5 2 '
mi keszegcsaló czigányainkra, vagy a Duna-Tisza tutajain a napot
lopkodó névtelenjeinkre, épen a fenékhorogra kerítette halát. A h
¡egygyel ellátott legendának kibetüzése csak egyiptologusnak sike-
rülhet.
A 25. ábrának élénkségét csak tanulságos volta múlja felül ;
itt az oreghálóval való halászatot szemléljük a tanyahúzás legégetobb,
döntö perczében, a midôn t. i. minden legény nekidül innak, húzó-
kótélnek, nehogy a zsákmány, idot nyerve, rést találjon. Egyedül a
mester vagy nagygazda áll méltóságosan s botjára támaszkodva, jobb
lábával végzi a letartás fontos miveletét.
A'.
24. ábra. E g y ip tom i horgászok.
Mivelhogy az ó-egyiptomi képírás egész természete szerint lapos
volt, t. i. a térbe való mélység kifejezését, az u. n. perspektivát nem
Ismerte, tehát fölülrol lefelé terjedve, fejezte ki azt is, a mit a mai
festészet a vonalak ósszecsókkentésével, a távolabbra eso tárgyak
kicsinyítésével és elmosódásával tud elérni, épen ezért tudnunk
kell, hogy a 23-dik képen V. a víz, F. a part; B. a hálónak bejáró
vége, K . Ligyanannak laptáros vége ; P, P. a háló foíe, vagy pálhás
ina, pálhái pedig élénken emlékeztetnek a Tápé, Kopácsi halászainál
dívó czótkény, vagy tejkóró —• Euphorbia palustris ■—• szárából készült
háromszógü pálhákra, a melyek a méthálót és a marázsát úszva tartják;
végre H a kóvekkel súlyozott inat, vagy háló alját képezi.
E kóvek hosszúkás körte alakja nyilvánvalóvá teszi, hogy édes test-
vérei a téglából készült tihanyi avét kóveknek, s kózel rokonal a
g.
s
s
i