ii
H ''
ri
Iri
628 T E R M E S Z E T H I S T O R I A .
haltól elvonva is, hüvös helyen több napon át megtartja terméke-
nyíto erejét; úgy az ikra is.
Halaink ikrája golyóalakú; belsejét a tojás sárgája,, boríték-
ját a tojáshéj alkotja meg, mely utóbbi nagyon rugalmas. A tojáshéj
felülete gyakran ragadós anyaggal van bevonva, mely a vízben meg-
keményedik s a melynél fogva a hal az ikrát nóvevényekhez s egye-
bekhez ragaszthatja. A tojás héja színtelen, átlátszó ; tele van számtalan.
kisebb s kózben nagyobb likacsokkal ; azonkívül egy nagyobb, u. n.
pcie-íikacsa is van, mely belólrül mélyed. A iojás sárgája csak kevés.
halnál (tokfélék, ingolák) nem átlátszó, a tóbbieknél áttetszó, átlátszó
; hol víztisztaságú, színtelen, hol sárgás narancsszínü, vöröses
stb. ; — alapjában nyúlós, fehérjeszerü folyadék, zsírral van keverve,
mely hol finoman eloszlatva, hol egy golyós cseppé alakítva is.
látható.
Az ikra nagyság szerint igen külónbózó; a pontyféléké 2. a pér-
halé 4, a pisztrángé 5, a lazaczé 6 milliméter átmérójü is, mindig
óreg példányokat értve, mert kisebbeknél, teljes ivarérettség mellett
is, az ikra kisebb.
Az ikra száma rendkívül ingadozik. Általánosságban mondhatni,.
hogy ifjabb halaknál kisebb számú. A pisztrángé 500— 1000, a lazaczé
10,000, a csLikaé 100,000, a pontyféléknél 3 700,000, a tokféléknél
pedig milliókra rúg. B loch a kelehalnál 100,000, a paducznál
8,000, az Éva-keszegnél 30,000, a pontynál 350,000 ikrát szám-
lált meg.
A legtóbb hal évenkint ívik; az ingolák és ángolnák életókben
egyszer, mire elpusztulnak. Az ívás ideje vagy tavaszi — illetôleg nyár-
elói, — vagy ószi, mely utóbbi sokszor a tél elejéig is terjed.
Mielótt az ívásra térnénk, helyén lesz itt azokról az eltérésekról
megemlékezni, a melyek halainknál észrevehetók. Némelyeknél a him
és nóstény ivartartója nem páros (sügér, ingoia) s ekkor a test
kózépvonalában fekszik. A lazaczfélék és az angolna pete-fészke
nem tómló, hanem csavaros, vaskos lap. a melynek felületén az ikra
keletkezik s a mint megérik, a hasüregbe száll alá; ehhez képest
az ikravezetó esó is hiányzik s az ikra egy nyiláson búvik ki, mely
vagy a hugygyón túl — a fark felé értve, — vagy a vese vezeték-
csóvébe nyilik (lazacz). Az angolna him heréje, S y r sk i szerint, ki azt
'1872-ben fedezte fel, egészen sajátságos alkatú, t. i. páros tómló,
mely a gerincz mindkét oldalának megfeleló fekvésben vonúlva, 1
^Ligygyó mögött nyilik; külsején soros mirigylapocskák függnek.
A tokfélék pete-fészke és heréje zárt, kifelé nem nyiló tómló,
ÍI melyból az ikra és illetóleg a tej egyszerüen a hasüregbe száll
alá, hogy azután két tólcsérszerü vezetékbe kerüljön, mely a vese-
vezetékbe nyilik.
A p ív á s az uralkodó kózfelfogás szerint akként tórténik, hogy a
halak elhagyják rendes tartózkodó helyóket s tóbbnyire seregesen a
.szélvizekbe gyülekeznek ; a nóstény elbocsátja az ikrát, mely sllyánál
fogva a víz fenekére száll s ekkor a him — a nóstény nyomán haladva
-— a lerakott ikrára bocsátja a tejet, vagyis végzi a termékenyítést.
Ám ez csak igen felületes, igen vázlatos képe e fontos élettani moz-
zanatnak.
Az wareretfseg kózeledtével sok halfaj, külónósen a hímje színét
változtalja; általában a színek élénksége nóvekedik; némely fajoknál
ragyogóvá válik. A mi fajaink kózt legpompásabb, és valóságos
szivárvány ekkor a kis ökle, hasonlóképen a kis cselle is; a pisztráng
hímen a. sárgás szín tüzesebbé válik s bizonyos violaszínü lehellet
IS látható rajta; a szénporszerü sürü pontozás még sürübbé válik s a
piros szeplók kórül világosabb udvar támad. Más fajoknál a héjakon
kemeny, szemólcsszerü kinóvések támadnak, melyek a hal felületét
■érdessé teszik.
A színváltozáshoz csatlakozik a nyugtalansàg. A tengerben ívó
halak folyó mentén sietnek a sósvíz felé ; az átmenet megkónnyítésére
róvid ideig a folyók torkolatában vesztegelnek, hol a folyó édes vize
•a tenger sós vizével ósszekeveredik ; az édes vízból jóvók itt szokják
meg lassankint a sósat; és viszont a tengerból az édes vizekbe tórek-
vók — lazacz stb. — az édes vizet.
Némely fajok, külónósen a nemes halak, hihetetlen eróvel ostromra
kelnek az akadályok ellen, a minók a vízesések, zsilipek, zúgók stb.
•s külónósen a him halak, melyek karcsúbb testókról ismerhetók fel,
tüzeskednek, megfeledkezve óvatosságról, fájdalomról, mindenról.
Az ívás szerint megbizhatóan ismeretes fajaink mind a sekély,
■u. n. szélvizeket keresik fól, nyilván azért, mert az ikra kikelése a víz
átmelegedésétól függ.
lírii
"t..
I l '
1
:|
í"
"iï-
" Á
’r i"