A czéhmester házát egy aranyos ponty jelezte s egyáltalában ez a
hal az, mely pecséteken is szerepel, a melyet a bárka pofadeszkájára
ékesen rávésnek,s nem egy szegény laptáros matakjára reákinoz, legtóbbszór
úgy, hogy felismerhetó.
A mi Itt le van téve, az csak tóredék : egy része rom, melynek
régi, ósi s minden bizonynyal sokban eredeti alakzatait tóbbé helyre-
állítani nem lehet. Komáromban hajdanában csak az «Eoregh halászok
» száma százakra rugott s mindig akadt még 20— 30 ozvegy-
asszony, ki elhalt ura mesterségét folytatta; a koczásoknak szeri
száma se volt. Ma négy-ót óreghalász már inkább piszkél ; kevés
koczás csak mellékesen járja az elnéptelenedett Duna hátát s a
mint az ósi foglalkozás mindinkább aláhanyatlik, veszendóbe megyen
az ósi szerszám, ósi szokás s ezeknek révén a nagy szókincs, nagy
karára annak, a mit az ihlet ekképen fejezett ki : «nyelvében él a
nemzet».
V. P Á K Á S Z T A N Y A
Képpel.
P á k á s z t a n y a ! A m a l k o r g y e r m e k e h a l l j a , o l v a s s a e s z ó t s l e g a
l á b b i s k ü l o n ó s n e k t a l á l j a ; — m e g f e ) t e n i , é r t e l m é t a d n i n e m t u d j a s
h a a v é l e t l e n n e m j á r k e z é r e , h a n e m k e r ü l s z e m e e l é U j v a l v y Sán-
D O R - n a k — a z u t o l s ó i g a z i v a d á s z n a k — l e i r á s a , v a g y n e m v e t ó d i k
U t j á b a Ó s - B i h a r l a p á l y a i n a k ó r e g e — d e ó r e g l e g y e n á m ! — n e m
f e j t i m e g a m a g a v o l t , l e t ü n t v a l ó s á g a s z e r i n t s o h a s e m .
A pákász, az egykori bihari rétségnek, mocsárvilágának ura és
óslakója eltünt — elfogyott, mint elfogyott lecsapolás útján a rét,
a mocsár.
Az egykori nádrengetegek, ingoványok, kutak, morotvák, goron-
czok, zsimbékok helyén ma az eke túrja a tózeges, kóvér televényt;
az eke vasa néha zókken egyet •— beléütódótt valami levert czovek,
karó íoldalatti maradványába, talán a pákászkunyhó mesteroszlopába,
mely azt a sátorszerü, csúcsos nádalkotmányt támasztotta.
Itt-ott kiturja az eke a karózatok egész sorait, melyek szépen kettós-
ben, úgy egy derék macskajárónyira vonulnak egymás mellett, erre arra
kanyarogva s a kanyarodások óbleiben lépésnyi közöket hagyva;
ezek a csíkgátak vagy lábók maradványai. Kitúrja az eke a hozza-
valót is; elfeketedett füzfavesszó fonadékok ezek, hasas, vagy tólcsér-
szerü alakzatokban. Ezek a csíkvarsák maradványai ; akkor szolgáltak
a csíkgát kózeiben, a mikor a bihari urak Komádiba «csikászni» jártak.
Igaz, hogy ez a csikászat titulus bibendi s minden egyéb volt,
a mi a bthari dáridóhoz tartozott, csak csíkfogás nem. Ezt rábízták a
pákászra, ki meg is felelt emberül. Mert a tórténeti igazság úgy
kivánja, legyen ide irva, hogy azokon a dáridókon bor, kártya és
czigány mellól nem hiányzott a csik — more consueto káposztalében
fóve ; s az igazi bihari gyerek úgy ette meg, hogy meg sem mozdította
?0*
' I 1«,
Î.M