il s Tfl i
“ *G
M'
tekkel, utóbb ôblôzetes tévesztôkkel, u. n. fejekkel ellâtni : ez a
v c jsg. Ezeket a tévesztôket a helyváltoztatásra alkalmatosakká tenni,
a halat verésekkel ieléjôk terelni; ez a vessycmisa.
Az Litôbbiakhoz lánál, illetôleg vesszônél, nádnál, egyéb nem kell.
Tisztán magyai szempontból úgy alakúl a sorrend, hogy a magyar
királyok adományleveleiben, már a legrégibb idôben, és ott, a hol a
halászat módja az okiratban ki van fejezve, elsô sorban a rekesztô
halaszat szerepel u. m. a varsa (1094), a vejsye (1200), a cgége
( ' 248) ; ettôl a halászási módok régiségére nézve a bizonyító erôt nem
lehet megtagadni.
Most pedig àttérhetünk a szerszâmok ósszehasonlító tárgyalására;
elkezdvén a sorozatot azokkal, a melyek magyar szempontból tôrténeti
becsûek.
M A G Y A R T Ô R T É N E T I H A L Â S Z S Z E R S Z Â M O K .
A magyar halászat tôrténeti mesterszavairôl irva, a magyarázat,
illetôleg bizonyítás elsô sorban az okiratok szôvegére tâmaszkodott s
az is fôtôrekvés volt, hogy az okiratok mesterszavait az élô nyelvben
fôlkeressük s ezen az uton minden kétséget kizàrjunk.
Ezekutân ennek a szakasznak csak az a feladata lehet, hogy ma-
gukkal a tárgyakkal vagyis szerszámokkal megismerkedjünk.
Elsô sorban áll a reszketô halászat, a melyrôl e szakasz bevezeté-
sében megemlékeztünk.
a) A C Z ÉGE .
A régi okiratokban: Chcge, Zeege, Zege , Zeyge , Scyge , Zeyge, Zegge, Szcgje, Segye
és Segs-tô ; latiniil : captura.
Az angol, német és franczia halászat ismer egy hálót, mely a magyar
piszke-hálóval egyezik s a mondott népeknél oly nevet visel,
mely a magyar czégére emlékeztet. A nevek im ezek, németül : Sege,
Zege, Sägenetz; angolúl : Seine, francziáúl : Saine, Senne. Kétségtelen
dolog, hogy mind e nevek a görög húzóháló nevétôl erednek, a
«szagené»-tôl* s innen a latin sagena húzóhálótól, mely hàlónemet,
a vetóháló mellett, az apostolok is használták.
* aayrivr, — Zugnetz.
A C Z É G E . >5'
Hogy a magyar cpcriv épen csak rokon hangzású és valójában
egészen más természetü halászszerszám, az már abból kóvetkezik,
hogy Magyarorszàgon, helyhez kötve. királyi adomány tárgyáúl szolgált.
Adományozták a czégét a magyar királyok úgy, mint akár egy
várat, vagy földet s így helyhez kótótt szilárd alkotmánynak kellett
lennie; az is volt, a mint ezt az élô szó, élô szerszám és élô gyakorlat,
minden kétséget kizárva ma is bizonyítja.
A magyar czége háromféle; mind a három formájának lényege
az, hogy a vízfolyás eirekesztessék s a hal kényszerítve legyen az
átkelést, vagy menekülést egy bizonyos ponton megkisérteni, a hol
azután a iogókészülék be van állítva.
34. ábra. S z éke ly i:zége.
.4 terció készülék a czége; a iogókészülék helye a kapu, mely
utóbbi nyilván egyezik a régi okiratok «Kapusfeu» kitételével, mert a
tomlócz rész maga a fe j vagy fó.
A legkezdetlegesebb forma a székelyek czégéje (34. ábrája), hol
a kovekból rakott V alakú rekeszték (cq) a czége, ennek csúcsa (k)
a kapu, a melybe a vesszôbôl fonott bocskorvarsa van beállítva.
A czégének ez alakja kiválóan hegyi patakokban dívik. A halász
arra ügyel, hogy a víznek a kapu felé nagy esése legyen. Hogy minél
sebesebb íolyást érjen el, a V fenekét vesszôbôl fonott vészléssel
rakja ki, mely sokszor a bocskorvarsának kozvetlen folytatása. Mire a
czégét berendezte, gübüló rudat ragad a kezébe s jó messziról üzni
kezdi a halat, mely, megriadva, nyílsebesen tovairamodik, belékerül
a V-be, melynek esése belésodorja a bocskorvarsába, a melybe a hal
beléékelódik, miután fejét és úszószárnyait oszsztórte-zúzta.
i(iTí d
;
?
.... ;
ii i 'i
■ A r i
A ; , 7 '
r : . il t l
AL,: ,i
■t: