloczrésze.
F a r — altaíanosan — a hajó vége.
F á r a d t hal — Lázi, Ipoly — csenevész,
hitvány hal (palócz).
F a rhám — Komárom — heveder, melylyel
a parton haladó laptáros a bejáró kôtelet
a mataknál fogva tartja.
F a r k a k ó - - Csongrád — I. Belsókó.
F a r k a ló Körös-Tarcsa — az a kó, vagy
tégla, mely a hosszú kecze végébe van
kötve, hogy a hálót feszitse.
F a r k a r ó — Csongrád — a csónak farán tar-
togatott rövid, hegyes, karvastagságú czölöp,
a gyors kikótésre való. A nyargaló
apacs vontatására sietó legénység a far-
karót hirtelen beveri, hogy a csónakot
hozzàkôtve a vontatáshoz láthasson ;
I. Merecs. Az Ecsedi lápnál az a karó,
a melyhez a szárnyasvarsa farka kötve
van.
F a r k a r ó ma d z a g ja — Bö rvely — az a madzag,
a melylyel a szárnyas varsa vége a
farkaróhoz van kötve.
F a r k a s f ü t e j — Székelyfóld vizei — Euphorbia
esula és cyparissias L. Ezt a mérges
füvet a székely kéveszámra szedi, a víz
színe alatt kövön kóvel ósszezúzza, igy
megmérgezi a vizet s evvel együtt a benne
éló halat.
F a r k h á ló — Erdóvidék, Olt mentén — I.
Bokorháló, Farszák.
F a r k ó v é c s — Komárom — a fenékhorog
végkôve ; 1. Belsókó.
F a ro k — Komárom — a vizbe hosszan be-
nyúló partrész, vagy szigetvég.'
F a ro s — Bodrogköz — a ki a csónakot kormányozza,
tehát a ladik farán áll.
( ÍF.. :■ (■) („■If’
i' !"
Hllll