A HAL S Z E R V E Z E T É R Ô L .
A hal hideg, pirosvérû gerinczes állat; teste tôbbnyire csontszeru
héjjal van borítva, ritkán anélkül való ; mindig spilványos lélekpetü,
tartósan csak a vízben élhet meg ; legtóbbnyire lerakott ikrából kel ki ;
végtagjai a páros, vízszint álló úszószárnyak, valamint az úszósórények
is sugaras vázra feszülnek.
289. ábra. A ponty vá zlata.
F fe iré sz e ; S s - h u to rz s c k e ; f t fa rk a tö v e ; f v fa rk a v ég e ; o o r r a ; S szemkoze ; f d fed e lék ie ; /rÿ h a lp é .z a s
h éiia- O V c ld a lv o n a la ; bo gn á r tü ské je ; «s ú sz ó su g a ra ; H S h á tso rén yú sz ó ja ; K U k o rm a n yu s z ¿ ¡a ; A S alsó-
soré riyüszóia; hu h u g g y ó ja ; HO hónal j úszószárnya ; H A hasúszószárnya ; b b a ,u sz a ; I szem e lott. I I szem
mögötti / / J s z em a latti t á jé k ; A B test h o s sz a ; C D testoble ; ar s z em b o g a ra ; z szemcsillaga ; F a sz.lványfed e -
lék széle.
A hal testének és részeinek magyarázatát a ponty alakjához kötjük,
még pedig a 289. ábra alapján.
Testalkotás szerint a hal tóbbnyire vetélóalakú, két oldala
felól lapított és nem tagbaszakadozó, vagyis a fej határ nelkul
átmegyen a tórzsókbe, ez ugyanígy a farkba. A fej határát a
szilványfedelék széle [fd], a fark kezdetét vagyis tóvét [ft) a hugygyó
[hu] szabja rneg. A voltaképeni végtagoknak, a hónalj és hasúszó
szárnyaknak [HO és HA) úgyszólván csak a hegye nyúlik ki a test
tórzsókéból.
A hal szemén látjuk a szemcsillagot [p] és a szembogarat (x).
A szem mind a két oldalon harom külön-külön s egy közös tájékra
osztja a fejet, u. m. 1. a szem elótti, 11. a szem mögötti, III. a szem
alatti tájékra és a szömközre (S), mely a homloknak felel meg, tehát
közös. A szilványfedelékkel biró halaknál torokfelól van a szilvány-
kóz (Sq), mely csak ritkán hiányzik, akkor, ha a két oldal szilvány-
fedelékje a torokrészen ósszeér.
A hal testhosszát az orrész, illetôleg szájrész csúcsától (A) a fark
végéig (F), a test óblosségét a hát legmagasabb pontjától a has felé
függó irányban (CD) számítjuk.
A test tórzsókét a két oldal, a hát és a has alkotja meg; terjed
pedig a szilványfedelék szélétól [T) a hugygyóig [hu).
A farknak azt a részét, mely a test tórzsókével kapcsolatos, fark-
tóvének [ft), a kormányúszóba [KH) kifutó részét [fv] farkvégének
mondhatjuk.
A hal úspóspárnyai kétfélék, u. m. párosak és pár nélkül valók.
A páros úszószárnyak átalakult végtagok; a pár nélkül valók a halaknak
sajátlagos képzódményei és sórény természetüek.
A páros úszószárnyak mindig a test hasfelén s rendesen úgy
helyezkednek el, hogy az egyik pár a mellnek, a másik a hasnak megfeleló
részen áll a test tengelyétól jobbra-balra; néha a hasszárnyak
nagyon elóre vannak tolulva.
A mellrészen álló pár a hónaljspárny [HO), mely megfelel a gerinczes
állatok elsó lábpárjának; a hasrészen álló pár a hasspániy [HA)
s megfelel a gerinczesek hátulsó lábpárjának.
A pár nélkül való úszók mindig a test kózépsó tengelyvonalában —
a hát, illetôleg has felól értve — meredeznek, vagyis a test élében
állanak, tehát sórényszerüek. A testnek ez a sórényes éle végig fut a
háton, megkerüli a fark végét és a hugygyó mögött végzódik. Ezek
a sorények sokszorosan meg vannak szakadva s átidomulva; elhelye-
zésók szerint pedig hátsorények [HS) és alsósorények [AS), a fark végén
kormánysorény [KU).
A szárnyak és a sórények a halcsaládok, nemek és fajok során
Herman O. A m a g y a r halászat;
I ri !ü s,,