Î
380 T E R M E S Z E T H I S T O R I A .
Mint mikor az észak vágtató vihara bekap a fagyos hó réte-
geibe s porszeruen felkavarja : a lóvés dôrdülésére is millió meg
millió madár kél szárnyra, oly tómegben, hogy elsótétíti a napot,
lármája megsüketíti a fület, a szem megkáprázik a madártómeg kavar-
gásától, fehérségétol.
Ezek a valóban megszámlálhatatlan madárseregek itt költenek
és — természetesen — táplálkoznak is ; és nemcsak hogy maguk megél-
hetnek, hanem még falánk fiaiknak is eleget juttatnak, A fészkek oly
tömött sorokban állanak, hogy gombostünyi kóz nem marad kóztük —
nem Is rakott fészkek, mert csak kikapart gödrök — s minden fészek-
gödörbol 3—4 pelyhes, örökösen éhes jószág ágaskodik, várva eledelét,
melyet a tenger e tájainak hala szolgáltat.
S a midón az evók serege ilyen, milyennek kell lenni annak a
halseregnek, a mely azt a falánk hadat ki bírja elégíteni ? Sót nemcsak
ezt, mert hiszen a tókehal megszámlálhatatlan seregének is
ugyanaz a fóeledele, a mi a halászcsérek sokaságáé, — sót igaz, belé-
kapdos még a fóka s a czetek sok faja Is ; és irtózatosan belemarkol az
ember is, mert az a hal a grónlandi embernek «mindennapi kenyere»,
New-Foundland halászának ezernyi ezer horgán pedig a esali ! Ez
a hal a «nemesek» kózé tartozik, a pisztrângnak, lazacznak, galóczának
családbeli rokona, neve Mallotus villosus, tehát alapjában rojtos ha!,
azok után a rojtszerü kinóvések után elnevezve, a melyek a hímen
ívás idején támadnak.
A midón ez a 1 5— 20 cm.-nyi halacska a szélvizek felé vagy a
folyók torkolatalba indúl, hogy megívjon, oly seregekbe veródlk,
melyek ótven angol □ mértfóldet is borítanak s oly tömöttek, hogy
a halak szákkal millió számra meríthetók, az elbocsátott ikrától pedig
megsárgúl a folyótorkolatok vize. Ezt a tôméntelen sereget követik a
halászcsérek rajai, a nagyobb, hallal táplálkozó ragadozó halak tömegei
; s a midón a fóka, a vonúló sereg alá bukva, alúlról támadja
meg, a fólfelé szorúlókat annál könnyebben kapdossa ki a halászcsér.
Ez pedig még csak az egyik oldala a dolognak, mert hiszen meg
kell gondolnunk azt is, hogy maga a préda, a Mallotus hal is táplálkozik,
s minthogy ragadozó hal, az élólények mekkora száma az,
a mely az ó tôméntelen seregeit fentartja! Mennyi az, a mi a táplálék
táplálékának ismét csak tápláléka!
■■•TO'.
A H A L A T E R M E S Z E T H A Z T A R T A S A B A N . ^81
Ebben az irányban tovább haladva oly tóméntelenségekhez jut-
nánk el, a melyeknek méltatását nem annyira tudással, mint inkább
tóbb-kevesebb képzelódéssel végeznók ; ez pedig nem tartozik e szakasz
feladatai kózé.
Lehet Amerika vándorgalambjainak egy-egy seregét szélessége
szerint három óra járásnyinak becsülni, elóhaladását ó— 7 órára mondan!,
a mi kiadná az ezer milliónyi galamb számot, mely négy millió
hektoliter gabonát, magot fogyasztana el egy napon ; hozzâvetôleg
lehet mondani, hogy az évenkint kifogott heringek száma tízezer mil-
lió darab és mindenesetre sokkal tóbb az, a melyet az ember, a czet
és e halnak minden ellensége még meghagyott ; mindezek fölött
lehetne megdóbbenni, ha egy nagy Igazság nem uralkodnék, az,
hogy a természet életében tapasztalhatô rend szilárd alapokon, mert
változhatatlan tórvényeken nyugszik ; azok a tómegek csak az ember
szemében nagy dolgok, a természet háztartásának szempontjából teljesen
a rendes jelenségek sorába tartoznak; keletkezésük, arányalk —
akár fejlódók, akár hanyatlók legyenek azok — ósszehangzanak az
életviszonyok ósszességével, elváltozásuk az egésznek elváltozásától
függ, a mint erról a fóld rétegeibe temetett maradványok oly világos
tanúságot tesznek. —■ Ezek után fordúljunk a hal életviszonyalnak
tárgyalásához úgy, a mint azokat saját vizeink szerény határok között,
de elég tanulságosan fóltüntetik.
Az a kép, a melyet nyerhetünk, világot vet arra a nagyobbra
is, a melyet érintettünk, mert hiszen tudjuk, hogy a hal igen határozott
természetù elemhez, a vízhez van kótve s így életviszonyai a
dolog lényegére nézve meglehetósen egyformák.
Mielótt hogy a halélet kiható, tehát a táplálkozást illetó részére
térnénk, tüzetesebben kell foglalkoznunk a halszervezet müszeres
részével, mely magára is érdekes, más rokon szerkezetekkel óssze-
hasonlítva pedig még inkább az.
Az állatok mozgásának jelenségeivel a kitünó búvárok egész sora
foglalkozott, mint B o r e l l i , D ü r k h e i m , M a r e y , s az angol P e t t
i g r e w , * a ki mint búvárkodásának egyik sarktételét kimondotta,
hogy a járás, úszás és rópülés, ha megfejtésükról van szó, egy és
ugyanazon feladatnak szerves részei, vagyis ugyanabból az egy
' 8::
fi" fii'
" " f i i
* Ujabban G r a b e r é s S t r a s s e r is. L . i r o d a lom .