li
!
fissili
IV)
204 ÔSRÉGÉSZETI HALÂSZSZERSZÂMOK.
félben van, hogy helyébe a laposfeneku hajó àllhasson, a melylyel a
gyakorlatról szók) részben majd megismerkedhetünk.
A folyókon divó lélekvesztôk, keresztmetszet szerint nyílt félko-
ruek s vagy lapos far mellett csúcsos orrúak, vagy olyanok, hogy
faruk, orruk egyformán éles.
A lapos farú lélekvesztôk kôzôtt kiváló figyelmet érdemel a Kórós
Tarcsán és a Berettyón is dívó. melyet a 88. ábra állít elénk
mely megüti az 3 m.-t is s négy embernek való. Orrát és farát tat erositi
s van rendesen négy kilincse (F), mely arra való, hogy keczézés
alkalmával valamennyi evedzó a cziklend (cziklony) csikló vagy kallószijba
akasztható legyen, a mint azt az ábrán a fartól számított elsó
kihncsen láthatjuk is.
89. ábra. Szugedi f'csónyik'u
A 98. ábra a szegedi lélekvesztót ábrázolja, melynek kózszájon
forgó neve «csónyik». Ez elóre-hátra egyformán szolgál s kilincs helyett
húzó vánkussal, kolomppal, vagy kallantyúval van ellátva, hogy
az evedzó gúzsba vethetó legyen.
^ A midón ide teszszük, hogy a régi balatoni bödön vájásával —
akárcsak az óskorban — a túz is közremüködött, érdekességénél
A CSIKASZ SZERSZAMJA. 203
fogva ide igtatjuk még azt az arany lélekvesztót, kissé bús arczú halá-
szával együtt, mely azon a szilágy-somlyói arany lánczon ékeskedik s
90. ábra. A ra n y lélekvesztó a szilá g y som lyó i aran)dánczról.
■II;'.:::
i f : ■■■'riiii
il:'
,.p:- éfii- Tjripfií >
A.
' I ;'A,
7 '^’-
ri:
í| A ia
A ri
'Ari;
:if ■
■ 'i
: i. V :
a melynek bizonyos rokonságát a Körös és Berettyó mai laposfarú
lélekvesztójével tagadni alig lehet.
7- A C S IK A S Z SZ E R SZA xMJA .
E kónyv második része magában foglalja a halâszati képek sorozatát
is. Nagyon természetes, hogy ott a csikász teljes joggal helyet
kért magának, s azt meg is kapta.
Ott azonban a csikászt egész valója szerint méltatjuk, holott ez a
szakasz annak szerszámját kéri eló, hogy az óskorral egybevethesse ;
tehát lássuk.
A csikász a szó való értelmében «ezer veszedelem» kózótt üzi
furíangos mesterségét. Ingó lápokon halad tova, melyek alatt «fene-
ketlen» a mélység; a hol nincsen ingó-láp, ott feneketlen sarak, gód-
rók állanak útjába, a melyek az idójáráshoz képest folyton változnak.
Ez és számtalan más veszedelem úgy hozza magával, hogy a csikász
minden egyes lépése ki van számítva. A vakbogár csápjával tapogatva
halad tova, a csikász csápja a lápibot, a melylyel majd mindjárt megismerkedünk.
De vannak kiválóan alkalmatos helyek, a vészek, a hol a csik
mindig ellehet, a hol tehát mindig érdemes csikászni s a hova természetesen
gyakran kell eljárni. Ilyen helyeken a csikász kikészíti útját,
hogy bátran járhasson ; ez az út a lábó s lényege szerint czólóp-épít-
mény.
Erós karvastagságú husángokból karót csinál, a vész Irányában
két sorban leveri s a kozét gizgazzal, náddal, gyeppel, zsombék-
■ 4
T|A
tu, IL
■tifiti
■1!-A
11:
iiri ■!ll:":
!A