î ' i i S í'lfüi
ü'
f .
P'
i-u. I
Jifll - Li,: ;t'C. i
i l i î î '
N '1
' I :
' "ép ^ g f ig y e lô eei,e..égé„eP, . . e P e . e
A magyar halâszember, ha mà,ssal nem, ùgy már a haltesl úszó
szerkezetenek pontos megkiilônboztetésével érdemli ki az elismerés
- a , . A mt. aszobatudákosságnem bIr. helyesen e l n e v e z n l Z , a
n T r e T z e t r r “ y"--
ml. “ : ù z : r ‘- - - ' — « . a
Szennte van a halnak : sôrénye, kormánysórénye, kormánya hón
iiszarnya, asaszárnya; - s a ntidôn ezeke, Igy L e z i el neme L
hasonlatat, hanem okát is tudja adni
Mlndenekelô,, megkniflnbfiz.e.,' azt, a m, az irány, .ar„a -
soren^ k^manysflrény, - a.tril, a mi az ,rà„y, adia ^ kormàny- -
■ L é L a ™ a -ovRmozgàst ,0 r é L e n
mondván, hogy a hal s T á r L “ “ ? “ “ ''*- ® ' ’
a leve,gôbeni a m l h e n , M , À a madàré
lorrz.,v"U -, ÔJ cl ¥120611, miT
leve^oben ; a m.ben tôkéletesen igaza van, még akk
or is, ha a
szerkezete. és kiha.ását .„dományos alapról tekintink
A soreny analoglà,a azonképen pontos; mer, ez, az állatok
v a e ! ehhe P ' “ " " a r i " " "k o r egysoros
Lassuk mar mos, a halról való ismere, alkalmazásá, ,s ; mé» pedim
f e l o s z L I “ ^ a szerszámot é s f L á )
a r r a '^ h ' " '^ ? a halnak iránytartó tulajdonságára számít t i
orraval véq-m taooo-flfvii ni u-i . ^ b^ozoaott. a hal,
r» r, po,v,atva az akadalyon, atjárót vagy átbúvót keres.
: hâtûszony. mel.ùszony,
t L
«t .
A H.AL A K Ó Z H A L Á S Z S Z EM É B E N . 229
Erre épit a halász, a midôn a rekesztô szerszâmok terelôit messzirôl
kezdi, menedékesen mind szûkebbre és szûkebbre fogja s egy szûk
nyilàsban végzi, tudva, hogy az átbúvót keresô hal ezt okvetetlenül
íelhasználja. A rekesztô szerszám tehát a A -re van alapítva.
A ke/i/ô halâszat keritô hálófalat von a vizbe s azon van, hogy
ezt körbe, vagy oly félkôrbe hozza össze, melynek hùrja a szilárd
part. Legfôképen tehât bekeritésre O û , de borításra is számít,
amennyiben a háló folét és alját úgy rendezi be, hogy a léhés ne függô
irányban. vagy rézsünt-folfelé. hanem inkább így ( ) álljon és haladjon,
mert ekkor a hal mindig a léhés mélyedésében — s nem az in
fölött vagy alatt szôkve — keresi a kibúvást, természetesen hasztalanúl.
Aq L’inelô halâszat arra számít, hogy a hal, a háló fôlé kerülve s a
veszedelmet megsejtve, soha fôlfelé, hanem mindig oldalt-lefelé iparkodik
menekülni. A szerszám tehát mindig mélyedésû.
A hajtà halâszat tisztán erôszakos.
Aq dllitö halászat arra épit, hogy a hal az engedékeny akadâlyt
eltolm iparkodik s igy a kopótyú és szárnyak A szakaszerû állásánál
íogva menthetetlenú'l bebonyolódik ; nemcsak, hanem minél jobban
vergódik, annál biztosabban pusztúl belé.
A keresó halászat, kivált a fenéken vontatott hálózatok, a halnak
azt a tulajdonságát használják fel, hogy fejjel víz ellenében állva, abban
az irányban iparkodik menekülni is ; ez a halászat tehát leginkább víz
mentében s így hal ellenében jár. A partról üzött része arra van
■építve, hogy a hal a partról a mélység, tehát a víz kózepe felé szóklk.
A vetó halászat A-szerü borításra tôrekszik, tudva azt, hogy a hal
nem tud függô irányban leszállani, tehát rézsünt, oldalt-lefelé menekül
s menthetetlenül a hálóba kerül, ha ez súlyozásánál fogva gyorsab-
ban sülyed, mint a hogyan a hal úszni bír.
A tapogató halászat jórészt a véletlenre számít; de a halat oldalt
való menekülése révén érzi meg. A kézzel való kitapogatás arra épít,
hogy a víz ellenében álló hal a víz mentén való simogatást türi.
A hurokvetô halászat a halnak veszteg való állását használja fel.
A szigonyos halászat akár szemre, akár vaktában dolgozik, a szerszám
szakáiba, vagy nyakaló tulajdonságába bízik ; de részben a halnak
a víz színére való járására is számít.
'líh
Ä ,
fi ‘ f
I ll
í l.f
• l'1