p ■l ' i '
t¡'i' r
■'■ l 'i i I ll
dfjiiiri'
rlly i. i.
1 ‘114 :
lá
ít
' F 'T
f í
• ií ‘18!. í,
f . ; I'
I '
'5 r i
242 H IG V I Z EN VALÓ HALÁSZA' I ' .
Igen kitünô szerszám a székelységnek u. m hálóvarsdg, melyet pisz-
trángra és pérhalra használnak (123. ábra).
^Külônôsen eredeti a kávák egybefoglalása, mely sohasem kôtés
Litjan, hanem cscvcscn tôrténik, t. i. egy jó ujjnyi hosszú bodzából kiütik
a belet, a kàvavesszôt kellôképen meghajtjàk s két végét a csévébe
dugják. Rajzunkon 5q a szàd, V'-a vörcsök — székelyesen versek — ,
T a tömlöcz, F F a két feszHoje. Az
egész úgy van kiszámítva, hogy mihelyt
a feszitôiat beillesztik, kifeszül a varsa
és a vörcsök is. A vörcsök feszító mad-
zagján rendesen egy éles fapeczek található,
a melyre csalit, legtóbbszór
gilisyldl - székelyesen heniyôi — , ritkábban
csirkebelet tûznek.
A hol a patak nagyobb kövek között
csörter tova, ott éjszakára beállít-
ják a varsát szádjával a víz mentében,
mert a pisztráng és a pérhal mindig víz
ellenében haladva táplálkozik. A varsa
íarát kóvel szorítják le.
Ezek a magyar dobvarsák, a -me-
lyeknck rendesen nincsen ugyan velök
szervesen ósszefüggó terció készülé-
kük,de nem mindig anélkül valók. Ezekkel
halászva, a halâszember kihasználja
a legcsekélyebb kórülményt is. Nád-
üstökök, bokrok, zsombékok, kövek
alkotta természetes átjárók kedvesek
elotte s a hol ilyen nincs, ott a veréshcg
F
123. ábra, liálóvarsa.
íoiyamodik, mely nádból vagy vesszôbôl kötött s lesulykolt falazat,
tehát lészaszerü.
Ám í,-]uk le itt még a többi varsát is, a mely terelók nélkül szü-
kolkodik, hogy azután a második csoporthoz nyúlhassunk.
A mosztonga-halász a csukavarsánál (124. ábra) sem tagadja meg
íuiiangjat: ennek is elól-hátul készít bejáró vörcsököt. Ez a varsa
valogatott fûzvesszôbôl nagy gonddal van kótve; vörcsöke (V) kijár.
lí;-
R E K E S Z T O HA L A S Z A T . C S IK V A R S A . 243
Legtóbbszór csuka kerül belé, mikor kisebb halat üldóz s ez a varsába
menekül. Mindig jobb vizü helyek szük átjáróiba helyezik el.
Utoljára marad az Ecsedi Láp csíkkasa, mely alapjában nem
egyéb, mint vesszôbôl kötött varsa (123. ábra) a csik testéhez mért
igen szük vörcsökkel és hasas tómlóczczel, a melynek használatával
majd még találkozunk, kivált a csikász leírásában.
A varsások kózótt a csikász dolga a legküzdelmesebb s mégis azt
a tengernyi munkát, a melybe a csikkasok kótése, a lápkulak vágása,
111
Lii
■,■ sÍM i
i' ll
Ú.|
[24. ábra. Csukavarsa.
Mi’iii
125. ábra. Csikászó varsa.
tisztogatása, az ingoványokon való járás-kelés, hurczolkodás, a csík-
gáfak elóteremtése kerül, nemcsak jó kedvvel végzi, hanem ez neki
valóságos szenvedélye.
«Rekeszteni!» ez kedvére való dolog.
Mikor tavaszkor a láp kidagad, sík, de sekély tengerré változik,
akkor van a csíkgáttal való rekesztésnek az ideje.
A szegény ekkor a három kéve nádból való tutajt használja ; a
módosabb ladikot készít (126. ábra), mely laposfenekü, oldalt pedig
16*