H ÍG V I Z EN VALÓ H A L Á S Z A T .
(163. ábra), melynek szekérrésze szorosan össze van kótve a hordóval
magával.
A hordó lapos, felül egy hosszúkás nyilással, mely elég nagy,
hogy akár a mázsás harcsa is beléférjen.
Ezek a halászlajtok mindinkább gyérúlnek, a mióta a folyók nép-
telenednek s a halász hitvány prédáját kis edényben is szállíthatja
ide-oda. Leginkább Komáromban akad még egy-egy használatban
lévó.
E sorozat utolsó száma, tartozékaival együtt, az állóbárka, a mely
a halászok kikótóhelyének legkiválóbb tárgya és a «Bárkarakodó»
keresztelóje.
A szerszámjárás tárgyalásában még soknemú' haltartóval fogunk
találkozni ; a mint találkoztunk eddig a nyargaló vagy lovasbárkával,
találkozni fogunk ezentúl a Jaros-, kis-, vesszó-bárkával, a rütóvel ;
de egy sem olyan hatalmas, mint a rendesen Szegeden vagy Apatin-
ban ácsolt, sokszor nagyon ékes állóbárka.
íI
Ó
Á
K E R I T O H A L A S Z A T . A L LO B A R K A . 279
Ez òrzi az óreghalász s még inkább a fisér éló kincsét, a honnan
minden rendí! és rangú vevó kiválogathatja a magának való, igazán
iris, éló halat. S az állóbárka egyszersmind az, a melyen és a mely
kcírííl a bárkarakodóhely pezsgó élete ¡s kifejlódik.
Es a magyar halászság állóbárkája nemcsak a halak sokaságát
òrzi, hanem rakodója egyszersmind a mesterszavak egész sorozatai-
nak, a melyekkel legott meg is kíítjük a barátságot, már azért is,
mert kiválóan jellemzik a magyarember észjárását, elnevezéseinek
kútforrását, külónósen pedig az elnevezések alapjáúl felkapott hasonlat
kóvetkezetes kiaknázását.
Az állóbárka hasonlata az ember maga, ki táplálékát gyomrában,
tehát a test legóblósebb részében, «derekában», hordja. Am lássuk a
I 64. ábra részeit.
Minthogy az állóbárka is az eledelül szolgáló halat hosszúságá-
nak kózepetáján rejtegeti s itt legóblósebb is, így neki is van dereka {Di.
Mikor már a magyarember esze ebben megâllapodott, természetes,
hogy ekkor az állóbárka éles eleje (O), mely úgy hasítja a vizet,
mint az ember orra a levegót, az óra — a magyar halâszember sohasem
ejti két r-rel — ; és minthogy az orrtól kezdve, a derékon haladva
az ember csak eljut valahová, hát természetes, hogy az odavaló elkerekített
rész az állóbárka fara íF).
Mikor már idáig van a dolog, hát igen természetes, hogy egy
becsületes orrhoz tartozik kétfelól valamely rendes poja is, s az meg
is van P jegy alatt; és minthogy a magyarember pofájáról ismeri fel
kinek-kinek mivoltát, hát az állóbárka pofájára is rá van vésve az
ékes ponty, alatta az a név, a melyre az alkotmâny kereszteltetett ;
de még itt sem érte végét a sor, mert az már bizonyos, hogy a
magyarember orra alatt ott a bajusz is, tehát az állóbárka orrának
legalján is van egy erósító keskeny deszka [Bj), melynek becsületes
neve bajuszdes'ka.
De sót még ezentúl is szóvi a hasonlatot, mert a minek orra,
bajusza, pofája, dereka és fara van, annak már természettól fogva is
- rtozéka a láb ; meg is van az állóbárka kormánylába. (K L), a láb
pedig nem lévén sarok nélkül való, tehát csak természetes, hogy
találkozunk egy íimonsarokkal [TS) is.
Uíi ¡i
Q I 1
ii'! ’