r . g1
F
i ■ iíl
A V A K IN G O L A .
Petromyzon fluviatilis, L inné.
IX tábla, 36.
F ó jeg y e i: a test nyujtott, hengeres, ángolnaszerü ; a bôr sima,
meztelen ; páros úszószárny nincsen ; a külónvált két hátsórényúszót s
a másodikkal egybeforrt kormányúszót gyönge porczos sugarak feszí-
tik ; a kerekre nyiló száj keresztállásban hasítékszerüen bezárható.
Sugárpata: osszefolyó. FA. feft—-3, a kormányúszóval együtt.
A fej hosszát. a tátott száj szélétól véve és mérve, kózel ötször
mérhetjük le a test hosszában; a száj csúcsban áll; de tátva, kissé
torokfelé nyiló; húsos ajakán köröskörül kurta rojtozat áll, a melyen
belül, még az ajakon, egy sor igen apróka fog van; erre kóvetkezik egy
sor szemólcsszerü fog, ismét befelé két sor valamivel nagyobb, zigzugosan
elrendezett fog ; még beljebb és keresztbe egy sárgás, éles-
szélü lemez látható, melynek két végén egy-egy foghegy emelkedik,
evvel szemben s az alsó állkapocsnak megfeleló fekvésben — szintén
keresztbe —■ egy íves, ót fürészes és a két végén hegyes foggal
ellátott lemez látható ; e két lemez közötti téren mindkét oldalon
három kerekes formájú, i—-3 foghegybe emelkedó lemez áll ; azalsó
állkapocsnak megfeleló részen belül még két fog meredezik, a melyen
túl a nyelv, mint valami szivattyú koloncza zárja el a bárzsing nyilását.
A szilványnyílások egy-egy szemátmérónyire állanak egymástól.
Az elsó hátsórényúszó a test elsó felében vagy kissé azon túl kezdódik,
íves vágású ; a második, a mely a kormányúszóba olvad,
TO vágású. Oldalvonaí nincsen.
Szín szerint a hátfél zóldeskék, aczélos fénynyel ; az oldalak sárgások
; a has ezüstfehér ; az úszók violások ; a szemcsillag aranysárga,
három sótétes folttal.
Ivik : májusban.
Fogása : aprószemü szákokkal.
A vak ingola tulajdonképen tengeri állat, mely ívás végett vonúl
a kisebb folyókba és patakokba. Az ívás kóves helyeken, ósszehor-
dott kavicsokból alkotott medenczékben tórténik; az ívás után az
öregek elpusztúlnak s három hét mulva kikél az ivadék, mely féreg-
szerü, fejletlen s 4— 5 évet tólt a vízfenék iszapjában — homokjában.
A negyedik vagy ötödik életévben, augusztus táján ezek a féregszerü
«halálczák» vak ingolákká alakúlnak át, útra kelnek s a tengerbe men-
nek, hol megnóvekedve, visszatérnek az édesvizekbe, hogy megívjanak
s elhaljanak. A vak ingola álczája, mely mint Ammocoetes sokáig faj
gyanánt állott a rendszerben, férgekkel és halivadékkal táplálkozik ;
de mondják, hogy kópülyós szájával a nagy halra is ráragad s
elpusztítja. A régi magyarság a szilványnyílásokat és az orrot is szemnek
véve, e halat «kilenczszemü»-nek nevezte.
Nagyság szerint eléri a 30 cm.-t, a mikor gyóngébb újjnyi vastagságú.
Húsát nálunk nem becsülik, pedig jóizü ; a tóbbek között Észak-
németországban, besózva és besavanyítva, kereskedelmi czikk.
Flterjedése: H e c k e l a Dunát, a Poprádot és «Frdélyt» említi;
P e t é n y i a Dunán kívül a Rákospatakot és a Garamot jegyezte fel
mellékvizeivel együtt.
A P L A N E R IN G O L A ,
Petromyzon Planeri, B lo c h .
Fójegyei : egészben az elóbbinek jegyeivel találnak; de az alsó
állkapocsnak megfeleló lemezen i 2 fog áll s a második hátsórényúszó
nem t o vágású.
A mondott fójegyeken kívül ez a faj az elóbbitól még abban is
külónbózik, hogy állandóan kisebb : 20— 24 cm. Nevezetessége
az, hogy ezen a fajon végezte M ü l l e r élettani vizsgálatait, a melyeknek
az ingolák átalakúlásának bebizonyítása s egy régi nagy tévedés
helyreigazítása volt az eredménye.
Flterjedése: H e c k e l a Murányi vólgyból, s a Béga patakból Lugos
mellett említi; én Nagy-Róczéról és az erdélyi részekben a Jára
patakból ismerem.
ü i