Ili,
i i
I' 1Ï
I
1‘ilfD )1
' l i !
J l
’ I i-astofealr
fedeles, iirnaalakii, a háton hordozható
piittony ; gyékényból való.
CsÍKSZÜRÓ — B ö r v d y — kis, ritkafonású,
füles vesszókosár, a melylyel a csikot a
csiktartóból v. hordóból kimeritgetik ; egyszersmind
mérték, k. b. i liter.
C síktok — Bórvely, Kis-Majtény — a Cucurbita
lagenaria L. kortve alakú fajtája ;
kitünó cslkszállltó edény, kasornyába foglalva.
CsÍKVARSA — Doroszló, Bácsmegye, 1. Csikkas.
Csíkverem — Tyukod, Ecsedi láp — öinyi
hosszú verem az udvaron, melyet vizzel
megtóltenek s a melyben a fogott csikot
felgyííjtik.
Cs i l lagos tok — P. K. — Acipenser stellatus
P a l l . Eredete nincs.
CsiLLAGTOKOK — Helopcs, mint csoport.*
Csiválni — Komárom — egy evedzóvel
kormányozva evcdzeni, I. Csikló.
CsoMBÓK — Bodrogköz — I. Halászcsatt.
Csónak — K. — kisebb vízijárónuí. Miklosich
szerint a szláv clunu.
Csontos halak — Teleostei, mint rend.*
Csónyik — Szeged — egy szálfából vájt
lélekvesztó.
CsÓNyikbárka — Budapest — kisebb haltartó-
bárka.
CsÓNYiKKARÓ — Szeged — a piczésektól
használt lélekvesztó kikotésére szolgáló
karó, mely a lélekvesztóben van elhelyezve,
hogy a halász akárhol beverhesse.
CsoRBA PART — Sajó mentén — a hol régi
omlások miatt a part nagy darabon be-
szakadt, tehát könyökösen beszökik.
C s o r g ó — Bó dva — a Bódva sok helyen
¡gen lassú folyású, szinte tószerüen álló ;
a hol esése van, siet s ha ilyen helyen a
viz csak térdig éró, akkor csorgó. Itt üzik
a szigonyozást.
Csorpák — Máramaros, Visk — aprószemü
Ághegyháló. Szláv eredetü szó: Cerpak =
meritò.
C sóv a e g y m a r o k s z a lma , a m e l y e t a B ó d v a
ment i s z i g o n y o s m e g g y ú j t , h o g y v i l á g i t s o n . *
CsÖBÖRHAL — Tata — az az apróbb hal,
melyet nem darabonként számiálnak, hanem
csak csöbörben mérnek.
CsÖK — Tápé — a keczézésnél a csókbe
akasztja a halász a keczetartó kótelet ; a
csök a csónak belsó oldalába illesztett
kurta czovek; 1. Csószszóg, Czibak. Ugyan
ebbe akasztják a billegháló (villik, villing)
tókéjét !s.
CsÖNTÖRGES PART — Székelyfóld — gyökeres,
gazos, málló part. Halas viz.
Csószívüek — Leptocardi i.*
CsószszoG — Szolnok — 1. Csök, Czibak.
Csúc s — Kopácsi — az egyszárnyü, öt
hagyású varsának a második vörcsöke.
CsuHÉ — B a ja — 1. Ághegyháló.
Csuhi — Aldiina — I. Ághegyháló.
Csuhi — Saród — I. Sisák.
Csuka — Esox, 1. Köz-Cstika.*
Csuka — K. — Esox lucius L. CALGÓczi-nál
(1Ó22) megvan ; közös tóból a tót «Stuka»-
val. MiKLOsiCH-nál is.
Csuka — Ujfalvi-Szikszai X V I . sz. — lucius,
lupus. Megvan az Orbis pictus 1708-dik
kiadásában is.
C suka — Janua 1729 — Esox lucius L.
Csukafélék — Esodili, mint család.*
Csukahorog — Keszthely — nagyobb fajta ;
a horog ¡na 50—40 Öles. A velenczei tavon
egyes a horog, patonyja rézdrótból való,
hogy a csuka el ne rághassa.
Csukavarsa, — Doroszló (Bácska) — füzfa-
vesszóból, két tôlcsérszerû bejáróval, mely
kivehetó.
CsuKLÓcsoNT — os articulare,*
Csupaszponty — P. K. — Cyprinus Carpio
L. Teljesen pénzek nélkül való, az Agassiz
Crprinus carpio nudus seu alepidotus
fajtája. Tatai tó.
CsuTAK — Balaton — czirokból kötve, a
felhasgatott halak mosására való, I. Tiicsak.
CsÜGGESZTÓ — Hegykö — az övön két rövid,
a végén csombókos kôtéidarab, a melylyel
a háló kótelét fogják ; az öv tiiszó-
szerü, bórból vaiò, rendeltetés szerint
hám, mely a húzást könnyiti.
CzÉDULAKESZEG — BaLxtoii — Blicca argyroleuca
Heck. juv. a test laposságáról igy.
Czege — az erdélyi Mezóségen falu, a hasonló
tó fejénél ; nyilván egy a czége, zeege
stb. szóval ; I. Czége.
CzÉG (Kis) — falu az erdélyi Mezóségen —
1. Czége.
CzÉG (Nagy), falu az erdélyi Mezóségen,
mesiersé^cs tó mellett nyilván a czége
szótól ered ; 1. Czége.
Czége — Nagy-Bereg — erós husángokból
való rekesztés, melylyel a Borzsa folyót
átfogják, kôzepén van egy nyilás, a «kapu»,
a melybe a gamzsahálót beállílják. Ez
magyarázza meg a kóvetkezó régi szavakat
; Czege, Seyge, Szégye, Zeege, Zegye
és Z e yge ; lásd azokat.
Czifra kölönte, Cottus poecilopus Heck.*
Czigányhal — P. K. — H. O. — Tinca
vulgaris Cuy. Nem annyira a szin sótét-
ségéról, mint inkább onnan, hogy húsa
nem épen ¡ó : «czigánynak való; töri magát
utána.»
C zégény — falu Szatmárban — 1. Czége.
CzÉKLE — Janua 1729 — tendicula, madár-
fogó, I. Czége.
Czekle — Sq. Molnár Albert — I. Czége.
Czékorsó — Tihany — minden bokornak
megvan a ládája, bötsülevele és czékor-
sója ; itt 9 itczés, Keszthelyen 14 itczés.
A korsók feliratosak.
C zéla — Balaton, ôshalâszat — a gyékény
és óregháló luízókótelén, a bötökön innen
és túl befüzött posztódarabkák ; ¡elek a
húzás egyenletességének biztositására ; I.
Bötök.
Czémester — Keszthely — a halásztársuiat
feje.
C zérnavarsa — Székelyfóld — I. Szárnyasvarsa.
Czet hal — Ujfalvi-Szikszai X V I . század —
cetus, cete ; az akkori értelemben még hal.
Czet hal aros — Ujfalvi-Szikszai X V I . sz. —
cetarius ; I. Czet hai.
Czibak — Szeged — 1. Csök.
Czibék — Balaton — villás bot, nyele végén
lánczczal és hámmal. Kótélhúzó szerszám ;
de arra is használják, hogy büntessenek ;
I. Czibékvágás. Duna és Tisza mentén
csak heveder, peczekkel, melyet a kôtélre
csavarnak.
Czibékvágás — Tihany — biintetés ; a
halászt, ki az articulus ellen vét, lefogják
s a czibék villájával 5—6-szor rávágnak
az ülepére. Tihanyban most is dívik.
C zigony — Grossinger — «Tzigon» 1. Szigony.
Doroszlón — Bácsmegye — még
ma is «Czigony».
C ziklend — Körös-Tarcsa — az evedzó beakasztására
való pcczkes szijhurok ; keczézéskor
használják, I. Czikiendeni.
C ziklendeni — Körös-Tarcsa — kavarva,
tartóztatva evedzeni, kivált keczézéskor ;
Szegeden : 1. iklandani ; Komáromban : I.
csiválni.
Cziklon — Komárom — I. Cziklend.
Cziklony — Csongrád — I. Cziklon, Cziklend.
Cziklonyozni — Csongrád — 1. Cziklendeni,
iklandani.
Czimboraság — Bodrogköz — I- Bokor,
Felekezet, Kótés.
Czimér — Tihany — nagyobb nádüstók.
CziNGLi — H. O. — Aspro Zingel Cuv. L.
Szeged és Duna m. a Bticzótól pontosan
megkülönböztetve.
Czompó — Tinca, I. Nyálkás Czompó.*
Czompó — K. — Tinca vulgaris Cuv. u a l -
GÓczi-nál ( 16 2 2 ) megvan.
Czompó — Janua 1 7 2 9 — Tinca vulgaris.
Czompó — Ujfalvi-Szikszai X V I . sz. — Tenca,
tencha, lincha. Az Crbis pictus ( 17 0 8 . ) is
így adja.
Czompókhal — H. O. Scardinius erythrophthalmus
Bon. Bó dva mentén ; tavakból
való rezes példányok.
Czótkény — Tápé, ôshalâszat - - a parának
egy neme ; I. Czótkényszár
Czôtkénypara — cz. póta helyett.*
Czótkényszár — Tápé, ôshalâszat — a m¡-
ból a marázsa-, mét- és eresztóháló iiszôja
készül; különben az Euphorbia palustris L.,
farkasfíí, mely a tápéi mocsaras helyeken
erós botvastagság mellett 2 méter magasságra,
sót azon túl is nóvekszik. Megha-
tározta Janka Víc tor .
Czucza — Komárom — vastag, hosszú do-
rong'. egyik végén hegyesen vasalva, a
hajónak a parthoz való hirtelen rogzitésére
szolgál ; rendesen órfának is használják.
CzüÓKOR — Hegykó — halászszatyor.
Czüókórfa — Hegykó — lócsalakú és erejü
fa, a melyen a halakkal megtöltött halász-
szatyrot a vállukon viszik.
D
Dal — B . Szabó D á v id — «evezó lapát»,
A magyar halász az evedzó lapátos részét
li ll II'li
« »
Mia
-a: Al F