f i j ìM
A R É G I M A G Y A R H A L Á S Z A T K É P E .
Az eddig tisztába hozott anyagból a régi magyar halászatnak meg-
lehetosen teljes képe tekint reánk. Volt egy osi rnódja, mely teljesen
kiveszett; ez a halaknak a halastavak — alkalmasint mesterséges —^
szigeteirol nyillal való lóvése. Ilyen tó volt a bodrogmegyei Chuma,
melyet IV. B é l a király a pilisi apátságnak megerosítés útján i 254-ben
újra adományozott s a melyról az oklevél azt mondja: «cum suis cir-
cumstantns, eatenus, quatenus de medio piscinæ per gyrum iactus
sagittæ potest capere» t. i. a halat, mikor a vizszinét megkôzelitette.9
Ide tartozik talán az a két avét spàiiisgerij -3 is, a mely Ecsed vára
inventáriumában, halászszerszám kôzé keverve, helyet foglal.
Igen valószínü, hogy ez nem tartozott a halászmesterség népies
részéhez, hanem ôs idôk magyar leventémek ùri mulatsàga volt.
Maga a halászmesterség a xvii. század végéig így alakúl.
Voltak halászbokrok, kôtések, vagy felekezetek, az u. n. mansiók,
a melyek halâsznemzetségek munkabiró férfiaibóf akként alakultak,
a mint ezt a halászás módja megkívánta.
E bokroknak száma és ereje a halászó hely kiterjedésétól, a halászás
módjától és legfóképen a nemzetségek népességétól függött.
Az egyes bokrok erejére nézve csak egy biztos adatunk van, az
1230-ból való, a hol a bokor ötös és hármas ; és minthogy mind a
két bokrot az apa fiaival alkotja, a szervezet patriarchalis volt ; sokszorosan
ma IS az, kivált a magyarság óstelepein, a hol a halászat
ôsidôktôl fogva szabad népfoglalkozás volt.
Folyt a halászat mesterséges halastavakban, tóságokban, folyókban,
azoknak forgóiban, órvényeiben és holt ágaiban, erekben, vészekben,
az ingólápokon — épen, mint ma is.
A halasvizek tanyákra voltak felosztva ; minden egyes tanyának
kulön neve volt ; szóval a vizek gazdasàgilag természetók szerint pon-
tósan fel voltak osztva. A tisztán tanyahalászat, mely kerító hálóval
üzetett, volt a «piscatura», a vejszével, czégével, varsával üzött
halászat, a «clausura, captura, laqueus, lacuna» volt.
1] Ez a mód Amerika indiánjainál ma is dívik.
2] Az eredeti okiratban igy irva.
>39
Volt tehát mozgó vagy tanyahalászat, és volt rekesztô halászat,
t. i. olyan, mely állandóan helyhez volt kötve ; épen mint ma is.
A mozgó, vagy tanyahalászat szerszámai voltak ;
1. A vizaháló ; ma pipolaháló.
2. A gyalom, kátával; mint ma is a tóságokon.
3. A kecze, fenékenjáró szerszám.
4. A szák és váll, a mai ághegyháló.
5. Az inó, a mai kosztoshorog.
6. A métháló, a mal.
A rekesztô halászat módjai a kôvetkezôk voltak;
1. A czége, veréssel, kapuval, ebben a zsákhálóval.
2. A vejsze, tévesztó fejjel és rekesztô lészával.
3. A vészlés, mely a halaknak útját állotta.
4. A csecstó, mely a vizet duzzasztva, rávezette a czégére és
vejszére.
Ezenkívül mint átmeneti szerszám dívott a füles varsa, kivált tóságokban
és mocsarakban.
Dívott azonkívül òsi idôktôl fogva a jég alatt való halászat, két-
ségkívül kátás gyalommal üzve, ünnepies kivonulásokkal : a puskapor
fólfedezése után kólyókágyúk alkalmazásával.
A halat tartották;
1. Bárkákban, melyeknek külön kikötöhelyök — a bárkarakodó
— volt és véterben is.
2. Tartották ásott vermekben ; a vészekben.
Mindezek ma is élnek és használatban vannak.
A halak kózül a kóvetkezóket ismerték ;
I. Angolna; 2. Balin; 3. Cs ik; 4. Csuka; 5. Czompó; 6. Dévér ;
7. Dórgécse; 8. Galócza; 9. Harcsa; 10. Héjjaskóvihal ; 1 1 . Héjat-
lankövihal ; 12. Ingoia vagy kilenczszemü hal; 13. Kárász; 14. K e csege;
15. Konczhal; 16. Kophal; 17. Lazacz; 18. Lepényhal;
19. Menyhal; 20. Ökle; 2 1 . Ónkeszeg; 22. Orsófark; 23. Paducz;
24. Pisztráng; 23. Ponty vagy Pozsár; 26. Semling; 27. Süllô; 28.
Sügér; 29. T o k ; 30. Viza.
Egytól egyig ma is élô népies halnevek.
A régi magyar konyha ezeket kórülbelül kétszáz és ötven féle
módon készitette és tálalta.
I;
iini
G
mi.
tí'
<ii
. 'Toi:
'! ■ ' h.l h ; ; . -1
1' '■ ■ i (■•
V' ' '
.. ■ k m
• •. '■!. i í ÍG
' . r i - Ll .TÁ
1:
1!: : ! ■ u - u q i - , , ; p T u .
V . T i n d í L ' r i . J ' T L .
. i f i ii L r