fl J
Siií-'
- i
!■ !'
732 K O Z C S U K A .
Sugárpata: HS. 3/7; HO. 1/7; HA. 1/6: AS. 3/5 — 6.
H e c k e l azokat a példányokat, a melyekre a fajt alapította, az
elóbbi faj példányaival egy helyról, a Sala vizéból Idria mellett —
Karinthia — kapta, s a nyulánk alak és a hosszúság feltú'nt neki. De
a leírásban maga mondja, hogy ez a faj, az alak nyulánksága kivételével,
teljesen megegyezik az elóbbivel s magam hozzátehetem, hogy a
Hódos és Szarvastó — erdélyi Mezóség — mezózáhi részéból százával
kihalászott példányok alak szerint átmentek egymásba s a faj
csak erószakkal volna fentartható. Itt csak irodalomtorténeti alak
lehet, amennyiben az erdélyi Muzeum-Egylet évkónyveiben közöltem.
A K O Z C SU K A .
Esox Lucius, L inné.
V II tábla, 27.
Fójegyei: nyujtott testalak ; a fej hosszú, külónósen orrarésze lapított
—■ kacsaorr, — a fogas száj mélyen behasítva, alsó állkapcsa kiszókó ;
a hát- és alsósórényúszók messze hátratolva, egymással szemben állanak,
igen szélesek ; az oldalvonaí kivehetó ; a fej és az oldalak tarkák.
Sugárpata: HS. 7 / 1 3 ! HO. 1/13 ; HA. 1/8; AS. 4/12 13.
OP. I I O — 130. FA. átlagosan 3, kormányúszó nélkül.
A hosszú kacsafej s a test utolsó harmadrészére hátratolt hátsórényúszó
a kózcsukának oly szembeszôkô jegyei, hogy a faj igen
kónnyen felismerhetó.
A test legnagyobb magassága néha hatnál is többször fordúl meg
az egész hosszában, a vastagság pedig a magasságnak legalább is
felét teszi ki ; a szem igen magasan áll s a szemköz keskeny ; a hom-
lokrész kissé csatornás ; a száj majdnem vízszint hasított, az alsó állkapocs
a vendégállkapcson túl kiáll ; az alsó állkapocs nagy ragadozó
fogai hátrafelé vágnak, két nagyobb szilárd fog között egy mozgatható
kisebb pótló fog áll : a felsó állkapocs fog nélkül való, a vendégállkapocs
ellenben tóbb sorban álló gereben-fogzatot visel.
A hátsórényúszó nem egészen egy fejhosszaságra kózelít! meg a
kormányúszót; a hónalj- és hasúszószárnyak egyformán magasak.
A sórényúszók a fark tóvén állanak s azokon túl a fark kissé hirtelenül
vékonyodik ; a kormányúszó kivágott.
L Á P I P Ó C Z .
73 3
A fej teteje és orrarése héjatlan, a pofarészen azonban apróka
pénzek vannak ; a tórzs pénzei, nevezetesen a meli- és hasrészen fek-
vók, igen aprók ; az oldalvonaí a hátvonallal párosan fut.
Szín szerint a kózcsuka igen változó. A hát feketés, az oldalak
szürkék, sárga foltokkal; a has fehér, feketén pontozott; a fej olyan
tarka, mint az oldalak. Ez a tórzsszín a tartózkodás, az évszak és
ivarélet hatása alatt sokszorosan változik ; a szürke szín helyébe
élénk zöld, a sárgás helyébe aranysárga támad ; a hónalj- és hasúszószárnyak
vórósesek, a kormányúszó megtarkúl ; ilyenkor az egész hal
valóban tarka.
ívik : ¡gen korán, sokszor már februáriusban indúl, a kióntések
jege alatt nem egyszer megszorúl.
F ogása: két külón, neki szánt móddal dicsekszik; az egyik a
csapóhurok, a másik a dorongolás ; külónben, kivált tavakban, hálóshalászat
tárgya.
A kózcsuka igazi rablóhal és igazán telhetetlen ; mindent befal,
még saját faját sem kimélve meg s ha egyszer megfeküdt és lesni
kezd, teljesen megfeledkezik minden óvatosságról ; csukaesze csak a
prédán jár, annyira, hogy a csapóhurkot egészen kényelmesen reá
lehet vetni. Jól találja magát folyókban, tavakban, szóval a kis patakot
kivéve, mindenféle vízben s egész élete mero prédajárás és lese-
kedés; külónósen éjjel garázdálkodik s alkonyatkor — példáúl a
holtagak csendjét minden perczben megszakítja a rabió hatalmas
locscsantása, a midón valamely boldogtalan küszhalat megczélozott s
a vízszínre is felcsapva elkapott ; mindig alulról fólfelé támad — szája,
szeme erre is van alkotva. A kózcsuka falánksága révén gyorsan nóvekedlk
s már életének elsó évében elérheti a 30 cm.-t. H e c k e l szennt
a 10— 15 kilogrammos csuka nem ritka; B en e c k e a nóvekedés
lehetóségét 2 méterre, a súlyt 3 5 kilogrammra teszi. Húsa fehér,
szíjjas, jóizü es kevés benne a szálka, azért ¡gen fontos piaczi czikk.
Flterjedése: H e c k e l a Száva, Mura, Balaton vizét és « Erdélyt»
említi, P e t én y i a Duna, Tisza, Dráva, Rába, Rábcza, Fertó, Vág,
Ipoly, Tugár, Szamos, Maros, Kraszna, Bodrog vizeit jegyezte fel’
a melyekhez én még a Hódos és Szarvastó, Kopácsi tó, Berettyó,’
Bódva, Borzsa, Körös, Fatorcza, Olt, Sajó, Szernye, Velenczei tó és
Zagyva vizével járulhatok.