ij !>ij! I ^ î
''.1î'' ...
f t î . ’
1 'S !
P!íi
a:' fo’q iá : 1 1 y ' S G Ji'l» i''{l
s ;'r
ri! •■
Ì ::/m'
Halászó sas — általánosan — a Pandion
haliactos halászneve.
Halászó viz — Miskolczi Gáspár - az, melyben
a hal él.
Halászrúd — Kopácsi — 1. Vezér, Rohony,
Rohoncz.
Halászsólyom - Kresznerics — Pandion hali-
aëtos.
Halásztábla — Keszllieir — egy fából faragott
ponty, melynek oldalára a czéhmester
ràragasztja az üzenetet — gyülés, teme-
tés, kivonulás — ; kézról-kézre járván,
visszakerííl a czéhmesterhez.
Halásztárs — Tihany — az egy halászbo-
korhoz tartozó legénység egymáshoz való
viszonyát fejezi ki.
Halásztú — Komárom — I. Hálótü és orr,
nyelv, láb.
Halászszék — Máramaros — egy vagy két
bakon nyugvó, gerendákból készült palló,
melyet a halász a partról a vizbe állít,
hogy az ághegyhálónak megfeleló mély-
ségíi vizet érjen. Részei : a palló, a bak
és a lesóbak, a melyre a háló rúdját meg-
támasztja.
Halbába — P. K. — Cobitis tænia L. Tisza ;
nyilván a vulvaalakú sebekre való czélzás,
melyeket e hai pofa tiiskéjével vág.
Halbárka — I. Bárka.
Halbódító — Kresznerics — nyilván egy a székelység
«méregfüvével», mely az Euphorbia
palustris Stb. = farkasfütej ; másra
használva : «czótkény» — 1. Czótkény.
Halcsík — Cobitis fossilis L. Varbó (palócz)
és Tószeg.
Halcsík kosár — Varbó, Ipoly mentén —
1. Csikkas (palócz).
Halcsont — Kresznerics — kózhasználat szerint
a német «Fischbein» értelmében, mely
azonban nem haltól, hanem a czettól származik.
Hal csontja, tóviske — Ujfalvi-Szikszai
XVI. század — spina.
Haldobóka — Kiraíyfoidi — a «Köder» értelmében,
1. Csali, Pèlle.
Ha ldoktor — Tata. — Tinca vulgaris Cuv.
mint a czompónak külón tulajdonságára
vonatkozó név. A halászok t. i. azt hiszik,
hogy ez a hal sok nyálkájával a halak se-
beit bekeni s ¡gy meggyógyitja.
Halebéd — Komárom — fókelléke a halászlé,
melyhez ponty, harcsa és kecsege járúl ;
sok hagyma, paprika és kelló só a füszer ;
az edény, a melyben fózik, a bogrács,
mely vörös rézból való s egészen sajátos
alakú ; a jó fózónek — mindig férfi ~
nagy becsülete, hire van s dolgát igen
komolyan veszi.
Halélés — Szeged — mindenféle horogra
való, a «Köder» értelmében, 1. Csall, Pelle,
Éléskeszeg.
Haléló — Komárom — hálózacskó, a melybe
~ bárka nem létében — a fogott halakat
a vizben tartják, hogy élve maradjanak.
Haletetó — Kresznerics — vivárium, a melyben
az apróbb halat rendes etetéssel
nevelték.
Hal farka — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. —
cauda piscis.
Hal fogó háló — Janua T729.
Halhaja — Komárom — halpikkely.
Hal HATAN valo se r te — Ujfalvi-Szikszai
XVI. század — pinna, pínnula ; nyilván a
hátsórényúszó.
Hal hea — Ujfalvi-Szikszai xvi. század —
squama.
Halhéj — Balaton — halpikkely.
Hal héj — Orbis pictus 1709.
Halhely Balaton — a jégre rakott halak
nyoma. Egy perben azt kellett eldónteni,
vajjon a behalászók sok halat fogtak-e ?
mire a tanúk azt felelték, hogy a jegen
sok h. volt látható ; jelóllk ezt a lehullott
pikkelyek s a nyálka, mely a jég felületét
megváltoztatja.
Halhólyag — Kresznerics — egy a vizahó-
lyaggal.
Halhuszár — H. O. — Alburnus bipunctatus
Heck. Székely-Keresztúr.
Halihany — Tápé — 1. Ihany; «ráhányja a
a halat» — annyi mint fölfüzi.
Hal ikra —- Ujfaivi Szikszai xvi. sz. :— ova •
piscium, polygranum.
Halivadék — K lrá ly foldi — apro hai.
Halívás — Kirälyföldi — párzsás, 1. Fiasítani,
Ivni, Vivni, Fórdés.
Haljárás — Komárom — ha sok a hal, azt
mondják «a halnak van járása»; ha kevés
a hal; «a halnak nincs járása». A fajokról
is így ; Balaton-Fiireden az a hely, a hol a
M E ST E R S ZÓ T À R .
7 9 3
■ hai tartózkodni szeret. Sokszor oly értelemben
is, hogy az idóre vonatkozik, a
melyben valamely faj bizonyos helyen meg
szokott jelenni.
H a l KOPOTOJA — Ujfalvi-Szikszai ~ brancha.
H a l k u f á r — Kresznerics — 1. Haláros.
H a lm a s z l a g — Kresznerics — a legkózónségesebb
a törött borostyánbogyó, páliii-
kával meglágyított kenyérbélbe gyúrva s
jókora borsónyi golyóalakban a vizbe
hányva.
H a l o — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — rete.
H á l ó — általánosan — fonalból kótótt, sokféle
szerkezetü halászszerszám.
H á l ó á l l i t á s — Tihany — az óregháló úgy
készül, hogy a bokor minden embere egy
tizedrészét kóti ; a midón a részek készen
vannak, a bokor összejön, a részeket összeköti
; ez a hálóállitás ; 1. Állítás is.
H a l ó b é l — Máramaros, Visk — az eresztóháló
aprószemü, kózépsó része, I. Eresztóháló.
H á l ó b o k o r — Balaton — 1. Bokor.
H á l ó c s a p á s - Balaton - minden egyes
hely, mely a jég alatt meghalásztatott s a
melynek nyomát (csapását) a lékek mutat-
ják ; de a meghalászott pont, mint egység
is : «három csapást halásztunk meg«. —
Különben I. Vonyó.
H a l ó f o l e — általánosan — a húzóhálók-
nál az úszókkal a víz szinén járó rész,
ellentétben a háló aljával, melyet a kóvek,
egyáltalában súlyok elsülyesztenek.
H á l ó h á n y ó — Körös mentén — az a legény,
a ki tanyavetéskor a hálót kihányja.
H á l ó h ú z ó — Ipo ly mentén — I. Turbukvas.
H á l ó k ó — Balaton, ôshalâszat — az alínra
kótótt súlyozó kóvek, tégladarabok.
H á l ó k ó t ó f a — Szekety-Kcresztúr ~ I. Bécze,
Bórcz.
H á l ó k ó t ó t ü - Székely-Keresztúr — I. Hálótü.
H á l ó m e n t ó _ Hegykö, Saród - a karikán
az a keresztvas, mely a hálónak a ten-
gelyre való feltekeródését lehetetlenné
teszi.
H á l ó m e s t e r — Kopácsi ~ a tanyavetésnél
parancsol.
H á l ó s — Agárd - hálóval halászó halász.
H á l ó s z em — Klrály foldi — a hálónak egyes
szeme.
H á l ó s z o l g a — Bódva, Szendrón — a négykávás
meritò, tulajdonképen ághegyháló
rúdjának megtámasztására szolgáló, piszkés,
talpas és ágas fa.
H á l ó t ó — Miskolcz — I- Hálótü.
H á l ó t ü — általánosan — fából készült, lapos,
orros, nyelves és lábas szerszám, a melyre
sok fonal reáhányható s a melylyel a háló-
kótést végzik.
H á l ó t v e t n i - Kuthy ~ a hálót a halászatra
vízbe vetni.
H á l ó t v o n n i — Kuthy — a kivetett hálót
kihúzni.
H á l ó v a r r á s — régi okiratokban — egyértelmü
a hálókótéssel.
H á l ó v a r s a — Kis-Majtény — 1. Szárnyas
varsa.
H á l ó v e s s z ó — Gócsej — I. Káva.
H á l ó v e t ó — Tápé — az a legény, a k¡ a
hálót kiveti.
H a l ó z a c s k ó — Komárom — kis zacskó, hálóból
kótve, a melyben a halász apró czókmókját,
vagy eleségét tartogatja.
H á l ó z n i általánosan — hálóval halászni.
H a l ó r h a d — Kuthy — tokhalak értelmében.
H a l p e c z e k — egyenes, mind két végén hegyes
halászszerszám, mint legôsibb formája
a horognak.*
H a lp é n z — squama.*
H a l p énz e — sok helyen — hal héjja, pik-
kelye.
H a l p i a c z — Kresznerics — az a hely, a hol
a halat rendesen árúlják.
H a l s e r t e — Klrályfoldi — I. Halsórény.
H a l s ó r é n y — Szeged — a fésüshalaknál
(Percoidei) a hátsórényúszó (p. dorsalis).
H a l s z á l k a — Királyfóldi — 1. Szálka.
H a l s z á l k á s s z á r n y — Tóth Pál, B o n n e t
forditásában — kemény szálkák kózt feszüló
hal úszószárny.
H a l s z á r n y a — általánosan — a hal úszószárnya.
H a l s z á r n y — Orbis pictus 1708.
H a l s z a t y o r - Kirälyföldi - gyékényból
fonott, a hátra akasztható szatyor (Bodrogkóz);
helyesen halászszatyor.
H a l s z e d ó ~ Kirälyföldi ~ a ki a kifogott
halal felszedi.
H a l s z e r k ó - Szeged - a Sterna fajok,
mint halászómadarak ; 1. Halászcsér is.
,| f | !ï 1 ,
íi 11
A’ I
i i l l f t i ' í i ei; ft. 'F .... I
ì fil
I
iïf
ii'J: