MÍ T i l i 4
Mili; G
:
iU
G' r a
'; !i■ i
■ - .-i ■
] r f
1 4 ■ > ' , 1
G : U
t y
' ' ' ' \ ' -]
' ■’■ 1 •■ ' í
,. ■• t
'■ i j ' '
: ^ .i'M ■'
G 'i 14:1 *i
3 IO H IG V I Z EN VAI.O H A L A S Z A T .
Ezt bedugja a vízbe s mikor érzi, hogy valami - - rák vagy hal —
rángatja, alá merit egy olyan szákkal iSq) a mely a nyeléhez derék-
szögben áll, a mint ezt az egész mesterséget a i 96. ábra elég érthetóen
mutatja és magyarázza.
A Balaton némely táján, kivált a Keszthelyen dívó szákolás ott a
«gyiikerezes'^ nevet viseli s egyike a legnagyobb furlangoknak, a
mely a magyar halâszember észleló tehetségét kiváló módon bizonyítja.
A halaknak közös tulajdonságuk, hogy legkedvesebb táplálékuk
mégis csak a — lialikra ! Az egy család-, egy nem-, egy fajbeliek
mohón neki esnek nemcsak más családok, hanem még saját család-
belieik ikrájának is ; és valóban, csak a halak hihetetlen szaporasága,
mely az ikra millióiban van kifejezve, biztosítja az általános ikra-
pusztítás daczára is a fajok fenmaradását.
197. ábra. VesszSbárka.
Ezt a tulajdonságot a halâszember nagyon jól ismeri, s erre építi
furfangjait, külónósen a «gyükerezést ! >»
Osszekót egy nyaláb hinárt, madzagra íüzi, kiereszti a vízben, a
madzagot pedig egy a víz fenekébe levert karóhoz erósíti.
A kitépett hinár úszik s a vízzel szinel.
Minthogy ez akkor tórténik, a mikor a küszhal ívik, ez a hal
pedig ikráját oly vízi nóvényekre szereti rakni, a melyek a víz színé-
kez kozel érnek — tehát a melegebb rétegben vannak — mely ismét
az ikra kikoltéséhez okvetetlenül szükséges; a küszhal ezt az uszó
hinárnyalábot hamar megrakja ikrájával, halásznyelven szólva «meg-
fordi» vagy «megívja».
Ámde, épen oly hamar veszik azt észre az órókosen ikrára éhezó
nagy halak is ; odagyülekezik a dévér, az ón, a ponty, a sügér s más
hal ; tépi a nyalábot, nyeli az ikrát.
Ekkor kiszáll a halász a tó síkjára. A bodón hajón ott van a
hosszúnyelü, kerek abroncsra kcíhítt szák — alak szerint olyan, mint
HA, ITOHALAS / 5AT. 3 I I
vaiami óriási szürókanál. A mint a halász megkózelíti a hinár-nyalá-
bot, ovatosan alámerítl a szákot s úgy emeli ki, hogy a nyaláb az
alatta levó lakmározó halakkal együtt, a szák í)blébe kerül.
Többszörösen ki volt már tüntetve, hogy az emelóhalászat az
úgynevezett kishalászathoz tartozik. Mint rendesebb foglalkozás csak
az igazi szegény halâszember mestersége — no de mellékesen a
rangos fóldmíveló, a telkes gazda sem veti meg; neki a maga társadalmi
állásában «sport».
S a milyen a mesterség, olyan a halélóje is. Nem kell már ide
kényesen kunkorodó «bógós» állóbárka, hetyke órfával, nyikorgó
timonnal és czifra pofával, mert elég az is, a melynek rapival az
emelóhalászatot berekesztjük, t. i. a vcsszdbárka (197. ábra).
IV. H A JTÓ H A L Á S Z .A T .
A hajtóhalászat szintén szegény ember mestersége s egész lényege
szerint rabíóhalás-at. Nem zavarja azt a víz fenekének minósége, a
víz sodra: szóval, nem zavarja semmi.
Az alkalmazott hálók rendszerint igen apró szemüek ; mert a
hajtóhalásznak minden rendü és nagyságú hal kedves préda.
Fó szerszáma a farkasháló, néhol /trreqa/, (198. ábra B\ s az ehhez
tartozó hajtószerszám Z, mely tcíbb nevet is visel, mint péld.. Iiu-
bókolófa, ziirbolórúd, gübüidrúd stb. '
A farkasháló szerkezete nagyon egyszerü. Kell hozzá egy hegyesen
végzódó, zsákszerü háló és egy fél abroncs. A lél abroncsot egy
vastagabb madzagból való in kóti óssze s erre és az abroncsia leá
van fogva a háló ; a szerkezet egyéb részét a rajz eléggé magyarázza.
Némely vidéken a haló rúdjának az a része, mely a háló száját
mintegy peczkeli, villás, a mi a háló betevésére nézve mindenesetre
jobb, mert a halász két pontra támaszthatván a szerszámot, ezt meg is
érzi s így tudja, hogy a háló jól van beállítva.
A zurboló rúd néhol f a ialpas — mint a rajz mutatja — , néhol,
sót leggyakrabban, ócska bórdarabok vannak talpként leászegezve.
A farkashálóval való halászathoz mindig két ember kell ; mind a
kettó gázolva halad a patakban. Kiválóan kcíves patakokban a halász
ócska bocskort kót, hogy az éles kó ne tegyen kárt a lábában.