Ij'i
.il
I t r i ; :
J ! ' ^ '
280 H IG V I Z EN V A LÓ H A L A S Z A T .
Ám lássuk a többi mesterszót is, még pedig az állóbárka orrfelöli
részén kezdve.
Bg a bogo, mely a bogo fejétól származó hasonlat; 5 a sárkánr ;
F a Je jlá n c - ; Mk a macska, mert úgy kórmól belé a víz fenekébe,
mint a macska; M/ a macskafekew, a melylyel a macskát felhúzzák ;
B B B bálványok ; M a mcdcrbáhány, mert kétoldalt a fenék medrét
alkotja meg; Ö az orja, mert széttekint, mint valami órszem ; 0 5 az
or/omacska s arra való, hogy a szákokat reá lehessen akasztani;
R R R a lokcszck, a melyekben az ósszeilló halak vannak, külón-
kükín; Bk a bak, kikótésre való; Sq a srcnfcs, a esárda arcgfalazala,
ajtóval. melyre rendesen az állóbárka vedó sreníjc van reá festve ;
Cs a esárda, mely rakodó is, hálóhely is ; T i a Hmonlartó, a melynél
fogva a kormányzás tíírténik; K a timón, kózszólás szerint kormány.
A tóbbit már ismcriük.
16 ) . ábra. B á rk a sü to .
A bárka oldalan azonban, még pedig nagy számmal, lyukak is
vannak, melyek arra valók, hogy a viz a rekeszekbe juthasson, s így
a halak megédhessenek s természetes, hogy az egész úgy van készítie,
hogy a midón a rekeszek megtelnek vízzel, az állóbárka a felülról
számított második bálvány pereménél alább nem sülyedhet.
^ Hogy pedig ezek a lyukak be ne dagadjanak, elóbb kifúrják, azutan
a barkasüIdvelyMz- ábra), melyet jól megtüzesítenek, kisütik.
Az állóbárkában jól ósszeválogatja a gazda eladó halait; az egyik
rekeszben vannak a nagy rablóhalak, más, de mindig oly nagyt'estü
halakkal, a melyeket el nem nyelhetnek; a másik rekeszbeilvan az
apróbb hal vegyesen ; a szentes felóli rekesz rendesen «ispUa», a hová
a inegbágyadi halak kerülnek.
A bárkások legfontosabb dolga a forgaiás, mely abban áll, hogy
mindennap reggel a szákkal a vízszínig kiemelgetik a rekesz halait s
mindazokat, a melyek megbágyadtak, vagy épen csak bágyadoznak
■s, kiszcdhessék s az ispitába vethessék. A bárkás azon 8an, hogy
ezeken mihamarább túladjon s ha nem lehet, akkor kihasítja, blsózfa
K E R Í T Ó H A L Á S Z A T . S Z Ó V E T K E Z É S . 28 I
a nagyját hosszában niegszíjalja és a levegón kiszárítja — a szegény-,
ség bójti eledeléül.
A bárkarakodó élete reggelenként ébred leginkább: akkor érkez-
nek az éjjeire kiszállt halászbokrok prédájukkal, s azok a bárkák is, a
melyek a messzeesó bérletek járulékát hozzák. A nyargaló- vagy
lovasbárkák fris népsége rettenetesen csapkolódik a szákokban ; van
dolga halászfontnak és a sorsvetésnek : a fisérek a bárkarakodó és
húlaspiacz kózótt ide-oda sietnek, hogy a vevóknek kedveskedjenek,
mert most jön a plébánia, a klastrom, a nagy vendéglós — rendes,
hatalmas vevók, a kiket a legjavával kell ellátni.
Az igazi fisér nagyon tudja a módját; rajta van, hogy a vevó lássa
a hal csapkolódását, azután kérdi, hogy leólje-e.*
A leólés úgy tórténik, hogy a taglókés fokával jót üt a hal hom-
lokára s rendesen úgy találja el, hogy a legkeményebb ponty is rögtön
mozdulatlan.
A bárkarakodó sok helyen Icríldhcly is; ott állanak a karózatok, a
melyekre a hálókat kiterítik ; ott állítanak, foltoznak, fejelnek — újabb
idóben kátrányoznak is. Szóval van élet — s volt kükínb akkor, a
mikor a magyar vizek nemcsak kónyvben, hanem a természetben is
bóvelkedtek Neptunus isten mindenféle népeivel ; mikor ezer óreg-
pontynak egy aranyforint volt az ára.
Ez az (ireghálósok mestersége. így folyik az, így van az fcílszerelve.
Szóvetséges része is van, oly vállalkozásokra, a melyek az egyes
bokor erején túljárnak, vagy a melyek halâszati tekintetben kóz-
érdeküek.
Nagy ritkán, de még most is kiszáll az (íreghalászság a viza-halá-
szatra, melyhez egy roppant háló, az u. n. pipolaháló tartozik. Ez nem
külónbcízik lényeg szerint az oreghálótól s csak abban elütó, hogy
erós lonalból, islégból van k()tve. hogy az óriás halat megbírhassa.
Ez. a kórülmény mindenképen nehézzé teszi a hálót, kótését,
kezelését egyiránt s ezt szíívetkezéssel teremtik ki.
Altalános szóvetkezés müve az akadó is, mely azonkívül még egyedüli
eszköze a halak bizonyos kíméletének.
A halászság t. 1. megállapodik, hogy a folyónak bizonyos és oly
részét, a melyet a hal kedvel, bizonyos idón át megkiméli s a midón
megâllapodott, tavaszszal nekiáll az akadó-készítésnek, mely nem
m
I
T
feríÁiL,,.
■ : ■ 1