a i ,
N
ii'ft
■ î . j ' ‘
©
. .M 4
I ¡1 «î I iîj • -
* . I f - «»AQl- '<■’>-'7'', i :lâ
’f /q Í
H..'
■;;[ ■ ,li
I! î' i
st t llil „
i l •
a i
f;
s s -
melylyel téli halászatkor a B. lyukon át a
halat az Orvósháló felé hajtjàU.
Bhttyogatô — S^eged, Csongrád. Sgolnak-
Kopâcsi, Komárom — talpas fácska, a melylyel
a vizbe vágnak s «buty», «kuty» vagy
«futty» hangot csahiak ki, azaz a béka
hangját utánozzák s evvel a harcsát a
horogra csaljàk. Komáromban kis bádogpohárral
kuttyogatnak; 1. Futtyogató, Kuty-
tyogató, Puttyogató.
B uzaszemü kárász — P. K. — Scardinius
erythrophthalmus Bon. G yôr kórül.
B uzaszemü keszeg — P. K . — Scardinius
erythrophthalmus Bon. Duna m.
Büke — H. O. — Leuciscus rutilus L. Balaton.
B üzlik — a hal (a fejétól), mikor rothadâs-
nak indúl.
C oras — Marsilius — 1. Kárász.
Csabak — T . Sz. H. O. — Aspius rapax Ag.
Szeged,'' Körös- Tarcsa.
CSABAK — Telestes, 1. Agassiz Csabak.*
Csajka — Máramaros — a halászladik vagy
csónak.
Csáklya — Balaton, ôshalâszat — erôs,
hosszú, tompavégü villás- v. ágasfa, melylyel
a jég alatt való halászatnál az eresztó
és ajtólék kórül a hálót, rakosgatják. Általánosan
horgos és lándzsás, hosszúnyelü
vasszerszám is. Miklosich szerint a szláv
caklja.
Csáklyaháló — Máramaros — tulajdonképen
Ághegyháló ; de rúd nélkül való s szélességénél
hosszabb. Zavaros vizben, a vizet
meglábolva, evvel fogják az apró halat. .
Csáklyás czibék — a tihanyi.*
Csáklyáslegény — Bodrogkoz — I. Rohonyos,
Vezeres.
CsALi — Marczal mentén — ósszessége mind
azoknak az apró állatoknak s egyebeknek,
a miket a halász a horogra ráhúz, hogy
a halat horogra csalja; «Erigy az iszapba
esali szedni))', I. Pèlle.
CSALITÜ, a székely pisztrángvarsában az a
fapeczek, a melyre a csalit felfüzik.*
Csaló eledel — Janua 1729 — esali (esca).
CsALÓKA JEL — T ih an y — mikor a hegyenjáró
valamely halászbokorral ósszebeszél
s ¡cladás kózben más ¡eleket ¡s ad, a
melyek a tóbbi bokrot mcgtóvesztik, I.
Hegyenjáró és Látott-hal.
Csanak — Kis-Majtény — I. Mericskó, Szapoly.
Csapás — Velencze — azok az útak, a melyeket
a halászok a nádasba vágnak, s a melyekben
a varsákat elhelyezik. A jegen
a halászok nyoma.
Csapkolódik — Szeged — a hal, I. Burványlik.
Csapóhorog — Komárom — I. Kosztos horog.
Csapóhurok — Pinnyéd — koszt végére
erósitett, lószórból sodrott hurok, melyet
a vizben álló csuka nyákára vetnek.
Csapó sügér. Perca fluviatilis L . *
Csapóvég — több helyen — halász szerszáni-
nál az a vég, a mely a vizbe ¡ár, vagy a
víz felé sújt, Igy a horog kosztjának van
fogóvége, mely a halász kezében van, —
csapóvége, a melyre a horog ina van kótve;
a horogínnak az a vége, melyre a pekle
vagy patony van kótve, szintén csapóvég.
CsÁRDA — általánosan — az állóbárka farán
levó elzárt hely, melyben szerszámot stb.
tartanak ; Komáromban a vándor — piszkés
— halászok gyékénysátra.
C sárdakaró — Komárom — a halászsátor
karózata.
C sattkó — Bodrogköz ~ óreghálón a
berenafa (apacs) felól az elsó nagyobb kó;
arra való, hogy az apacs a viz fenekén
egyenletesen járjon.
C satt-kótél — Bodrogköz — Bejáró kótél,
t. i. a Laptáros felóli végén van a Csattkó ;
1. azt.
CsEcs-csoNT ~ os mastoideum.
Csecstó — X II I. század — «Chechtó», mely
azokat a helyeket látta el vízzel (szoptatta),
a hol a vejszék fel voltak állítva.
Csege — X lII-d ik szágad — állítólag halastó
1. Czége stb. külónben ma helység neve
a Tisza mentén,
Csekélye — Miskolczi Gáspár — a patak
vizének széle. hol a viz nem mély, 1. Szél-
víz.
Csel — Máramaros — a selyemból, tollból
és disznósertéból készült mesterséges légy,
a melylyel a pisztrángot és pérhalat fogják.
Cselle — Phoxinus laevis Ag. Erdóvidék,
Olt vize.
Cselle — Phoxinus, 1. Fürge Csel le.*
C selleg - Csongrád — libeg pld. az úszó
deszka, az elszabadúlt csónak; akkor mond-
¡ák, mikor az úszó tárgyat a viz fodra csak
ingatja, de nem viszi tova.
CSEMPELY - M. Ny. Sz. - I. Pendelyháló.
Csendes víz _ általánosan - a tó, mikor
nem hullámzik; a folyó, a hol lassú folyású.
C serepcsik — Szentes. kórósi halászok —
csiptetó fa, a mely a fenékhorgok fólvé-
telére szolgál.
Cseres — Ecsedi láp, északi rész — sáros,
gyékényes és kákás helyek neve; 1. Cse-
rct.
Cseret - Bórvely - az Ecsedi lápon azok
a helyek, a melyeken állóvíz és nád is
van ; ellentétje a láp ; lásd azt.
C serkáló HÁLÓ — Máramaros, Visk — nyilván
egy tóból való a Csorpakkal s azonos
a nagy-bocskói Csáklyahálóval, I. azt.
C serke — Tihany — |. Batony.
C serkeláncz az a gyengébb láncz, a mely
a vizahorog deréklánczáról lecsüng s a
melyre a vizahorog kótve van.*
Cserkére való - Tihany - |. Csali, Horogra
való. Pèlle.
CSERKÉSZ - T. Sz. - kisegito a jég alatt
valo halászatnál ; a fogott halak felében a
halászokkal oszlozik. Balaton ; nyilván a
cserke fiiggeickes természetére czéloz.
CsETRÉs - Tihany — helyettcs, a melyet
a bokor valamely tagja, ha akadáiyozva
van, maga helyett állit.
CsETRt — p K . — Phoxinus laevis Ag. B a la ton
vidéke, Zala-Tapolcza.
C sevés hajtovány, a székely pisztrángvarsa
abroncskávája nincsen madzaggal kótve,
hanem egy bodzafából való cséve két
végébe be van dugva. Igen szép és kitünó
egybefoglalási mód.*
C sicsiri - Velcncze - a kis vócsók -
Podiceps minor — halászneve.
C siga - Agárd - egy derékfa végében járó
kettós esiga ; a háló inának leszorítására
való.
C siganyomó - Agárd - a csiga derékfá-
jába járó husáng, a melylyel a halász a
csigát lenyomja.
C sigolya — Háromszék — innen csigolyás
hely ; egy a «rekettyéssel» ; leginkább
patakok partján álló, füzbokrokból alkotott
üstökök.
C sigolyacsont — vertebra,*
Csik — Cobitis, 1. Fóvényvágó Csik, Kóvi
Csik, Réti Csik, Vágó Csík.*
Csík — K. ~ Cobitis fos s ilis L. Galgóczi-
nál (1662) megvan. Miklosich szerint a
szláv cik.
Csík — Ujfalvi-Szikszai X V I . század. —
lacertus, lubricus aqiiatlcus, Pcecilias. Itt
a «lacertus» igen érdekes, mert a csik
emlékeztet a gyíkra s c két név is rokon-
hangzású.
Csikász - Sáriét, Ecsedi láp, Szernye - a
csikhalászatból élÓ ember.
Csikász varsa - Erdóvidék, Olt mentén -
I. Csikkas.
Csíkbogár — Szernye mocsár — leginkább
a Hydrophilus és Dytiscus bogárfajok.
Csík dáma - r jg, _ Cobitis’ fos silis L.
(Albinismus). Fehér testü, vórósszcmü.
Szamos és Maros m. H. O. Bórvely.
CSIKFELEK — Acanthopsides, mint család.*
Csikféreg — Grossingcr — «Tsíkféreg». I.
Csíkbogár.
Csíkfogó — Komádi — fûzvesszôbôl fonott
varsa, csikfogásra való.
Csikfogó-kosár — Kuthy — cslkvarsa.
Csikgat — B ó rvely gátszerúen ósszehor-
dott gaz, melyben bizonyos távolságokban
nyilasok vannak, a melyeken a csik átkel-
het ; ezekbe a nyllásokba állítják be a
csikkasokat (varsákat) ; I. Kasholy, Lábó,
Rekesztés.
Csikkas — Bó rv ely — Cslkvarsa, füzfavesz-
szóhól tómótten kótve, egy bejáratú verseggel,
hátúl kasdugóval.
Csík király - R K. H. O. - Cobitis fo s silis
L. (Chlorochroismus). Tiszta sárga.
P. K. a Szamos és Maros mentén. H. O.
Doroszló Bácsmegyébcn, Ecsedi láp.
Csikkosár — Nagy-Bereg — «fertáiyos és
félvékás», fûzvesszôbôl fonott csikputtony,
a fogott csikok hazaszállítására.
CsÍKLÓ, — komárom — mélyen nyerges
kolomp, az evedzónek beakasztására; félkézzel
való evedzésnél, kivált a fenék-
horgászoknál, mikor a horgot lerakják ;
1. Csiválni.
CsÍKPUTTONY - Börvely - keményfonású
II'
ÌÌ.
tl < /