I,(¡i;; îüd' T
ID iri' "
-G ip "ri i.
SpüfiG k fe Gii It «Dì "*;
i |.IU.::«Ü
r i - ï f
■■1l 'ii ¡
■■’ i f r
■7 9*- :
: , ri,: 4
.-SJ ...
! rifi 'f
î
leje részén, a lábrészéról pedigtartómadzagok feszülnek. llyenformán
a háló szája a halász íelé tátong. A rúd 3—4 méter hosszú.
A halász kiválogatja a partnak azt a részét, a hol a víz feneke
tiszta és lankásan mélyedó s jó messzire veti be a hálót, azután
pedig, mintha gereblyélne, úgy húzza a patrra, tehát magafelé halászik.
Rendszerint csak apró küszhal és keszeg a sovány préda, mely nem
Igen tcrheh azt a foltos vászontarisznyát — ha van; mert a kaparó-
halásp akárhányszor csak úgy az inge hasítékjába csúsztatja a szerencséjét.
A Bódva-halásznak — Szendró táján — ebben is bizonyos eredeti-
sége van, amennyiben hálója szakasztott ilyen szerkezetü ugyan, de
nagyon öblös ; el is nevezi varsalhiUv/ak.
A szendrei varsahálónak jái'uléka azután a holló { 2 1 : . ábra, B)
Ofiy 3 4 mótor hosszú rúd, melynek vastagabb végére rendszerint
valami ócska bórdarab van rászegezve.*
A halász fólkeresi, rendesen másod- vagy harmadmagával, a
Bódva csóndesfolyású, bokros helyeit, leginkább azokat, a hol a füz-
bokrok a vízbe nyomulnak ; beveti a varsahálót úgy, hogy szája a
bokor íelé áll s ekkor a czimborák a botlókkal jól megdöfögetik a
bokor vizalatti tóvét, gyókérzetét, hogy a halat a hálóba beriaszszák.
Ezt a nevezetes müveletet azután «holióLisnak» nevezik, mely lényege
és szerszáma szerint szakasztott az, a mi a székelység «göhulese»
s a bodrogkóziek «purholdsa».
Ez a magyar népies keresóhalászatnak a foglalatja.
Vi l . V K TÔ H .ÁLÁSZAT .
AZ AM F I B L E S Z T RO N .
A veíóhálóval való halászat a tórténeti halâszati módok kózótt a
régiek kózé tartozik, a mint ezt már az ósi elemekról szóló fejezetben
ki is mutattuk.
A tudományos kózfelfogás az, hogy a kerek vetóháló, mely
eldobva, ránczosan ósszeesik, azonos a görög amfiblesztronnal, mely
* Azonos a zurbolófával, göbülovel , biiklóval. L. azokat.
szó a górógben ruhát és hálót is jelent, a mivel azután e hálónak
magyar elnevezései is találnak, amennyiben neve vidékek szerint;
pendely-, póndóly-, péntó-, szoknya- és rokolya-háló.
A halászság csak ritkán mondja vetóhálónak.
Magyar fóldón a vetóhálónak két formája dívik, u. m. a keleti
és a nyugoti forma; s van ezeken kívül egy változat is, a melyet a
magyarság a «rácz» jelzóvel szokott ellátni.
2 16 . ábra. V e tóh áló
A keleti forma az, a melyet az ósi elemek néprajzi vonatkozású
szerszámai között tárgyaltunk, mint olyat, a mely a Kaspitenger
mellékén dívik, nálunk az Olt és a Berettyó mentén él s arról nevezetes,
hogy csak ósszeesik, tehát inakkal óssze nem húzható ; a hai
ennélfogva a háló szélén levó zacskókban, az u. n. varsákhan fogódzik
meg, a melyek ráklábra kötött ónnadpagokkal vannak felszerelve.
A nyugoti forma, mely a Tisza mentén, a Dunánál, a Sión dívik,.
J'i í
Ut I
i: ( 11;
i
i ri
6| 11;
' i! ii
:ri,;..|.í.ri