I î!
I P
E;.,:::
rir-"
i; -
-í
! . J
■. î.'
G' A
i " '
f
G
M i - :
142 A m a g y a r H A L A S Z A T M U L T JA .
együtt, teljesen szabad volt mestersége ûzésében s ha nyomta valami,
az csak a piacz, a királyi halado, a királyi újévi ajándék volt. Az bizonyos,
hogy sem az egyik, sem a másik czéhes nem volt.
A czéh ott termett, a hol a feudalis nyomás és a német elem meg-
novekedett; de Rév-Komárom torténete majd bebizonyítja, hogy a
magyar halász még ebben a békóban is «úr» volt: megemésztette a
nyomást s az idegent megmagyarosította.
Osi munkaerô az, mely mindezekben nyilatkozik.
E vázlat elején a kovetkezô szavak állanak; «Osi népfoglalkozá-
sokról csak úgy írhatunk tórténetet, ha azoknak jelenét minél alaposabban
ismerjúk. »
Vajjon e szavak igazak-e, ennek eldontése a pártatlan birálatra
tartozik.
i''1
I i
j I
I 1
Ì
i
III. A M A G Y A R NÉ P IE S -HALÁSZSZERSZÁM ÖSI ELEMEI.
A magyar halászat torténetének e részébe törött út nem vezet.
Az ósrégészet tudománya, külônôsen a mióta kutatásait szaksze-
rüen, tehát rendszeresen végzi s a kózonséges tapasztalást az össze-
hasonlítással kötötte össze, sokat derített fel ugyan olyat is, a mi leg-
távolabbra esô ôskorszakokra képes világot vetni ; de egy adott nemzet
ósfoglalkozásának élô eszközeit— tudtomra — rendszeresen még
nem hasonlította össze a fólkutatott òsi eszközökkel ; noha bizonyosra
vehetô, hogy ez ¡gen hálás feladat.
Arra külön súly tartozik, hogy «egy adott nemzet élô eszközei»,
mert ebben rejlik a biztatás, hogy a töretlen úton is elinduljunk.
A biztatás fooka a kôvetkezô.
Az óstórténelemre vonatkozó általános ôsrégészeti kutatás és
kóvetkeztetés, mint tudjuk, mero bizonytalanságok között mozog.
Semmi slncs egy bizonyos idóponthoz kötve. Nincs biztos támasz-
tékunk arra, mikor és hol lépett fól az ember, mily viszonyok hatot-
tak óskorában reá, s így melyik volt legôsibb állapota
Nagy fáradozással, szellemünk legjavát reá áldozva, elrendezzük
gyú'jteményünket kô, bronz és vas tárgyak szerint; de közbejön egy
lelet, mely mind a három korszakunkat kártyamódra összekeveri. Ez
reátanít az átmenetekre.
Az ész — mint mondani szoktuk — megáll ; sót még a képzelet
is szárnyszegetten száll alá. Ha elég eró lakozik bennünk, ez csak egy
irányban nyilatkozik : újabb meg újabb kutatásokra sarkal, ébren
tartja a reményt, hogy többet gyüjtve, több világosságot nyerhetünk —
talán-talán megfejtésekhez is jutunk!
Az ôstôrténelem mezején az egyik oldalon áll a földtani alakula-
tok titokzatos menete, ido szerint mérhetetlen korszakaival s azt