A magyar vizek alsó színtáját ellenben igenis jellemzik a tokféle
halak, a melyek a fofolyamok derekán találják magukat legjobban s.
csak a kecsege-tok az, mely vàllalkozóbb s elvetòdik a Sión át a Balatonba,
az Ipolyba s mint tudom a Nyitràba is.
A pisztrângnak letévedése a Sajó derekára, sôt a Zagyva-torkola-
tig és Szegedig, szintén nem csodálatos, mert a pisztráng más tájakon
tengerjáró is.
Hogy a pisztráng a lehetôségig ragaszkodik nem annyira havasi,
mint inkább bizonyos természeti! vizekhez, ennek biolôgiai megfejtése
talán leginkább az. hogy kerüli a más halakkal való versenyt s rendkívül
hatalmassá fejlett úszásával ott boldogúl, a hol más hai semmire
sem mehetne, t. i. a legsebesebb vizben is.
Ez viszi a pisztrángot a havas patakjaiba és természetes, hogy ott
aviz minòségét és hòfokàt megszokva, a vizre érzékenynye vahk; de
viszont bizonyos az is, hogy ezt az érzékenységet lassanként le is vet-
kozteti, a mi azután tenyésztésre vaiò ràtermettségét oly nagyon meg-
növeli.
A halaknak elterjedési — mondhatnám — rugalmasságát jól
jellemzi a Szamosnak Szatmár táján lejegyzett halrajza, (23, II. a sorozatban)
a hol a pisztráng-színtáj számos eleme mellett a perhal a kecsegével
és a soreggel találkozik.
A mióta a Balatonnak rendes kifolyása van, «új halak» származnak
belé ; így a már említett kecsege és hozzá a rózsás márna, mely
onnan, mint soha sem látott új faj került a fóldmívelés! miniszteriumba
s a mimszteriumtól hozzám.
A rugalmasság mellett külónben még két kórülmény bizonyit; az
egyik a tengerjárás, illetóleg a vegyesvíz látogatása, a másik a hévizek
halrajza.
Halaink kózül igazi tengerjáró faj a dévér-keszeg, az Evake-
szeg a sugár kardos, valamennyi tokhal, a lazacz, pisztráng és az
ángolna; a vegyes vizet, t. i. a torkolatokét, a hol az édes víz a ten-
gerével v e g y ü l , a kóvetkezók állják és látogatják; 1. a vágó durbincs,,
2. fogas sülló, 3. botos kölönte, 4. tarka meny, 5. tóponty, 6. széles.
kárász, 7. fenékjáró külló, 8. ragadozó ón, 9. ónos jász. 1 o. pirosszemú
* A Vágból Kries ch János a kovetkezô tokokat jegyezte föl ; szin tok, vágo tok, kecsege
tok, viza tok. Itt mindenesetre az alsó folyás értendó.
kele, I I . veresszárnyú konczér, 12. kóz-csuka, 13. lesó harcsa,,
14. sebes pisztráng.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ezek vándorolnak, s legkevésbbé
azt, hogy tólünk vándorolnak; de ezek a fajok ott akadnak
s az édesvízi színtájak határait gyóngítik.
A hévizekról futólag már megemlékeztünk, * sót az imént a borsodi
Hejóról felhozottak is idevágnak némileg, de annyiban kevésbbé
jellemzók, hogy a folyócska vize vegyes víz. Másképen állunk az
O-Buda fölött a puskapormalmoknál fakadó hévízzel, a melyet egykoron
Aquincum lakói külón vízvezetóre érdemesítettek. Ez a meleg
víz gondos árkoláson a Dunába ómlik s noha róvid futtában négy
malom szakítja meg, teljesen elfogván az egész vizet, mégis egész
halnépsége van, még pedig végtól végig, hozzá még annak daczára
is, hogy e halak számára az óriási Duna busásan kinálja valóban
«kóvér» víztómegét.
Az én megfigyeléseim szerint abban a vízben a kóvetkezó fajok
élnek; A forrásterületen a tóponty, elkorcsosodva; a íorrásterület és
puskapormalom közötti árokrészben jelenkezik a fejes domolykó és
vórósszárnyú konczér; innen az u. n. Kremplmalomig, tehát a kiásott
római fürdóház tájáig az árokban tartózkodik az imént említett
két fajon kívül a tóponty, a pirosszemú kele és a szélhajtó küsz;
kôzvetetlenûl a malomnál, a hol a víz kis tócsává szélesedik, jelentkezik
a ragadozó ón és a sugár kardos is ; e maimón alúl a kóvetkezó-
malomig már a csapó sügérre is rábukkanunk s a fejes domolykó-
termetes is lesz, a harmadik maimón alúl, a hol már kavicsok vannak,
de a víz még nem elegyedett a Dunáéval, él a felpillantô
külló és a tarka géb, míg végre a negyedik maimón alúl, a már
vegyes vízben mindazok a halak megfordúlnak, a melyeket a hévíz-
ból elósoroltunk.
Az érdekes tünemény biológiai megfejtése mindenesetre az, hogy
a soha be nem fagyó víz állandóan és bóven termi a táplálékot s ez
bírja reá a halakat, hogy az egészben szokatlan sajátságú vízhez hozzá
tóródjenek.**
A népies megkülónbóztetésre alapított halrajz-vázlat arról tanúsko-
* Lásd a III. rész elsó szakaszának végét.
** A bányavizekben éló halakról kôzvetetlen tapasztalást nem szerezhetteni.