I T " ' ’
vium fôllépése egy tekintetben sent jelentette azt, hogy a fold kérgén
állandóság köszöntött be.
Hogy az alluviális réteg mit állhatott ki földtani forradalmak ostro-
mától, ennek világos bizonyítéka az a legmesszebbre éro hagyomány,
mely az u. n. kymbriai özön nevét viseli s a mely alatt a tudomány
a fóldkéregnek azt az utolsó forradalmát gyanítja, mely Anghát
elszakította Európa száraz fóldjétól s
elválasztotta a mai Francziaországtól.
Ennek a kymbriai özönnek emléke,
mint homályos monda,
még ma is él, s annak a
határnak vehetô, a melyen
innen a hagyomá-
nyok szürkülete beve-
zeti a tôrténelmi korszakokat.
Ezek a homályos
hagyományon nyugvó
tôrténelmi korszakok,
természetesen, értékre
és mindenre nézve
I I . ábra. C so n th o ro g , sima. 12 . ábra. Csonth o rog , a szaka elsô
kezdetével. Mindketto S v a jc z legôsibb czôlôpèpitményeibôl való.
13 . ábra. F e jle tt csonthorog.
szakadozottak ; de annyi bizonyos, hogy az utolsó nagy ózónlésen
innen mind határozottabb alakot óltenek, jelesen fejlôdés tekintetében.
A mi a kymbriai özönt megelôzte s részben vele együtt tôrtént,
az rendkívüli helyzetbe juttatta az ósembert. Európa északi része tete-
mesen sülyedett, óriási feliszapolások képzódtek. A vízmedrek, part-
részek folytonos átalakulásban voltak s az ósember, kivált az ós-
halász, kemény tusát vívott fenmaradásáért ; s hogy az, a ki átélte a
nehéz tusát, ezt csak folytonos helyváltoztatás útján érhette el, az
elképzelhetó.
Természetes, hogy ilyen kôrülmények között tartós megtelepedés
nem tórténhetett, tehát a maradandóbb nyom fófeltétele hiányzott s
innen van, hogy az ósrégészet itt csak tapogatódzva halad, esupa
foltevésekbol indul ki, hogy új, bizonytalan foltevésekre találjon.
Az aránylag szilárd alapot a czolópépítmények nyujtják, melyek
A Z O SH A L A S Z N YO M A I . 4 '
azonban már a tôrténelmi kor legtávolibb szakába nyúlnak be s a
melyeket, a tudomány mai folfogása szerint, a «Kjökkenmöddinger»
t. i. a konyhahulladékok különös alakulata elózótt meg.
H e l l w a l d és mások ezeket a konyhahulladékokat a fóldkéreg
változásának utolsó nagy idószakára teszik,abból a fóltevésból indúlva
ki, hogy ekkor az ósember egymásra szorulhatott, hogy a nyugtalan
vizekkel megküzdhessen. Természetesen ezek mind fóltevések.
Ezek a konyhahulladékok eredetileg Dániában fedeztettek fól ;
innen van «Kjökkenmöddinger» elnevezésük.
A Lymfjord és a Kattegat partvidékén akadnak oly konyhahulla-
dék-rétegek, a melyek 1 — 3 méter vastagság mellett 30— 70 méter
szélesek s 100 méter hosszúk.
E halmazokat leginkább tengeri kagylók alkotják, jelesen az
osztriga, a Cardium, a Mytilus és Litorina; ezek kózé vegyülnek
emlós állatok, madarak és halak maradványai; a halak kózül leginkább
a hering, a tókehal, a plataisz és az angolna.
Hogy ezek valóban emberi telepek, errôl tanúskodnak a halász-
szerszámok is, melyek kizárólagosan kôbôl és csontbol valók, a kó-
eszközök nagyobb részben durvák; a csiszoltak igen ritkák ; az ércz-
szerszámnak pedig itt nyoma sincsen.
A halmaradványokból kóvetkeztetve, fól kell tennünk, hogy az
ostelepek emberei ismerték a ladikot, mert némely halfajt csak a sík
tens;erre kiszállva érhették el.
Legfoképen az érczek hiánya az, a mely ezeket a telepeket a
czólóp-építmények elé helyezi. Azok a viszonyok, a melyek között a
konyhahulladékok ma találtatnak, másképen is igen tanulságosak.
Vannak t. i. e hulladékrétegek között olyanok — jelesen Portu-
galliában —, a melyek a tenger partjától messzire esnek, tehát jogo-
sulttá teszik azt a foltevést, hogy a tengerpart változott; a fóld emelkedett,
a tenger hátrált.
A legnagyobbak, részben óriási kiterjedésüek, Amerikában vannak
s hogy az embertól erednek, ezt bizonyítja a halászszerszám, szén,
cserép — kózte pipa —• és számos embercsont, mely a hulladékkal
el van vegyítve.
És most kóvetkeznek a czólóp-építmények, a melyeknek elsô hir-
forrása H o m é r o s z Iliásza. Ebben fordul elô a Kephysis tava,czölöp