Kíi Î
S ha az osszehasonlítást azokra alapítjuk, a melyeket a 72. ábrában
bemutattunk, úgy kivált a 72. ábra 3. az, a melynek a mi szi-
gonyaink kozul az alsó Vág folyó galócza-szigonya (76. ábra) megfelel,
alighanem az utolsó darab, mely a mal napokra átjutott.
Ezeket elhagyva, oly sorozathoz jutunk, mely kiválóan figyelemre
méltó.
A mai s a kozelmúltból eredó szigonyok legtóbbje kópüs s e
reszevel rájár a rúdra vagy nyélre, a melyhez a kópüben lévó lyukon
át egy megfeleló szóggel odaszegezhetó.
Ugyanezt találjuk a régibb vaskor fejlettebb szigonyain is.
De már a kun-szent-mártoni dárdaszigonyon is
azt tapasztalhattuk, hogy van a megerósítésnek egy
más módja, az úgynevezett makkrajáró vagy mak-
kos, mely abban áll, hogy a szerszám nem végzódik
kópübe, mely a rúd végét magába fogadhatja, hanem
makk- vagy szógszerúen van kinyujtva és derékszógben
meghajtva. Ez a makk vagy szög be
van illesztve a rúdba s az egészet egy vagy két vas-
karika szorítja reá.
A megerósítésnek e módja Keszthely szigonyai-
nál dívik s annál kirívóbb, mennél jobban tudjuk, hogy
76. ábra-
péld. a Kenessei, tehát szintén balatonmelléki szigonyok ismét kó-
püsók. Ezt a sajátságos megerósítési módot, mely — mint a nádvágóknál
látni fogjuk messze vág a bronszkorba, elénk állítja a 77. ábra,
mind keszthelyi szigony (az ótágú karikákkal, tehát teljesen fólsze-
relve).
Itt a két hármaságú szigony ismét hatalmas vas, de hegyes —
tehát nem körömszerü szakákkal — s ezáltal a központi kétágú
szigonyok tipuszától lényegesen eltér. Itt megjegyzendó, hogy az
O-vend tipusz, a melyet Berlin városa muzeuma a Brandenburg
teruleten talált régibb halászszerszámainak tulajdonítani hajlandó.
csupán a szigony makkos megerósítésére támasztható s erre is csak
részben, mert a makkos szigonyok mellett ott állanak a köpüsök is ;
ámde az ángolnaszigony kivételével, mely berendezésére nézve mindenesetre
tipusz, de kópüs, a makkra járó szigonyok nem tipikusok
sem az ágak mennyiségére, sem semmiképen.
S Z IG O N YO K . ‘ 9 )
De nem tekintve a nádvágókat a melyekkel majd alább foglalkozunk
— arra a megerósítésre, mely Keszthelyen dívik, érdekes
világot vet az a két ágú szigony, a melyet Tihany halászai a Balaton
77. ábra. Makkos szigonyok.
fenekéról kerítettek eló s a mely — nézetem szerint — kortársa
annak a sajátságos hajlítású harcsahorognak, melyet az 38. ábrán
megismertünk.
Ez a szigony (78. ábral melynek régi voltáról — az alakon kívül —
az a tetemes kérgesedés is tanuskodik, melyborítja, a megerósítés
tekintetében makkos. Szakái ellentétes irányban
5 a lapban értve, kifelé állanak ; megerósítése tehát, mely
mindenesetre fontos, Keszthely mal szigonyaival egybevág.
Láttuk, hogy Keszthelynek bizonyos hálókóvei világot
vetettek azokra, a melyek Aquincum romjaiból kerültek,
most ismét egy sajátsággal foglalkoztunk, mely Keszthelyen
dívik s merôben elüt a kózkeletü alakoktól. Itt, természetesen,
78. ábra.
R é g i makkos
szigony.
be kell érnünk az egyszerü reámutatással, mert a meglevó
ósszehasonlító anyag nem elégséges arra, hogy bár csak a fóltevések
terére is léphetnénk.
r: .1
!'■ :
f- '
11,
;, L; r: I/ f■ 1 •
"■Í '!
' (lI
.rdv :' T