E Í®r-*351ú ^ K ^ ^ ^ » f - E . '
ÆjtkZy 9 ■
< =
a:
h I
g F
■<
J
1. A « L Á TO T T HAL».
T IH A N Y O S H A L A S Z A T A .
Képpel.
Szent Márton napja körül az idô már késô ôszre jár. A fák lombja,
elsárgúlva, rég lehullott s a Balaton szabadon vágtató, borzongósan
hideg szele a tihanyi fokon végig söpörve. lÓlkapja azt a lombot.
megkavarja a nagy ürben, azután — mintha únná a jâtékot — kiereszti.
A lomb elül a habok taraján. mint a felriasztott seregély-
madâr kóválygó csapata az ingó nádas sürüjében.
Az avar fakó színben, a szántódi nádas aranyos barnában aluszsza
álmát s a madárvilág is teljesen megváltozott ; vele az egész tó képe,
melynek oly jellemzóen kiegészitò része épen a madarak élete, mozgalma.
Eltünt a küszvágó, mely sokaságával, lengô rópülésével, hófehér
színével a tó nyári képének oly annyira megadja a tenger zamatát.
A kócsag, a szürke és vörös gém már nem rladoz fel a szélvizek-
ból; a bólómbika elhallgatott ; a nádiveréb rikácsolása azonképen.
Most a vadludak a sietó, részben az észak messze tájairól érkezó
ruczaseregek uralkodnak a levegóben, az északi sark tájáról valo búvárok
pedig a nyugtalan vizeken ; de igaz, a lócsér is kering és
lebeg a habok fölött, csakhogy vendég voltát rögtön elárúlja; megjelenik
— eltünik.
A sikvíz csillogása, színek szerint változó ¡átéka is másnemü már.
Borús napokon az ólom színe az uralkodó : tiszta idóben a ten-
gerzóld. — Ha a szél elül s szakadozott felhók borítják az eget,
ekkor a nap világa foltosan éri a vizeket s a foltok, néha elnyúh)
szalagok, hol szmaragd-, hol nilus-zóld színben tündókólnek.
A tónak egyes részeit kód borítja; s ha a tihanyi fokról akár
Balatonfó, akár Balatonfenék felé tekintünk, szemünk a kódbe
téved, s partot nem érve, valóságos tengeri képet élvez.
H e r m a n O- A m a g y a r h a l á s z a t .
i[; ■' ib
!' i
T'. u
, óP <'1
Íiií
iG'í'
l í l i ti
■ : 'Avril
: ■ i* í
■ i; u Ï
s
4
T
|r ll
' i I