]ü«t
'm
390 J E G E S H A L A S Z A T .
elôbbre járó félt s ósszevárják a két czélât; igy tôrténik ez a botôk-
kel, a belsô czélâval, végre a hálószárnyak túzsérjaival is.
Csak így leírva is, elgondolhatjuk azt a roppant munkát, a melyet
ily jegestanya vetése és húzása megkóvetel ; és eltelhetünk bámulat-
ta! a halászság vaskeménysége iránt, mely ezt a munkát nemcsak hogy
jó kedvvel végzi, hanem lelkesedik is iránta.
Nincsen a télnek az a kóde, hóluvása, csikorgó hidege, mely
elvegye ennek a halászságnak a jókedvét; s mikor a háló a jég alatt
jár, csak a rianás veszedelme az, a mely a bokrot menekülésre, szerszámjának
cserbenhagyására bírhatja.
A «rianás» — a riaddsnak Balaton mentí kiejtése — a jégnek oly
megszakadása, mely ágyúlóvéshez hasonló robajjal jár s úgy, a mint a
repedés halad, a csattanás is folytonosan, úgyszólván a távolba futva,
ismétlodik. Az ily repedés és dórgés sokszor méríbldeken át vágtat s
10 40 méter szélességben is tátong. Természetes, hogy a repedés
vize mindazt elnyeli ami útjába esik. A kitérés nagyon bajos, mert a
veszedelem villâmgyorsan halad. Alighanem tóbb ember esett a rla-
násba, mint a nyári vihar hullámába!
E repedések tulajdonképeni okozója ismeretlen ; lehet, hogy a
kiterjedésü tó külónbózó pontjain uralkodó külíínbózó légmér-
séklet, léhet, hogy néha a szél nyomása is az ok.
S bámulatunk még fokozódik, ha elgondoljuk, hogy a tanyavetés
nagy munkája igen gyakran kárbavesz, a háló üresen, vagy pár hitvány
keszeggel kerül ki a jég alól ; sót van elég tél, a mely egészben sem
íizeti meg a fáradságot.
De mikor néha beüt a «szerencse», van azután jéghátán, falu-
hosszat lakodalom ; megérzi az egész vidék, sót újabban még hires
Bécs váiosa is, a hol a Balaton fóhala, a «fogas», nagyon keresett
portéka.
Hogy milyen az a «szerencse», erre reátanít az a halászper,amely
évekkel ezelótt Enying birósága elótt folyt le.
Kenesse kózség igazi óshalászai egy napon jegestanyákat vetettek
s csakhamar hire futott, hogy nagy volt az ó «szerencséjók»; a hír
tíz ezer mázsákról szólt; de arról is suttogott, hogy a kenessei halászok
akkoron behalásztak a foki vizekbe. Erre kapták magukat a foki
ma már Siófok, a mely névvel a Balatonvidék embere nem igen
32 mázsa «süllóról», i 8 mázsa « íogasról » és 61 mázsa «keszegról»
szól — s mindez egy napnak a «halászszerencséje» volt!
A mi ennek a pernek különös zamatot kölcsönöz, az a sok halász-
mesterszó, a minek értelmét a birónak ki kellett sütnie, hogy az igazságot
annak rendje szerint kiszolgáltathassa. Benne van a vezeres,
vezérlék, kifogott hal, hálóhely, vizen halászni — fokín, szabadín ; —
jegelló, orzott hal, jégriadás, a helyet meghalászni, hálócsapás —
nyom — hálóbokor, hálócsapásnyi hely, a határt jelezó domb hova vág
47 'ÓTI;
i;Fi! ' ■
fiifi P p j !
■ ' Á ' i r