■668 C S A P Ó S Ü G É R .
tehát: a külsô és kozépsô soron egy-egy, a belsôn három fog, mind
a két félen egyformán ; a dévér-keszegnél 5 5 ’ tehât csak egy sorban
mind a két félen öt-öt.
Ezek után kôvetkezik a fajok leírása.
A C S A P O s u g e r .
P e r c a f luviat i l is, L in n é .
I t.ábla, I.
Fójegyei: teste mérsékelten nyújtott, nem nagyon lapított; a hát-
tól a hasfelé keresztbe 5 —8 sótétes pászta fut ; az elsó hátsorényúszó
végén egy nagy, fekete, pávaszemszerü folt ; az úszószárnyak és
.az alsósorényúszó világos-, néha czinóbervórós.
Sugárpafa: HS, 13 — 1 / 14 ; H O o / 1 4 ; HA 1/5, AS
2 / 8— 9. OP- 60— 68. F. A. 4, a kormányúszót beleértve.
Leírás. A test eróteljes, kivált elején ; oldalai ívesen domborodók ;
a fark a testhez képest nem vastag, a kormányúszó nem terjedelmes,
kevéssé kivágott. A héj érdes tapintatú, erósen odaforrott tüskés
pénzekból alakítva, a melyek a pofákra is kiterjednek. A száj csúcsbanyiló,
zuga a szem alá ér; finom gerebenfogakkal. A belsó szilványfedelék
széle finoman fogacsolt, a külsó egy nagy és egy-két kisebb
tüskével. — A szem nagy; csillaga aranybarna, fémfényíí.
A test háta felól feketészold, azoldalakban zóldes vagy rezessárga,
hasafelól fehér.
Az elsó hátsórényúszó szürkén ibolyaszínü, a második szürkés-
sárga, a kormányúszó szürkészóld, vóroses lehelettel.
SpínváÜopai. Az oldalpászták néha teljesen hiányzanak.
ív ik : aprilis, május hónapokban.
Horogra já r : augusztustól februárig.
A csapó sügér kisebb seregben járó hal, szereti tóban a tiszta,
egyebütt a mozgó vizet, melynek szilárd a feneke ; továbbá a torko-
latokat, zsilipzúgókat, hídoszlopokat, hol prédáját — mely leginkább
halivadék, de rovar is — lesi. Roppant falánk, a halgazdaságra nézve
kártékony rablóhal.
Nálunk ritkán éri el 30 cm. mellett a fél kilo súlyt. Húsa fehér,
szíjjas és jóízú : nem becsülik eléggé.
y
Flterjedés. A magasabb hegyek vizeit kivéve, folyókban és tavakban
általánosan elterjedett hal. Színváltozata kivált az Aldunán —
Titelen alúl Igen gyakori.
A FO G A S S Ü L L O .
Lucioperca Sandra, C u v i e r .
Fojegyei: feje nyújtott ; oldalról tekintve a homlok menedékessége
majdnem egyenes vonalban lejt; a száj mélyen behasítva, zúga legalább
a szem kózepe alá ér; a belsó szilványfedelék széle majdnem
merólegesen áll ; a pofákon semmi héj ; a hátsórényúszók és a kormányúszó
sugárkozei pettyesek ; az egész hal elsó tekintetre kékes-
ólomszínú.
Sugárpata: HS, 14/0; HS, 1/20; HO. 0/15 ; HO. 1/5 ; AS 2 / 1 1.
O. P. 7 5—-9. F. A. 4-nél valamivel tóbb — a kormányúszót beleértve..
Leírás. Teste a csapó sügéréhez képest sokkal nyúltabb s kevésbbé
lapított, farka is aránylag erósebb, kormányúszója terjedelmesebb.
A test érdes tapintású s a fej kivételével apró, fésús, jól odaforrott
pénzekból való héjjal van borítva. A száj csúcsbanyiló, hatalmas fegy-
verzetú ; a bársonyos fínomságú gerebenfogak kózül a felsó és alsó
állkapocsban, állás szerint ragadozó fogaknak beilló két-két erós^
hegyes fog túnik ki, a melyhez mind a két állkapcson köröskörül
kisebb, hegyes fogak sorakoznak ; a nyelv sima, fogatlan ; a belsószil-
ványfedelék meróleges széle finoman, alsó széle durvábban fogacsos.
A test hátfele legtetején zóldesszürke, a has felé ezüstósbe húzó,,
bizonyos ólmos lehelettel; az oldalakban sótétebb. felhós foltok ve-
hetók észre, a melyek néha elmosódva, pásztásan tömörülnek, s külónósen
az ifjaknál 8— 9 külónbóztethetó meg; a pofák barnával
márványozottak. A két hátsórény szürke, sugárkózeiben sótét foltok
néha 4-— 5 sorba rendezkednek s ily foltok tarkítják néha a fark su-
gárkózeit is ; a tóbbi úszó sárgás.
Ivik : aprilis, május hónapokban.
Fogása: A Balatonban, melynek fóhala, régente lebegó és fenék-
horgokkal halászták, melyek leginkább apró csapó sügérekkel voltak
felhalazva; most ott télen, nyáron a gyalom halászat fótárgya, holott
a folyókban az óreghálóval és a tököshoroggal fogják.