348 H ÍG V I Z EN V A LÓ H A L Á S Z A T .
mondvacsinált szerszâmok, a melyek alak és szerkezet szerint az úr-
halász ízlésére s egyéni okoskodására vallanak.
Ilyen szigony a 232. ábrán 1, mely az Erdôvidékrôl — Barótról —
val(). A szigony hatos, szúró; de inkább ágainak súruségében, mint a
szakák clrendezésében rejlik az ó fogóssága. Szakái mind egy irányba
s a szigony lapjába meredeznek.
Ezt a tulajdonságot a kózhalászság szigonyán sohasem tapasztal-
juk, mert vakíjában nem is okos ; a kozhalász szigonyán a szomszéd
agak szakat vagy szemben állanak egymással, vagy a szigony lapjából
S Z IG O N YO S H A L A S Z A T . 349
egyik erre, a másik arra meredezik ; kónnyii belátni, hogy ezáltal
mindenesetre megnóvekszik a szigony fogóssága, mert a hánykolódó
halat külónbózó irányok szerint tartja.
Már a Doroszlón — Bácsmegye — a Mosztongán halászó
magyarság kezén levó négyes szigony szakái szemben állanak {2) s ez
a helyes.
A Mosztonga szigonyosa hosszú, laposnyelü, finoman kiélezett
szigonyát mindig a «pipáló» halra dobja; azért kizárólagosan erre,
mert alig képzelhetô víz, a melynek hala jobban rászorulna a víz eleven
részére, tehát a felsóbb színre, mint a milyen épen a Mosztonga
vize. Ez a víz alig lézeng, rendkívül hináros, hozzá széles vidék ken-
der-áztatója s ezért a halat mindig a felszínre kergeti. A rozoga
ladikján dobásra készen álló, élesen figyeló Mosztonga-szigonyos a
szebb halászképek kózé tartozik. A 4. számú szigony Balaton-melléki
változat, melynél a taiióms nincsen kifejlódve; ágai forrasztottak,
nyaka hosszú, megerósítése kópüs; ez a forma leginkább Balatonfó
kórül akad.
A leghosszabb nyakú, külónben igen helyes .szigony, Gyórmegye
egyik legsajátságosabb halászfészkében, Pinnyéden, dívik; négyágú s
van egy nevezetes társa is, mely majd alább kóvetkezik. Ez a Pinnyéd
szigetségen fekszik, kerítóhálóin akad a legnagyobb és legformásabb
halászkó, melylyel az ósi elemekben már megismerkedtünk.
A kóvetkezó sorozat (233. ábra) a székelység szigonyait ábrázolja,,
melyek szerkezet szerint nyaklók, kertiók és spilrók, de a kerító alakon
kívül, mely az Olt alsóbb folyásán, úgylátszik, állandó tórzs-
forma, egészben véve alak szerint ingadozók. E jelenségnek természetes
oka az, hogy a hegyi vizek sem egyformák s így a szerszám
azoknak helyi természete szerint fejlódik.
Már inkább nyakazó, mint nyakló szigony az 1 alatti, mely Egyházas
Oláhfaluban «botosáspó» név alatt került meg; neve a botos
kölönte nevü haltól ered, a melyre használják. A hal nagyfejü
— békafejü, innen néhol «békahal» is — s a nép a csunya fejet itt-
ott mérgesnek is tartja, tehát levágja. A botosászó halász azon van,
hogy a halat nyakszirten üsse, a mikor a vésószerü szigonyágak a
íejét leroncsolják. A vas kicsiny, nyele méter hosszú s minthogy
a vas a patak kóvein hamar tompúl, a halász csak roncsolva ejti meg
ri'i* ■,
ií
L'i