'rii! IT ' ' ' 1(' ll ' • íGl;:.¡J I'I
Mi
V ’i-' J 1
’ ] '■ ' j ;(•' ■
i ' í ; 'i
V
'! ri
Hri i .
A C Z I G Á N Y H A L Á S Z . 529
‘ •'I
len alája kanalaz s kiveti a jégre; ekkor megnyerte a dolgát, mert az
apró halat horogra húzza, beereszti a jég alá : így fogja meg a csukát.
A czigányról ekkor csakugyan elmondható, hogy a jég hátán is
megél.
Külónósen pedig bizonyos, hogy egész halászatával 0 áll legkozelebb
rég letünt korszakokhoz ; mert neki a vadrózsa horgas tüs-
kéje, a kókényé, a galagonyáé is «horog» ; mester a természet adományainak
alkalmazásában s csakúgy vigyorog, mikor az úri halász
czifra szerszámjával nem boldogúl ; igen, mert a czigány igen ¡ól
tudja, hogy a hal azon a szerszâmon veszt rajta legbiztosabban, a
mely legkevésbbé fóltüno ; hogy a legjobb súlyozó a patak kóve, a
legjobb tutaj a száraz ág vagy gyékény.
Ezért van az, hogy valahányszor halászik, biztosan «bekeszegel».-
Nincs eredetibb kép. mint az, mikor a dádé lekuczorog a parton,
kiveti a horgát, egy sereg boglyas rajkó pedig rátíízi bogár szemét
• a VIZ szinén úszó pedzóre ; — a pedzó megrándúl, a dádé kiveti a halat
s az a szurtos had reá rohan, azután fú'zía ihanyra vetve, bebocsátja a
halat a vízbe. Csupa vigyorgó arcz, csupa czigànygyônyôrûség.
■m LH
DC., -Q ¡;
ri
'''■gj
Herman. O. A magyar halászat.