H ÍG V I Z EN VALÓ H A L Á S Z A T . K E R I T O H A L A S Z A T . G Y A LOM. 299
i m i
ü; i.®
II »I
részben ismerkedtünk meg — ott már majdnem teljesen kiszorította.
Szerkezetét 1880-ban tihanyi halâszember eszelte ki ; elment Komáromba
s ott megcsináltatta, kózben pedig eheste a hajócsinálás minden
csínját, binját; azután hazavitte a szerzeményt a tudománynyal
együtt s ma már a tízes bokrok mind «újliajoii» szállanak ki a fólséges
tó síkjára. A tihanyi újhajó (186. ábra) tíz emberre való s úgy
feladatához, mint a vízhez képest, a melyen jár, igen jól ki van eszelve.
Vágó orra csak kevéssé mélyed a vízbe, épen csak a mennyire
szükséges, hogy az esetleg támadó hullámot megszelhesse ; fara lapo-
san kifutó s széles fartókével bír.
A mióta Tihany halászai az újhajót használják, a Balaton kegyet-
len tündére ritkábban jut emberáldozathoz, mely a régi, imbolygó
bödön idejében oly sürün járt ki neki.
186. ábra. T ih a n y i új-hajó.
Valamennyi gyalom között a tihanyi lehet rátartós az osiségre,
mert a kótélzet kivételével, minden anyaga Tihany termése.
A tihanyi gyalom* 140 m. hosszú és a káta táján 3 m. mély; a
káta hegyes,** legvégét szakgalóiiak nevezik, mert a bekótéstol és
csapkolódástól kónnyen szakadozik, mindig czafatos.
A szárnyak felehosszát, mint tudjuk, a túzsér — egy feltünôbb
ko — jelezi; tudjuk, hogy ez a kihúzás egyenletességének megorzé-
sére való.
A halász-bokor, mint tudjuk, 10 ember, kik kózül az egyik kormányos.
A tihanyi gyalomhoz hat darab kótél tartozik, mindenik 100 m.
hosszú s így a gyalmot a parttól 300 méternyi távolságban lehet kivetni,
minden szárnyra 3 kótél jutván.
Az eljárás a kôvetkezô ;
* ör e g - vagy gyékényes hálónak mondják.
** Lásd hátrább a Jegeshalászatnál.
A hálót felfágyják a hajóra s beteszik a hat darab kótelet is.
Mielótt elindulnának, az elsó kótelet a parton valami czovekhez vagy
KÓhóz kíítik s úgy a mmt befelé evedznek, folyton eresztik; a mint
az elsó kótél elfogy, halászcsattal hozzá kótik a másikat, s a midón
ez is elfogy, a harmadlkat; ekkor tehát 300 méterre vannak a parttól
s kezdik kihányni a gyalmot, melynek apacsát a parton kikótve
lévó kótél végéhez kótik ; ez tehát most a tartó, illetôleg bejáró kótél.
A gyalmot lapos ívben hányják ki s mikor elfogyott, a negyedik
kótelet a másik apacshoz kotik s ezt folyton eresztve a part felé
evedznek, hozzátoldva az ótódik és hatodik kótelet is, úgy, hogy
mire partot érnek, a gyalom 300 méternyire áll a parttól, még pedig
patkóalakban, két apacsával a part felé.
A partra érve, a legénység kiugrál, czibéket ragad; ot ember oda
siet a kikótótt vég koteléhez, ót azt fogja, a melyet a hajó kihozott
s mind a két csapat inaszakadtig húzni kezdi a kótelet s így természetesen
a hálót is.
Elóbb kijón az egyik kótél; ekkor a háló apacsai 200 méternyire
vannak ; azután |ón a második kótél s mire elfogy, a háló már
csak száz méternyire van; a harmadik kótelet, — t. 1. az utolsó 100
métert — ezután a legnagyobb eróvel, szaporán húzzák, mert akkor
a hal már megérezte a veszedelmet s menekülni iparkodik —■ az in
alatt, a pálhák fólótt átszókve, a merre tud.*
Húzás kózben a kormányos ügyelni tartozik arra, vajjon egyenletesen
jón-e a gyalom : nem jár-e az egyik apacs elóbbre ; mert ebben
az esetben a káta nem esik, a mint kell, az iránykózépre ; a háló
ilyenkor — halásznyelven szólva «vigyorban dll», mely mesterszó nyilván
a félszájjal vigyorgó emberi arcz eltorzulásától származik.
Mikor a két apacs partot ért, ót-ót ember szedi a maga gyalom-
szárnyát. A melyik csapat hamarább jut a túzsérig, odakiált a másik
csapatnak : túzsér! s bevárja míg a másik visszakiált; túzsér! E z a
háló felének, mint tudjuk, úgynevezett «ósszevárása».
Ez a tihanyiak s egyáltalában a balatoni óshalászok partra való
halászata.
Természetes, hogy a tanyavetés és tanyahúzás a part és fenék
* Erre vonatkozik a tihanyi halászartikulus ¡Heló rendeikezése, mely szerint a késle-
kcdó lárs, ki csak a harmadik kotcihez ér, elveszli minden ¡iissát ; lásd «Tihany» alatt.
t|" '
iriéaii
ll!; ■'
x.'¡i-í‘d'■¡i•¡ I ■";,
f| !