r,;..
'Ufi -l'.Ú'
!02 HIGN'IZEN VALO HALASZAT.
Ez az ov (i88. ábra! bórból való, széles; van két menióje [m, ni],
mely hálóhúzáskor a halász czombjára lapúl s arra való, hogy a vízes
kótél ezen járjon, a ruházat tehát meg legyen kimélve. Az óvkótés
úgy tórténik, hogy a halász a lyukas szíjat (/) befüzi a másik végén
álló lyukba [h] s ekkor a peczekkel [p] megpeczkeli. A mikor partra
halásznak. akkor a mentókre nincsen szükség, fordítanak az óvón,
hogy a mentók farnak álljanak s ekkor a csiiggeszfók (C5) állanak elól,
a melyek erós istrángból valók s végükón bogosak ; a boggal azután
úgy fogják meg a kótelet, mint ezt már a czibéknél megismertük. Az
óv tehát farhám — helyesebben derékhám szolgálatot is teszen.
m
i8 8 . ábra. Haldszóv. 18 9 . ábra. H alászszatyor.
A Fertó halászsága vagy partra, vagy karóra halászik. A partra
való halászat olyan ott, mint mindenütt, a karó ellenben a macskát
pótolja, akkor, a mikor síkvizen húzzák ki a hálót. Ez a «karó»
egy derék, kihegyezett gerendadarab, a melyet az iszapba mélyen
bevernek.
A kerítóhalászattól, mint a magyar népies halászat legrangosabb-
jától nem búcsúzhatunk el szebb szerszámmal, mint a minó a Bodrogkoz
gyalmászainál — de egyéb halászó népségénél is — dívó halász-
szatyor, mely szép formájú, szép fonatú s átvetójével együtt tiszta,
válogatott gyékényból van fonva. (189. ábra.)
Halászatra indúlva, ebben viszi ki a halâszember szegényes elesé-
gét; hazatérve, ebben hozza a halat.
I I I . EM E I .O HALAS ZA T .
Az emelóhalászat leginkább szegény ember dolga s csak némely
része található a rangosabb kerítóhalász kezén is, mint idóleges foglalkozás.
Oly vidékeken, a hol csak kisebb vizek vannak, az emelóhalászat
szolgáltatja a piaczra a halat, szóvetkezve — természetesen — más
halászat! módokkal, a melyek együtt véve, az óreghalászattal szemben,
a «kishalászat» fogalmához tartoznak s a melynek mivelói sokszor
valóságos «ezermesterek».
Az emelóhalászat legnagyobb részben parti halászat s csak kevés
szerszám az, a melyhez ladik — legtóbbszór az egy fatórzsból vájt
Iclekveszfó — szükséges.
Lényege az, hogy kávákra kellôképen kifeszített külónbózó hálózatok
víz alá meríttetnek, hosszabb ideig benhagyatnak s azután megfeleló
emeltyüvel lehetó gyorsan kiemeltetnek.
Némelyik már a kávákra való kifeszítés módja által kanál formára
bemélyedó háló ; másoknál a bemélyedés az emelés kóvetkezménye,
a mennyiben a kávák engedve hajlanak s így a háló zacskószerüen
bemélyed.
Egyike a legérdekesebbeknek mindenesetre a 190. ábrán leraj-
zolt, elég sajátságos alakú háló, melynek valóban tórzsókos formája
van s a mely Európa nyugoti részében, úgy látszik, nem ismeretes,
mert a legjobb halâszati kónyvek sem emlékeznek meg róla ; de vannak
szóbeli adataim, a melyek szerint ez a háló Kózép-Azsiában dívik.*
Ezt a hálót legelóbb Komáromban láttam, hol a neve «villing».
Ez a németesen hangzó mesterszó igen megzavart, mert az ázsiai jel-
lemmel sehogysem fér meg.
Késóbb Szegeden és Tápén akadtam e szerszámra, hol «villik»-
nek mondták ; ugyane nevet viselte Szentesen a Bókény korül lakó
Kórós-halászoknál.
A midón azután a Latorczához mentem, s hogy Záhonyba mehes-
sek, Csap felól a Felsó-Tiszán kompon kellett átvetódnóm, a záhonyi
* L ó c z y L a j o s b a r á t om ál l ítja, h o g y Kh i n á b an látta.
iííii'