rii:
illi
Hálók. Felosztás szerint, tehát hálónemek;
Huzohalo, futtatóháló, vetóháló, egysoros, háromsoros, mélyre-
járó, vízszintjáró.
Halofajok: óregháló, piszkésháló, vizaháló, kócsógeháló, balin-
halo, laftoloháló ; ezeken általában : apacs, részei ura, innen apacsúr,
Áoczakorme, kove, nyele, talpa, karikája; van kijáró apacs és laptáros
apacs: egyébként: léhés, hálófole, hálóalja, hálóina, para, ólom,
innen: parasín, ólmosín ; pós, kórósztkótél, kijáró kótél, bejáró kótél,
poczok, íattyaspara, szélszem, óregszem, aprószem, réfólom ; szakal
dáskor íelszár, liáromláb; a háromsoros hálókon tükórháló; terítik a
tericsfákra.
A tobbi halo : kocza, vilhng, tápli, lepó, tapogató, pendóly, rácz-
pendóly, bokorszák, szák, van ennek ágasa, feje, szára.
Hálókótés és állítás; állítófa, állítótü, megállítani, ólmozni, ráverni
az olmot, parát kótni, viczeütést ejteni, szemhagyás.
Horgâszat: járómüve a ladik, lélekvesztó.
Horgok : csapóhorog, peczkeshorog.
Fenékhorog; részei : ina, rajta a pekléje, ezen a horog, van sza-
kalla, innen szakálos horog; tartozik hozzá a fejkó, farkóvécs s minden
io-d,k horogban egy horogkóvécs, továbbá a cserepcsik, rajta a
fejmadzag; horogrosta; külón szerszám a fentó és a buttyogató'
a horogín sodrására a gajmó szolgál ; féregszedó döbön, füzér.
Horogra való ; egy mesterszóval kifejezve :
^ Pelle ; ide tartozik a kishal, hernyó, piócza, béka, lótetü, harcsa-
fereg, túró, arpatészta.
Vegyesek : nádvágó, tókasza, rácsa, esárda, kelevisz, atkás hely,
rekesztes halászat, szabados halászat, lajt, mérószák.
A halak minóség és rendeltetés szerint: kapóhal, fehérhal jóhal
kóteleshal. ’
Van még: verse, ennek viszája és pellézóje.
A háló néha: nyakról jön; a hal nyaklik, burványlik, bukkol pörsöl,
pipál. ’ ^
A halnak van — a pontynak — külseje szerint :
Feje, hata, hasa, oldala, szeme, szíványa, sertéje, sórénye, alsó-
sorenye, alsószárnya, kózépsószárnya, farka, hugygyója, alsósertéje,
kormánysórénye, héjja.
Belseje; pattantó, bél, gyomor, ikra, tej, veló, epe, máj, szív, háj,
oldalbercz, szálka, keserüfog.
A ragadozóknál ; nyelv, fog.
A halnak van ; járása, szükéje, ívása.
Kiáltás : hú !
Jelentós madarak; csiviszvisz, kárókatona.
Miveletek; teríteni (nem kérdik; hol halásznakhanem: hol terí-
tenek.f t. i. a hálót; ott a esárda is) ; tanyát vetni, tanyát húzni, letartás,
beóvedzni, kióvedzni, megrakni (a bárkát), bekeríteni, kinyujtani
(az alattságot), letenni az órfát (jogszerzés), kikotni, húzni =" óvedzni,
csiválni = félkézzel óvedzni, buttyogatni.
E sorozatokból kiviláglik, hogy a komáromi halászok — beleértve
a tanyaneveket — nem kevesebb mint háromszáznyolczvannégy mesterszóval
élnek még ma is, a midôn ósi mesterségók nagy hanyat-
lásban van s így egyedül mesterszavak tekintetében messze túltesznek
az Eszaki-tenger szánalomraméltó halásznépén. Nagyon beható kutatás,
fókép a bokrokkal való tanyázás, kihozhatná az ótszáz mesterszót
is.
Kiváló becsületére válik a komáromi halásznak, hogy a németnek,
a tótnak derekasan ellentállott s azt a kevés szót, a melyet ezektól
átvett, istenigazában át meg át magyarosította,
Lássuk a német elemeket.
A Hopszergeszt tanyáról már megemlékeztünk. A halnevek között
német eredetü a kophal — Koppe, Groppe ; a bökle = Ukelei ;
a serincz Schrätzer, A mesterszavak között : stánoH i = Stango- el ’;
pánt = Band ; spél ^ " Speidl ; islik v. islég =: Schlinge ; lajfánt =
Leinfaden ; réfólom Reffein.
Nyilván tôt elem ez : gócz K o le c ; harcsa = Hrca; márna =
Mreha; paducz = Podustva ; pisztráng — Pstruh; laptáros =
Lapaty = fogni.
A sóreg, németül; Schirgl ; a sülló, németül: Schiel; a kárász,
németül: Karausche, latinul: Carassius, tótul : Karasik; a csik, tótul:
Cjk, a köcsöge. tótúl: Kaciga; ezek tüzetes nyelvészeti kutatást kove-
telnek; elóttem azonban úgy áll a dolog, hogy a sóreget és süllót
eredeti magyarnak fogadom el s azt hiszem, hogy a beszármazott német
halász, vette át a magyartól.
í'
f 1
’1
A