. f a , ■:
386 T E R M E S Z E T H I S T O R I A .
testalkatra nézve legtókéletesebb halak — a pisztráng és rokonai —
nagy sebességet fejthetnek ki, mely màsodperczenként nyolcz méterre
rughat.
Igaz, hogy ez a sebesség a madarakéhoz képest nem nagy, mert
a madarak sebessége — P r e c h t l * szerint — màsodperczenként
kórülbelül huszonegy méterre rughat; de tekintetbe kell vennünk az
elem — a viz — tômôttségét is, és akkor a hal sebessége mindenesetre
nagynak mondható.
Ha a legnagyobb sebességet kifejtô nemes hai alakját törzsalak-
nak állítjuk fel s azután errôl az alapról végig tekintünk a többin,
igen nevezetes, szembetünó módosításokra akadunk, a melyek — ha
csak a magunk halait veszszük is — az ángolna vagy az ingoia kigyó-
szerûségétôl, a kárász vagy dévérkeszeg lapátos alakjáig terjednek.
Ezek már magukban is a mozgás sokszerûségét jelentik, a melynek a
táplálkozásra, így arra a szerepre is, a melyet a hal a természet ház-
tartásában betölt, mindenesetre nagy befolyása van.
Az eddig mondottakból már két igen nevezetes tanulsâgot vonha-
tunk ki : megtudjuk, hogy a hai az úszóhólyagnál fogva egészben a
víznek bizonyos színtájához van kótve ; továbbá, hogy mozgása alakjánál
fogva is módosúl.
Lássuk immár az úszást.
Azok az írók, a kik P e t t i g r e w elótt foglalkoztak az úszás moz-
zanataival, úgy fogták fel a dolgot, hogy a hal farka a legfóbb hajtó
míiszer, még pedig akként, hogy jobbra-balra cséplószerü, tehát ütó
természetü' mozgásokat végez; az egész test ehhez képest felváltva,
hol hol — szeruen górbül, tehát valami hajigálódzást végez.
P e t t i g r e w két mozzanatban és igen helyesen állítja fól ezekkel
szemben tételét; az egyik az, hogy a halnak fó hajtószere igenis a
tark, melynek úszó járása azonban 8-asban tórténik, a másik az, hogy
a hal teste felváltva — kigyódzó vonalban mozog, tehát folytatóla-
gos co-ban halad. Ennek helyességéról a legzömökebb testalkatú
halnak megfigyelése is meggyóz. Az egyszerü — ' vonalnál kevesebb
hajlású hal nincs ; tóbb hajlású Igenis van, példáúl ; az ángolna,
az ingoia; megjegyzendó azonban, hogy ezeknél a hajlások,
* P r e c h t l J . J. «Untersuchungen über den Flug der Vögel» Wien 1846. Egy igen
dereU, elfeledett munka, mely mathematikai alapon áll.
illetôleg az egynél több vonal, párosan jár, tehát .
Hogy ezt tókéletesen megérthessük, erre való a 287. ábra,, a hol
A, B az irány, a melyet a hal követ. Abból a helyzetbôl, a melyben
rajzolva van, elôre haladva átmegyen abba a helyzetbe, a mely c, e,
d-vel van jelölve s igy tovább, úgy, hogy az egész pâlyavonalat foly-
talôlagos cxj alkotja.
Meglepô, hogy sem az elôbbi irók, sem P e t t i g r e w nem emelik
ki kellôképen az úszószárnyak és az úszósóré-
nyek sajátságos járását, csupán P e t t i g r e w érinti
futólagosan a sügér és pikóhal hónaljszárnyai-
nak «forgását», hozzátevén, hogy az úszószárnyak
szabad széle «spirális (!) mozgásban csapódik,
mely a madárszárny csapásához hasonló.» Ez mindenesetre
különös állítás s annál bajosabban magyarázható
meg, minél bizonyosabb az, hogy a
midón P e t t i g r e w munkáját irta, a hajfócsami;
mint emberi müszerszám már széltiben müködött.
Az én megfigyeléseimnek ósszege, egész tó-
móttségében kifejezve az, hogy a hal mozgása
lényegben a csavarra vepetheto visspa, minden egyéb
mozzanat pedig másodrendü ; és hogy azt, a mit
a mechanika a hajtócsavarral kôr.fôrgàs útján ér
el, ugyanazt a hal a csavaros felületeknek az egyik
oldalról a másikra való áthelyezésével, helyesebben
kifejezve, a csavaros felület változásával éri
2 S 7 . ábra.
el. A hal messze túljár azon, a mire az ember me-
A hal p ály a von ala .
chanikájával eddig vergódni birt, mert a hal úszó-
szárnyszerkezete sokféleképen módosíthatja csavarmükódését, irányát
áthelyezheti, holott a mechanika csavara merev, csak egy irányt tarthat,
kormányzása külón álló szerkezetet kóvetel, s az irányváltoztatás
tekintetében még igy is csak korlátolt.
A magyar halak között, de talán egyáltalában is, a legfeljebb újj-
nyi lápi póczhal — Umbra canina, Marsigli — a legérdekesebb úszó,
a melynél az úszószerek csavarszerü járása, az e nemü mozgás kihatásával
együtt, a vizsgálódó szemnek valóságos élvezetet szerez. Ez a
kis hal, melyet K r a m e r kutatásai nyomán a tudomány a mult század