liSH
V4 n
: ,l:„+
Ijidin . ,
Mi»
646 T E R M É S Z E T H I S T Ó R I A .
hajtó küsz, 8. ra g zd o zó ón , 9- pirosszemü kele,. 10. veresszárnyú konczér,
I I . réti csik, 12. vágó csik, 1 3. kóz-csuka. ^
P e t é n y i 1852-ben még feljegyezte a vágó durbincs és ragadozó ón fajt;,
nekem 1883-ban öreg halászok azt mondták, hogy azóta e két faj kiveszett.
3 2 . Zagyva folyó. Torkolata kórül. 1. Csapó sügér, 2. fogas-sülló, 3.^ ko-
sülló 4. német buczó, 5. magyar buczó, 6. vágó durbincs, 7. selymes durbincs,
8 tarka meny, 9- tóponty, 10. széles kárász, n . nyálkás czompó, .2 . rózsás.
márna, 13. dévér-keszeg, 14. silány keszeg, 15. lapos keszeg, 16. bagoly-keszeg,:
17. sugár kardos, 18. szélhajtó küsz, 19- ragadozó ón, 20. pirosszemú kele,^
2 1 . veresszárnyú konczér, 22. f e j e s d o m o l y k ó , 23. vésettajkú paducz, 24. réti
csik, 25. vágó csik, 26. kóz-csuka, 27. leso harcsa, 28.* sebes pisptrang,
29. kecsege-tok, 30. sóreg-tok, 3 1 . faj-tok, 32. viza-tok.
Mindenek elótt álljon itt, hogy az imént fólsorolt vizeken kívül,.
a magyarfóldnek még számos más vizéból is ismeretes a halnak hol
egy, hol tóbb faja; a mi jegyzékünk becse abban nyilatkozik, hogy
az adott víznek bizonyos pontján éló halaknak ósszességét iparkodik
adni, tehát úgyszólván a halrajz értékével bír.
Az bizonyos, hogy ez a halrajz kezdetleges, mert hiszen jobbadáii
csak azt adja, a mit a nép is megkülönböztet ; de azért ez a halrajz
fólér egy jó vázlattal, a melyból idóvel a teljes kép megalkotható.
A kónfe irányára való tekintetbôl ez a halrajz még külónben is meg
van okolva, mert világot vet a nép megkülönböztethetö érzekere,.
mely mindenesetre elsó rendü.
A méltatás szava elsó sorban a rendkívüli kivételes tüneteket illeti
meg; hogy azonban a rendkívülit fólismerhessük, tudnunk kell a
rendeset.
A magyar fóld halrajz! tekintetben két külón területet alkot,
a mely Európa nagy vízválasztójában sarkal. Ez a nagy vizválaszto az,
a mely bizonyos folyókat délfelé, illetôleg keletfelé, másokat ismét
észak- és illetôleg nyugot felé terel.
Folyóink kozül a Poprád az, mely az északi folyórendszerhez tartozik,
elóbb a Dunajeczczel s evvel együtt utóbb a Visztulaval egye-,
sülve, a Keleti-tengerbe — alapjában véve északi — szakad; a
magyar fold tóbbi folyója mind a délkeleti folyórendszerhez tartozik
s a Fekete-tengert valija anyavizének.
Ez a két vízrendszer nemcsak folyás szerint, hanem halrajz tekintetében
is külónbózik egymástól ; s külónósen két nemes hal az,
a mely a külónbséget kifejezi. Az egyik a lazaczpisztráng — kózszólás
szerint lazacz -, a mely az északi folyásokat, a másik a dunai galócza,
mely kizárólagosan a Dunát és vízhálózatának alkalmas részét
jellemzi.
Némi tekintetben más természetü a sikos ángolna elterjedése,
mely az Európát óvezó tengereket lakja s a beléjók szakadó folyókba
is bevonúl ; de a Fekete-tengert s illetóleg folyóit kerüli, tehát a mi
Dunánk hálózata is idegen tóle.
Hasonló természetü a tüskés pikó elterjedése is.
Az ángolnának és a tüskés pikónak megjelenése a Duna hálóza-
tában ennélfogva mindig kivételes, rendkívüli megjelenés, mely azonban
nagynéha mégis csak meglepi a halászt.
Igy nekem budapesti kereskedó halászok, kik állóbárkát tartva
egyszersmind halásznak is, pontosan leírták az ángolnát, mint nagy ritkaságot;
azonképen leírta nekem «ángvilla» név alatt T u b a I s t v á n
komáromi halászmestér is, mint legnagyobb ritkaságot. P e t é n y i jegyzetei
között pedig ez is olvasható; «Az ángolna a Dunában nagyon
ritka. Az ercsii halász, Horváth, azt mondta, hogy ó 27 év alatt csak
két darabot fogott Komáromon alúl a Prépostsziget mellett és az
aranyosi zátony kórül. »
A halászok leírása így hangzik; «Kigyótestü, fekete, nagyon
sikos hal, melynek csak hónaljszárnya van, hasaszárnya nincsen ; a
gyepre kivetve, szaladni kezd mint a kigyó.« Ez kétségkívül az angolnának
igen jó leírása.
A Poprádban az ángolna a rendes jelenségek kózé tartozik, s a
lazacz társaságában jellemzi e folyót.
A tüskés pikó, P a n c i c , jeles szerb füvész állítása szerint — ki
külónben mint buzgó gyüjtó az állattannal is foglalkozott — Belgrád
alatt megfordúlt, tehát a Duna e részét véve, a magyar halrajzba is
befogadható vendégül. A Poprádból teljes biztossággal nem rekeszt-
hetó ki.
Ez a méltatás a horizontális elterjedésre van alapítva, melynek
más természetü párja a vertikális vagyis meróleges elterjedés.
Az utóbbinak az az értelme, hogy egyazon folyónak magasabb
helyen fekvó kezdetén másnemü halrajzi viszony van, mint alsóbb
folyásában. Ez vezette kivált a német természetvizsgálókat arra, hogy
■ p-F
ÌLI ■ j.
.<■ : ' . : J ' i