in!
4
í I,
'n-L
‘ f. I'
Gl !■?
f i fei: i
' ■ 1 F]
I :fi5'
IH ' :'-í M
■ , :
’ ri* “
; TA
260
(143). Van ennek/0¿w A cQ »4 melynek neve manko, bode, bodva,
ka cs ; van vdgóvége (/), melynek neve ioll, loll, mint a madártoll ha-
sonlata; van nyelc[n). Evvel kormányozzák a ladik farán a járómú'vet.
Itt van azután még a komáromi apacs is, melynek berendezése
megérdemli a szót (146. ábra). Itt F a háló fole az elsó parával ; I a
háló ina az elsó ólommal ; N az apacs nyele, Ö Ö az apacsúr, mely
az apacskovet [S) — rendesen tégla — kórülfogja; T az apacstalp,
mely a víz fenekén ¡ár; K a keres^tkalél, melyhez a luizókótelet kótik.
Es hogy már ne maradjon el semmisem, kiváló tekintettel arra,
a mi igazán szükséges, hát ott van a hajóban, mindenféle puha hákri
darab kózé gondosan betemetve, a pálinkás korsó is ; hasas, szíík-
nyakú fazekasmunka nyakára reá van hurkolva a «yho/rq/d», a
mi olyan kózepes orvosságos üveg, a
melyben egy magyar halászkorty épen el-
fér. Kiválóan szeretik a nagyon Szú'knyakú
üvegcsét, melyben iváskózben az az ór-
dógtalálmánya oly ékesen és vigan bugy-
borékol; de legyen dicsérettel mondva,
hogy a halâszember mértéket tart benne.
Es igen természetes, hogy nem hiányzik
a bogrács sem (147. ábra), mely K o máromban
ékesen,rézból van verve; igen
jellemzô alak s mintha némi magyarázatot
nyújtana az ósrégészek úgynevezett csiszta
14 7 ábru. Komá romi Iialasábográo.«.
edenyehez, legalabb némelyikhez. a melyról már az ókor halászatá-
nál meg is emlékeztünk.
A Rév-Komáromról szóló leírásnak egyik képén,* mely a halászok
kikótóhelyét aikonyat táján ábrázolja, látjuk a bográcsot is, a
mmt a du lo part szakadékába befurkózott, igen természetes szohm-
fán függ.
^ Külónben a magyar vizek mentén még az úri lakoma számára is
.gazi halászbográcsban fózik a halászlét ; sót ebben kerül az asztalra
is; a haziasszony pedig külön is figyelmezteti vendégeit, hogy a le--
híresebb halász fózte. ‘
* Lásd : «Rév-Komárom» alatt.
K E R I T O H A L A S Z A T . O R E G H A LO . 2 6 I
Eddig az óreghálóval való halászat leírása leginkább Rév-Komá-
romra tâmaszkodott s illó dolog, hogy ezt a részét a halászbokorral
fejezzük be.
A révkomáromi teljes halâszbokor hatos ; egy mestergazda, egy
elsó mester és egy kózépsó legény, egy laptáros alkotja. Ez elegendo
ott, a hol könnyü a halászat ; de a hol sebesebb a víz, egyenetlen, bokros,
szakadékos a part, ott még két suhanczra van szükség; az egyik
a vicpi (viczelaptáros), a másik a Jallyúlapidros. A viczi, farhámot
vetve magára, tartani segíti a laptárosvéget ; a fattyúlaptáros egy kurta
doronggal halad a parton s a tartókótelet átvetegeti az akadályokon ;
a dorong neve «kurliila», a mívelet tehát « kurhilázds».
A mikor a nyargalóapacs már megkózelítette a partot, a legénység
pedig kiugrál, hogy a kihúzást megkezdje, a íattyúlaptárosnak
szoros kótelessége a kurtulát eldobni s a húzásban segíteni ; még oda
kell ám futnia, azért némely helyen « fiiíosó» az ó neve.
Ezek a bokrok osztozkodnak. A szerszám a gazdáé s így ()vé a
nagyobb rész is. Hetenkint számolnak le. A kifogott hal árából mindenekelôtt
kifizetik a kózós kóltséget; a maradék pedig kilencz
részre oszlik s minden legénynek egy kilenczedrész jár; az elsó
legénynek ezenfelül egy kilenczednek a lele; a tóbbi a gazdáé. Igy
van ez Komároniban.
A gazdával szemben a legénység javára szolgál az u. n. leheshal
is, t. i. az az apróbb hal, a mely menekülni akarva, a háló szemébe
akad, halásznyelven «a szemben niegnyaklik».
A mióta a Duna néptelenedik, még a megfogyott halászbokrok
¡s csak igen kemény munka árán jutnak a valóban sovány falathoz s
a legény órül, ha osztozkodáskor két-három forintja ¡ár ki.
Az pedig nagy ünnep, a mikor beüt a «sziiriincse», mázsás óreg
viza vagy tok kerül a hálóba. Ezt mindig a laptáros érzi meg, mert
azókótele mindig olyan feszes, akár a lolajzott húr. A mint azt a ránga-
tást megérzi, a melyet a bukkoló viza vagy tok a hálónak rontva
végez, íolderül az arcza s torkaszakadtából kiáltja: « Hááál váán ! ! »
No, van erre dolog! Úgy nekidülnek a kijáró kíítélnek, hogy
majdnem orrukkal szántják az anyafóldet, csakhogy partra hozzák a
nyargalóapacsot ; és mikor a bekerítés teljes, oly apróra szedegetik
a hálót, hogy semmi hiba sem lehet. Minden szem rámered a háló
Mi:
Ll)
#■
ii
Ll
= El
, ‘ '-'A!
7 L
' 5 i'
„ , . .:n -:7 : ■ ri.A;T' !
'AA'"!
fefeí'if'ii;L;.'
j) ; !