\•I
I i
D É V É R K E S Z E G .
Elterjedése. H e c k e l Kolozsvár, N.-Szeben és Brassó kornyeke-
rol kapta; P e t é n y i a Rákospatakban, a tiszafóldvári halastóban s a
Duna holt ágaiban kapta. Én a Balatonból, a Duna, Rába, Szamos
lolyókból s a Hódos és Szarvastó mezozáhi vizébôl ismerem.
A D É V É R K E S Z E G .
Abramis Brama, L inné.
Fójegyei: a test magassága a hosszúság egy harmadrészéig terjedo ;
a száj kissé torokfelé nyiló, zuga az orrnyilás tájáig ér ; az alsósóiény-
úszó terjedelmes s a hátsórényúszó vége elótt kezdódik.
Sugárpata: H. S. 3/9, HO. i / fe i HA 2/8, AS. 3/23 26.
O P . 50— 55. F. A. 5V3— 6, a kormányúszóval együtt.
Keszeg néven a magyar halászság mindég a széles, lapos, ezustos
pénzü halat érti s a sorban a dévér keszeg mindig elsó helyen vezérkedik
; méltán, mert valóban a keszeg jellem legtórzsókósebb
alakja.
A test lapos, magas; vastagsága y j^ s z e r mérhetó le magasságán ;
a száj, alulról tekintve, patkóalakban hasított s a tompa orrész kisse
túljár rajta; a homlokvonal kissé íves s a nyakszirtig ér, hol a hátvonal
mintegy új kikezdéssel lapos ívben emelkedik a hátsórényúszó kez-
detéig, honnan menedékesen ereszkedik a fark felé. A hátsórényúszó
a test felehosszán túl — a fark felé értve — kezdódik s hátrafelé
meredeken lemetszett, utolsó sugara az elsó csontsugárnak csak
7^-dét teszi ki ; az alsósórényúszó terjedelmes, kissé ívesen kivágott,
a test hosszának kózepe elótt — a fej felé értve beiktatott hasúszószárnyak
lefektetve csak megkózelítik a hugygyót, a hónaljúszószárnyak
lefektetve ugyanígy kózelítenek az elóbbiek tóvéhez, a koi-
mányúszó alsó félszárnya a felsónél hosszabb.
A héj lágy, de jól megfészkelt pénzekból való ; a pénzek szabad
széle kórós vágású ; a hát gerincze meztelen választékot alkot s ott a
pénzek kétoldalt kisebbek, mint a minók az oldalbeliek.
Szín szerint a dévér keszeg hátfele feketés, oldalai sárgásfehérek,
ezüstósbe húzók, a pénzek sok apró fekete ponttal ; torka vóroses,
hasa fehér ; valamennyi úszó kékesfekete — palaszmü szemcsil-
laga aranysárga, feketén pontozott.
7 0 I
Ivik : május, junius hónapokban, néha juliusba is áthúzva; megjegyzendó,
hogy ívás idején az ikrások bórének vérerei nagyon meg-
duzzadnak, a színt vórósesre változtatják, helyenkint az egész felület
vérzó kinézésü. Az ívás nagy pocskolással jár.
Fogása: mint keresett piaczi hal leginkább az óregháló és a gyalom
prédája; de a fenékhorogra is kerül.
A dévérkeszeg lassúbb folyású vizekben, tavakban és mocsarakban
is él, szereti az agyagos és iszapos, hináros feneket; rendesen
seregesen jár s nyáron át külónósen a hináros feneket túrja, hogy
táplálékát, mely nóvényekból és apróbb vízi állatokból áll, beszerezze ;
túrásával nagy helyen vizet zavar s evvel magára hozza a halászt ; külónben
ravasz, óvatos hal, mely oldalra lapúlva kónnyen menekül a
háló koves ina alól s ezért fogása leginkább zavaros vízben és éjnek
idején fizet s annál is inkább, mert e hal járása sereges.
Nálunk eléri a 4— 5 kilogramm súlyt s az ilyen nagyságú dévér
keszeg gyónyórüen úszik, külónósen lassú kanyarodásai szépek.
Húsa fehér s bár szálkás, mégis jóizü; inyencznek nem való; de
kózépsorsú embereknek keresett eledele.
Flterjedés. H e c k e l a Dunából, a Tiszából a Balaton és Fertó
tavakból említi ; P e t é n y i még a Velenczei tavat is feljegyzi ; én a
Berettyó, Bódva, Dráva, Kraszna, Latorcza, Maros, Olt, Rába, Sajó,
Szamos, Zagyva folyókból, a Szernye folyós helyeiról jegyeztem fek
. “ÁT;
*A S I L Á N Y K E S Z E G .
Abramis Vetula, Heckel.
Fójegyei: testalakja nyújtott; feje aránylag nagy; az úszószárnyak
és a kormányúszó meg vannak nyúlva s hegyesedók.
Sugárpata: mint az elóbbié ; OP. 55— 60. F. A. 5, a kormányúszóval.
H e c k e l szerint ez a faj a dévérkeszegtól csak a kisebb testmagassàg
— a hosszúságnak — a hosszabb és magasabb fej, a
nagyobb szem és a fejlettebb úszószerkezet által külónbózik, minden
egyebekben ellenben a mondott fajjal talál. E fajt H e c k e l csupán a
Fertóból kapta, hol szerinte csak ritkán fordúl eló s a halászok nem
külónbóztetik meg; hozzá csak 20— 25 cm. nagyságot érne el.