: lì ti .
ii't
"
I <
riì:
I I , - : I -
I T . ù :
I f f r I
B'ri
h i .
hogy három jókora kéve teljék belóle, ezeket a mocsárfú'zból csa-
vart gúzszsal megkóti, két dorong kózé fogja, csúcsos végüket gúzszsal
osszefoglalja s készen van az ó vízijárómúve, melynek tisztes formáját
a 83. ábra mutatja.
Mire ez a jószág készen van, a csikász
tolórudat ragad a kezébe, bedónti a nád-
tutajt a vízbe, reá áll a vastag végére s vigan
tologatja a csikkasok és lápkutak tájára.
A mint láthatjuk, már ennek a kezdetleges
járómúnek is megvan az orra és a fara —
éles és tompa vége —■ és természetes, h o g y
a tologatásnál ennek is az orra jár elól.
De még ennél is van kezdetlegesebb
járómú az erdélyi részek egyik zugában,
már az u. n. Mezóségen fekvó Apahida ná-
das és részben ingólápos taván, a hol egy-
szerúen az ingólápnak egy leszelt darabja
8 ç. ábra. Nád-ttitaj.
szolgál a vejszés kárászhalász járómüve 'gyanánt.
Ezek után áttérhetünk a lélekvesztôk legfôbb magyar alakjaira, a
melyek kétfélék.
Az egyik tórzsalak a Balaton «bódónhajója», mely mindig tüzzel
is van vájva ; a másik a folyókon dívó «csónyik».
86. ábra. B ala toni bodónhaió.
A Balaton bódónhajója kétféle s mind a két alakja tólgyfából való ;
keresztmetszete szerint vastag kórtealakú, orra hegyes, magasra felálló.
Az egyszerübb az. a melyet a 86. ábra tüntet fól. Ez magyarán
mondva suta, mert a fara elkerekített ; hossza 3 m. —■ egy, legíólebb
ket embeinek vaio; a balatoni kishalasz szerszamja, melynek egyetlen
A 1
példányát csak Siófokon láttam. Repedezó orrát ekkoron már pléh
védte, illetôleg pléh akadályozta a víz benyomúlását. Van elsó és
hátulsó tatja és húzószóge.
A második alak a bódónhajó kiálló orral és vágó farral, mely
sok esetben szintén felkunkorodik s ekkor ez a nevezetes járómü nagyon
emlékeztet a tengermellék régi «mentó hajóira», a melyek alma
szelethez hasonlítottak, hogy soha fól ne borúlhassanak (87. ábra).
Ez 4 méteren túljár, négy halászt szerszámostól elbír s mély
járása, szóvetkezve a halászok ügyességével, mely valóban bá-
mulatos, csendes vagy csak ' lengedezó vizen megóvja a fólború-
lástól.
V : r
S , , .
■'':k.i't, ' ' 511 •m |
f f m
h!
87. ábra. F e lv a sa lt bodonhajó.
igen ám ; de az ú. n. nagy szerszám, t. i. az óreghálóval való halászat,
kivált kissé habos vizen, egy bódónnel nem végezhetó, mert
legalább is nyolcz ember kell hozzá, ki egy bödönbe nem fér el ;
azonkívül tér is kell az óregháló elhelyezésére, fágyására.
Ezen úgy segítenek a bódónósók, hogy két hajót kótnek óssze s
ehhez képest van a haj(> felvasalva, amint kóvetkezik, természetesen az
orrán kezdve : / a tatyvas, mely a bödön orrát az elrepedéstól óvja;
k, k az elsó és második kótésvas, a melynél Iogva két bödön ósszekót-
hetó ; $7 a húzószeg, a melybe az evedzót beakasztják, rendszerint három
; h a habvetó, egy rámás alkotmâny, mely a habot visszaveti, mert
megjegyzendó, hogy a bödön hasas volta mellett, habvetó nélkül a
víz igen kónnyen benyomúlhatna.
Ez a «magyar tenger» ósi vízijárómüve, mely manapság már letünó
ilA