i l in f a , , , , , . , , .
liiiïifiA“
na,i,7obb tükrein - leginkább Mezó-Záh táján - dívott s talán mé-
ma IS el, noha a hal ott rendkívül megfogyott. A halász nagy körben
lekeket vág a jégbe s mindenik lék mellé két ágas fácskát fagyaszt,
279. ábra. Jegeshalászat horoggal.
melyre egy harmadik fácska mint
tengely szolgál (279. ábra). A ten-
gelyfa gyékénynyel van körülkö-
tozve, hogy az ágasok közt maradjon
s erre van rátekerve a horog
ina. A horog, külônôsen az, a
melyet az oláhság használ, valóban
tórténelemelótti alak;. füles,
cserkéje pedig vékony rézdrótból
való, hogy a csuka el ne rág
hassa. E horog csalija eleven küszhal, a melyet a halász a télen á t is
mú'kódo vejszéból - ott szerkezet szerint a «rácz vejsze» - merit.
A drotcserket ligy ütik át^ a halon, hogy az a hugygyón bemenve, a
szajon jon ki, a horog pedig úgy áll, mint az a rózsatüske,
a melylyel a czigány furfangjai kózt megismerkedtünk.
Az így felfúzótt halat a halász a jég alá ereszti
s a midón valamennyi lékjét felszerelte, a kör kózepére
egy nádcsomóra telepedve várja a horgok pergését,
mely akkor kóvetkezik be, mikor a csuka a küszt be-
¡eges haiászatú ^^pja s menckülésre logja a dolgot. E nevezetes téli
hoigászat teljes képével még találkozni fogunk.
Meglehetósen biztos hír szerint ugyanezt a horgászatot a Bodrogkoz
halaszai is uzik, avval a külónbséggel, hogy a lékek nem körben
hanem hosszú vonalban állanak s így a halász folytonosan jon-me-
gyen, hogy a pergést észrevegye ; sót némelyek a horgot épen csak
egy Jókora pálhára tekerik s ezt a lék mellé leteszik, úgy, hogy ha a
horog íogott, a pálha a léken keresztbe fekszik s így', a milt az ín
lebonyolódik, ugrálva forog.
A donviovlas a jeges halászatnak ¡gen sajátságos neme s külónósen
akkor dívik, a mikor a folyók áradása kora tavaszszal köszönt be
s a rákóvetkezó fagy jégkéreggel borítja el a kióntéseket. Ilyen hirtelen
yak) fagyáskor nagy levegóbuborékok szorúlnak a jég alá s az
átlátszó jegen át már messziról fehérlenek. A halász, jó doronggal
í h iM i íM Í V . ' M -S
i f
T J
D O RO N GO L A S . 397
lóllegyverkezve, vagy jégpatkót kót, vagy rongyba burkolja csizmáját,
hogy a rendesen igen sikos jegen biztosan járhasson ; azután elin-
dúl, nem tóródve a vékony jégkéreg recsegésével ; sót még a leszaka-
dással sem, mert hiszen a kiöntött vizek alig térdig érók. A halász
szeme mohón nézi a fehérségeket, mert tudja, hogy a barangoló hal
ott keresi az éló vizet, pipálva veszteg áll. A midón a halat megpil-
lantja, egész eróvel sújt a doronggal, a mitól a hal legalább ís elkábúl.
Ha az ütés léket is ütótt, azon veszi ki a dorongoló prédáját; ha a
jég elég erós volt, baltával segít. A dorong leginkább a korán ívó
csukát éri.
Uí,
* * * iili
Ez a magyar halászszerszám járásának egybegyüjtótt képe, a melyról
azonban egyetlen szóval sem állítom, hogy teljes és kimerító. Egy
emberileg teljes kép annyi idót kiván, a mennyi magyar búvárnak
napjainkban még nem jut; de hogy e kép megállhat azok mellett, a
melyeket más nemzetek búvárai nyújtottak, az bizonyos s ez meg-
nyugvásom is.
!l<’