)ák. Körös-Tarcsa méroszákja (Sq) egészen más — ; úgy a mint
rajzolva van, ráakasztható a mázsálóra s ha megfordítják, pompás
saraglyaszeríí halhordozó szerszám — mert jókora ám l — H a kavaró
kanál, a melylyel az üstben a halak belét tórve-vágják, hogy a halzsir
felszalljon ; Ö az 0ved~ó; karcsú, ügyes jószág, fogója {á) sem
mankó, sem ful, sem bódé, hanem kacs. C a cyklend, a mely a
lélekvesztó kilincsébe jár s keczéréskor* az evezó beakasztására
szolgál.
És hiába van a nyargalóbárkának általánosan az a formája, a
melyet a 138. ábra ábrázol; Kórós-Tarcsáé más ; ezt a 157. rajz
abrázolja. Oniókéje, farfdkéje fejes, s e fej eredeti alakban van kifa-
ragva; szóval igen sok eredetiség, mely a szót megérdemli.
És még mindevvel sem fogyott ki az óreghálóval járó szerszâmok
es fogások sorozata. Igaz, hogy nem egy van közöttük, a mely más.
15 7 . ábra. K ö rö s -T a r c sa i n y a rg a ló bárka.
hálózatoknál, a halászmesterség egyéb feladataiban is szolgál; de
letárgyaljuk itt azért, hogy áttekinthessük s utóbb erre a helyre
hivatkozhassLink.
A magyar halászéletról szóló részben, többszörösen fordúl majd
eló a «hálóállitás», abban az értelemben, hogy a háló darabjait a
halaszbokor egyes emberei kótik meg s a midón ez megvan, bekó-
vetkezik az ósszeállítás.
Az «állításnak» tehát kettós az értelme u. m. a rendesen 20
metert tevó darab, a melyet egy-egy halász kót, és az ósszeállítás,
maga is.
Oly hálóknál, a melyek folytonosan egynemü vízben használtatnak,
az ósszetoldás állandó s a háló fólét egy, alját kettós kótél
Lásd ; «Keresó halászat» alatt.
-
alkotja; de a hol a hálót majd nagy viztükrökön, majd szorulatokban
kell használni, ott meg kell lenni a módnak arra is, hogy toldható,
illetôleg róvidíthetó legyen. Eléri pedig ezt a halászság az ósszetoldás
bizonyos nemével, melynek mesterneve «réfóloin»; nyilván a
német «Reffein» magyaros fóleresztése. S megjegyzem, hogy ez leginkább
Komáromban és Budapesten dívik.
Az ósszetoldás e neme a 138. ábrán elég világosan látható,
amennyiben egy erós «lajfánt»-ra — ismét a német «Leinfaden» fóleresztése
— az ósszetoldandó két hálódarabnak szemei felváltva fól-
szedetnek s a háló fólének és aljának megfeleló helyén is hurko-
lás van. Érdekes tudni, hogy «lajfánt»
kiválóan a kotélnek egyes szála is, a
melyból sodorva v an , tehát « Leinen-
Faden». — A háló inára reávert ólomról
tudjuk, hogy ez, ráverés után, onnós
karika, mely nagyon emlékeztet az óskori
L l . n. «orsókóvekre». Minthogy ilyen karika
bóven kell, a komáromi halászság készít
magának «óloindeszkáj» (139- ábra, Oj,
melyekhez egy derék olvasztókanál tartozik;
a midón az ólom megolvadt, az ólom-
deszka vésett formáiba Uíltógetik s kikap-
ják az éleshátú ólonigahiskál ; a ráverést,
melyet — mint tudjuk — két ütéssel kell
eltalálni, derék, meglehetósen súlyos pórólylyel végzik (1 39. ábra K).
Ez a póróly Szolnokról való ; neve ólniozó-kalapács.
A magyar halâszember jellemzésénél majd elmondjuk, hogy sok
mindenfélét tud. Kivévén a vasból való részt és a hosszú kóteleket, a
tóbbi szerszám az ó müve. Róvidebb kótelet maga is szokott verni ;
igaz hogy nem hajtókerékkel, hanem csak újja sodrásával s nagyon
természetes, hogy ehhez valami kell, a mibe a lajfántot, a miból a kótelet
verni akarja, beléakaszthassa. Ez a valami Komáromban a gajinó
(139. ábra G), egy fa ágából készült horog, a melyet az állító/a valamely
lyukába dughat. Ennek a mindenesetre nagyon «ósi» szerszámnak
nem annyira használata, mint inkább neve érdekes, a mennyiben
talán a gajiól eredve, vidék szerint gajmó, gamó s talán ugyaninnen
H e r .m a n o . a m a g y a r h a l á s z a t .
15 S . ábra. A háló ósszetoldása.
u