kôvetkezik. Az inat a kôvécsekkel a horogrosta fenekén rendezi el,
a fellergelt horgokat pedig a rosta peremén át akgatja ki. A kivetés
tehát a horogrostából tôrténik.
A budapesti fenekes már ezen is tultesz, mert neki már horog-
vagy mldhldja van (252. ábra); s a mint láthatjuk, az inat a kôvécsekkel
a tábla fenekére fágyja, a horgokat pedig a tábla peremébe
szép és SLÍrü sorban fürészszel bevágott rovátkákba tuzögeti, még pedig
a szárnál fogva.
A Balaton körül az idevágó horgászatnak egy sajátságos módja
dívott, a melynek már csak maradványai voltak meg Keszthelyen és
Tihanyban. Ugyanaz a horog úspó- és fenékhorog is volt. Ina hatvan-
nyolczvan méternyi volt s oly póták tartották lebegve, a minóket az
ercsgtóhdlón láthattunk ; így felszerelve, nappai a víz szinén állott, éjsza-
2 5 2 . ábra. Horogtábla.
kára ellenben lekéveliék, azaz fenékhoroggá változtatták. E horo
partfelól nagyobb kóvel volt lekóvelve s ezt a helyet egy nádcsomó,
az LÍ. n. úspó jelólte; ettól számítva a huszadik méter táján egy nádszál
volt letüzve, az úgynevezett kfogó, mert itt emelték ki a horgot.
A horgászatnak ez a neme nagyobb horgokkal csukára és harcsára,
kisebb horgokkal ónhalra, a legkisebb fajta horgokkal íbgasra, süllóre
járta, még pedig mindig felhalazással, a mely czélra külónósen
az apróka sügér szolgált, melyet meritò hálókkal a parti nád ritkásabb
helyein szereztek.
Ehhez képest a horgok neve csukahorog, harcsahorog, ónhon00,
fogashorog volt.
A fenekesek mindenütt a «kishaldspok» sorába tartoznak, s vannak
még egyéb szerszámjaik is. Ilyen aforosbdrka (253. ábra), a melyet
a szegedi fenekesek, a csónik farához kótve, kiszálláskor magukkal
visznek, hogy az élve való eltartásra alkalmatos halat belébocsáthas-
• »
sák. Máshol kis nyargalóbárkák is szolgálnak erre ; néhol a bárka épen
csak ládaalakú ; a legszegényebbje pedig beéri a halélovel is, mely
nem egyéb, mint egy zacskóalakú háló. Sok vidéken a vesspóbdrkák
divatoznak, a melyek nemcsak
hogy fonás tekintetében kiválóan
ügyesek, hanem egyszersmind a
formára való tekintetbôl is érde-
kesek; így a balatoniak, külónósen
a keszthelyiek vesszó- és gyé-
kényfonatból, majdnem virágtartó
alakot ábrázolnak ; szájuk fedeles.
ezek a rüíék; Kis-Majtényban
egy igen szép formájú vesszóbárka
dívik, melynek alakját és felsze-
relését a 254. ábrán látjuk; ez
Lirnaszerü. Itt F a j í i l ; p a pecpek,
mely arra való, hogy a fedelet
leszorítsa; ez a vesszóbárka csúcsos
végén nyilt s a nyilás nád-
csóvával van bedugva, ami a halnak
egyenkint való kivételét és
válogatását nagyon megkönnyiti.
Nevezetes szerszám a komáromi
fenekesek - - ott ezek is ko-
czások — féregspecló dobonje is
(255. ábra); egy kivájt tuskó, mely
3 méteres nyélre van alkalmazva
s mindennemü horogra való csalinak
szedésére szolgál ; leginkább
azonban az úgynevezett harcsa-
jéregnek — a Palingeniák álczá-
jának —■ a folyó iszapos fenekéból
2 5 4 . ábra.
U rn a sz e rü v e sszó bárk
a.
25 5. ábra.
F é reg sz edó
döbön.
való szedésére van megszerkesztve. A halász felkeresi a folyó
alkalmatos helyeit, a melyeket tapasztalásbcíl, vagy hagyomány révén
ismer s ladikján állva, egész eróvel a víz fenekébe nyomja a szerszám
kivájt fejét, a melybe azután, ¡gen természetesen, az iszap s a benne
Pi . • . i-
: i; I PDí
!t
II ■ *
il t :
iir