í il
14 B E V E Z E T O .
A V e l e n c g e i t ó m e l l é k é n : B ó n é testvérek, M e s z l e n y L a j o s képviselô
és S á r k o z y A u r é l alispán.
A Komádi réíségen: N a g y D á m e l ref. pap.
A Laforcpa mentón: Lám G y u l a ügyvéd.
A Szernye mocsár vidékón: F e r g e J ó z s e f ref. pap.
F o g ad ják tôlem eg yenkint és ósszesen forró kôszônetemet.
D e nagy hálával tartozom kedv e s magyar halászbokraimnak és
felekezeteimnek is, a nagygazdától a futosóig, a vezerestól a jegel-
lóig, az óreghalásztól a kis keczés ig ; s hogy már egy-ket tot meg is
nevezzek, hát P e t n e h á z y F e r e n c z uramnak K ó ró s -T a r c s á n , K u n
F e r e n c z uramnak K en e s s én , G s í k o s A n t a l , B ó r ó c z M ih á l y és
K o p p IsTVÁN uraiméknak Szegeden, óre g B ia ss i J á n o s uramnak
T á p én , GALAMBOséknak — S z a l a y J á n o s óreglegényny el — és
T u b a Is t v á n uraiméknak K omá romb an, ó re g M á t h é Á b e l , T ar
J á n o s és K á n t o r I l l é s uraiméknak K o p á c s ib an ; vég re ós Tihany
disznósi halászbokrának, nevezetesen K i s P é t e r kulcsosnak, N é m e t
V iN C Z E jegyzónek, P á l f i K á r o l y gyalogszer haleladónak. M a jo r
J á n o s kocsiszer haleladónak, M o l n á r Im r e kisbirónak, F a r k a s
P é t e r hegyenjárónak, K o v Á c s J ó z s e f és K o v Á c s V i n c z e halász
társaknak.
Ezek egytól eg y ig igaz magyar embe rekhe z illó nyiltsággal és
készséggel — sokszor azt se kérdve, ki vagyok, mi az állásom, vagy
mesterségem —• de még nevemet se tudakolva — helyt állottak, min-
dent elószedtek, értelmesen megmagyaráztak, semmi fáradtságot nem
sajnáltak; noha nem eg y van kôzôttük, kire hetven-nyolczvan év terhe
nehezedik, ki rég megette javakenyerét ; de azért még ma is kemé-
nyen fogja a kormányt —• ók mondják; «mind halálig, mert igaz
magyar halászhoz így illik!»
AZ EM B E R ÉS A HAL.
A Fóld kérge állandóvá lett, megszilárdult. Hegységei fól voltak
vetve, sikfoldje ki volt terülve. A víz és a szárazfóld elváltak egymás-
tól. A régi korszakok élólényei — állatjai, nóvényei — a melyeket
most ásatag alakokban csodálunk s a melyekben az emberi tudás az
életnek és alakjainak keletkezését, fejlôdését kutatja, mind a fóld
rétegzeteibe temetkeztek.
A fejlôdés és átalakulás során s a letünt alakoktól eredve ismét
mások keletkeztek, olyanok, a milyenek a megifjodott fóldkéreg ter-
mészetének megfeleltek, a minók rajta megélhettek.
A fóldkéreg legifjabb rétegzetén akadunk az elsô emberi nyo-
mokra és el kell fogadnunk, hogy az ember itt ébredt óntudatra. Ez
óntudata lassan fejlôdôtt s az emberiség egészét véve, lassan fejlôdik
még ma is. Az ôntudat fokát pedig azok az életviszonyok határozzák
meg, a melyek kôzôtt az ember élt és él. Tanuja ennek az a Nap,
mely ma is elárasztja a fôldgômbôt éltetô sugàrôzônével. Ez a Nap, a
fôldgômb egyetlen fordulása kôzben, bevilágít fôldrészünk magasra
fejlôdôtt miveltségébe, abba, mely arra sarkalja az embert, hogy saját
létének végsô titkait megostromolja, szolgájává tegye a tüzet, a vizet,
a levegôt, a villâmot és mindent; de bevilágít az a Napazéjszaki sark
tàjain az eszkimô kunyhójába is, ki tôbbre tartja a jó szigonyt, mint a
mûvelt ember azt az érzékeny szerszâmot, mely az élet legparânyibb
mozdulatáról is biztos hirt àd ; és odatekint ugyanaz a nap a délszak
tàjaira, a fóldkéreg utolsó forradalmából kifelejtett Ausztráliába is,
merôben elütô életével, az ôntudat legalsôbb fokân álló, majdnem
àllatembereivel.
És ime! Az egyik ponton az ember mesterségesen kôlti, tenyészti
az édes vizek halait és a halászhajóknak ezreit meneszti a tenger végtelenségébe;
itt a hegyi patak kristâlyos. sebes vizébe veti a finom
L;.'
i7f ;; ;