1I:!1
1 ill
Minlll 'llliii
' I
Az 5. ko Szentesrol való nagy boncso, a fenékhorognak nagy
mélységekbe való bocsátására, igen feltünô árkolással, mely ismét
kókori jellemú.
A 6. ábra egy nagy, kózel mázsás zurboló vasgolyó Szolnokról,
48. ábra. Hálósúlyok és Pôsôk. - Szepikö S z o ln o k ró l; z. N ag yk ó v e llo K e s z th e ly ró l; 5. Lapoczka Szolnok-
r o l ; 4- Marazsavas Sz, K e re sz tú rró l ; 5. O lom sú ly N a g y -E n y e d ; 6. T ú z sé r K e s z th e ly ró l; 7. és 9, L apo s hálókovek
Szolnokról ; 8. C sa ttkó Szegedról.
melyet, hosszú kótéire kötve, arra használtak, hogy a halakat a mély-
ségek fenekén lévó gödrökböl kizavarják.
A 48. ábrán ismét a hálósúlyoknak van egy sorozata, mely teljesen
OSI benyomást kelt, noha merôben mai keletú'. A 6. számú túzsér
h a l o - e s F E N E K H O R O G S U L Y O K . 169
téglából tórdelve a kotésben árkolást mutat. A reákovetkezó 7. és
9. számú hálókóvek eredeti készitmények, fazekasoktól valók, a
tavokon divó gyalomról eredók — Szolnok-Tószeg s — 9. számú
kiválóan érdekes, azért, mert e fajta, még a füles részben is lapos
hálókóvek eddig csak az ó-vend ósi telepekrol ismeretesek, a miról a
berlini városi múzeum tanuskodik.
A 8. számú csatt-kô, téglából kitórdelve, onkénytelenül is emlékeztet
arra az óskori monykóre, a mely a 44. ábrán 6. alatt látható;
mig az I. szám alatti szepikó — Szolnokon «szebeszkó» — keresztes
árkolásával teljesen csatlakozik a svéd kókori kóvekhez.
A Keszthelyról való 2. számú nagykôvellô, mely az eresztóháló
két végén és kózepén látható, hosszúkás terméskô.
Az L l. n. pôsôk sorába tartozik a Szolnokról való «lapoczka» ( 3 . S Z . )
mely íából való s a háló inára kótózve, megóvja ezt az iszapba való
bevágástól.
A 4— 5. rajzok vas és ólomsúlyok; az elóbbi a székely vezetó-
vagy marázsahálóról, a másik az alsófehérmegyei kétkoz hálóról való
s mindkettó élénken emlékeztet azokra az óskori «gyôngyôkre », a
melyek vizikopást mutatva, nem fogadhatók el ékszerekul.
A kóvek utolsó sorozata ime kóvetkezik (49. ábra). Az i. ábra
kopott (avét) hálókóvet mutat, mely Tihanyból való s eredetileg
négyszogletes-kúpalakú volt, tehát régebben hasonlitott a négyszogle-
tesen-kúpalakú óskori és a mai hasonló kóróstarcsai kóvekhez, most
pedig hasonlit az ó-egyiptomi és csáklyai és a szihalom-szentesi
(44. ábra 7. 3. 4. és 47. ábra 10.) óskori avét kóvekhez.
A 2. kô füles bôncsô, a 7. árkolt bóncsó, mind a kettô a Szegeden
dívó fenékhorogról való, míg az 3. 6. számú kúpalakú s részben
jegyes (A. K .) hálókó a Kórós-Tarcsán dívó gyalomról való.
Végre megismerkedünk a 4. számú kátakóvel Petrahóról, mely
durvaszemú trachytkôbôl van kitórdelve és a Csongrádról való palló-
kovel (3) a fenékhorogról, mely durva szemü homokkôbôl tórdel-
tetett ki.
Az Ô S - és újkori háló- és illetôleg horogkôvek sorozatának ósszehasonlító
tárgyalása lehetóvé tette, hogy az élô népies halászat
alapján az óskori koveket megnevezzük, rendeltetésüket kimutassuk.
Igaz, hogy némelyekre más nézetek is merültek fól ; nevezetesen az
:lf
lili! Lili:- orr
Id
æ: do