ségét képezik, vannak kis halászok, ú. m. koczások és fenekesek
vagy horgászok; néha mind a két faj egy emberben egyesül.
A koczás — egy a keczéssel és bónéssal — a hosszúkeczét von-
tatja a Duna fenekén ; a fenekes a fenékhorgot veti ki a fejkohöz
kötve s minden tizedik horogban egy-egy horogkôvécscsel lekö-
velve.
A fenékhoroggal való halászásnak osi és fejlett voltát semmi sem
bizonyítja jobban, mint az, hogy a horogra valónak, a mit t. i. a hal
csalogatása végett a horogra húznak, külón mesterszava van, t. i.
«pèlle» — innen péllézo, pélleszedo — és hogy a fenekesek kezén
maradt meg a fentó és a kuttyogató vagy — komáromiasan — buty-
tyogató.
Az elóbbi nyilván a tórténet elótti óskorba, az utóbbi messze
keletre vág vissza, s reá mutat a «kumai magyarságra. »
A komáromi halász ma is halászsarut visel; hatalmas csizmát,
melynek szára térden felül ér s melynek megvarrása régenten a timár
czéh remekei kózé tartozott.
A Dunának, teljesen függetleniil minden fóldirati és kózigazgatási
beosztástól, külón halászfelosztása van, még pedig tanyák szerint;
minden tanyának neve van s e nevek teljes figyelmet érdemelnek,
kivált a régi okiratokban elóforduló helynevek meghatározásának
tekintetéból, a mire a tórténeti rész reá is mutatott.
A tanyák im ezek :
Keszizátony, Kórtitanya, fòsso. Keszegés,
Lérióra, Hegyajja, Fokajja,
Fosso forgó, Vizás, Pusztatemplomajja,
Hármos forgó, Bene, Marczibilla,
Lovadi rí alja, Szívás ajja, Lidia,
Öregtanya, Szaros, Szegfütanya,
Hamarja, Jázos, Beresleg,
Léri farok, Ludas, Pinkezátony,
Flórián, Disznós, Lópéra,
Faluajja, Zsitvaajja, Paczalos,
Kórtitanya, alsó Szenes, Pörös,
» kózépsó, Bók, Fóhágó,
R É V - K O M Á R O M . 447
Bocskoros, Dobai zátony, Hopszergeszt,
Paptanya, Mancza, Gógeajja,
Szakajtás, Monostorfarok, Füzifokajja,
Harcsás, Ujfalusi óra Gyakó,
Várfarok Szen pàli fokajja, Kengyeles,
Sebestanya, Atkás, Bódogasszony,
Nyulas, Górbeszeglet, Mil,
Küvekfóle Csapófódes, Komlós,
Kisbuzgó, Csikkentyü, Sórházajja.
Hókony fòle, Prépusóra, Dülló.
Meszellós hókony, Kódmentanya,
Ugy írtam le, . a mint ejtik ; azért szükséges megjegyezni, hogy
«fosso» annyi mint felsó ; rí ajja = rév alja; farok mindig a folyóba be-
nyúló fóldnyelv; korti = kôrtvély ; szívás = szilvás ; « fóhágó » = fel-
hágó ; « kü, küvek » ~ kó, kóvek ; « mil » = mély.
Mint látjuk, nem egy tanya a halfajról vette nevét, mely ott gyakori
; ilyen a Keszegés, Vizás, Jázos, Harcsás; más tanyák bizonyos
tulajdonságoktól veszik nevüket; így; Csapófódes, mert agyagos;
Atkás, mert sok a kelevisz benne; az «ór» többször szerepel, péld.
Lerióra, Prépusóra s mindig orrszerú, kirúgó sarkot jelent s kôvetkezetesen
egy r-rel ejtik.
Az egész sorozat kiválóan magyaros hangzású és csak egy tanya-
név valija a német eredetet s jelezi azt a mindenha csekély hatást, a
melyet a beszármazott idegen a halászatra, mint legósibb foglalkozásra
gyakorolt. Ez a tanyanév, magyar kerékbe tórve, a «Hopszer-
geszt» s nem más, mint a német enyelgó «Ob-st’-hergehst», a «Schau’
mer eini» trivialitás édes ócscse.
Alább ki van mutatva, hogy a németség nem bírt rést ütni a haj-
dani komáromi halászság erós várán.
A tanyanevek, természetesen, a halász-szokásokban is szerepelnek,
nevezetesen a halászkereszteló áldásában, melynek egyik helye
így szól ;
Atkás, DÜI1Ô, Bocskoros,
Másfél flint hai bizonyos ;
Izsai tanya gyakoré,
Lópéra tanya ; vesd belé ;
t i â
'