294 H IG V I Z E N V A LO HA L A S Z A T .
artikulus szól, a mely ott mint büntetó szerszám is szerepel s a melylyel
majd csak a jeges halászatnál fogunk megismerkedni.
A bérlók czibékje emlékeztet a Komárom és Szeged táján dívó
laptáros farhámra (144. ábra HM); van hevedere \ H) és póczke (P),
mely rendszerint egy erósebb para s lánczon függ, azért, mert a
kótéire vetve, jobban megfogja ezt
és nem igen csúszik ; a kótéire valé>
rávetése úgy tórténik, a mint ezt a
I 44. ábrán A mutatta.
A dereglyén minden legény számára
van ¡lyen czibék.
Hogy már a bérlók iparszerû
halászatával végezzünk, lássuk egyéb
halászgazdaságLikat is.
A ledtd helyhez kózel van a ha-
sil ó lanya, jégvermével, a bálazóval,
sóskamarával s a halásznépség laká-
sával ; no meg a « zsidóuiczái>al»
együtt ; tehát egész telepítvény melynek
messze ér a halszaga.
Az egy éjszakán kifogott hal a
laptár ládájáb(')l, erós, öblös kasokba
kerül ( 170. ábra), a melyek sorba
megtelnek s a hasílvkiiiiyhóba kerülnek,
hol az asztalokra dóntik.
Ekkoron a halásznépség asz-
szonya, lányserege már készen áll
élesre fent hasi'ló kesekkel ; a balkéz,
hüvelyk- és mutatc'mjja rongygyal van
kórültekerve, hogy jobban ¡s fog-
177. ábra. Czibék.
179. ábra.
Hasitókés.
hassa a halat, meg a hasító kés tévedésétól kár ne essék az ele-
venben ; mert szaporán kell azon dolgozni, nincs idó az óvatosko-
dásra.
Ez a basíló kés — azok között, a melyeket ismerek, a legczélsze-
rübb — elsó tekintetre különös egy jószág s azt hinnók, hogy óssze
van rongálva (179. ábraj ; már pedig helyes az.
K E R I T O H A L A S Z A T . G Y A LOM. 295
Pengéje nagyon hegyes s hátra csuklott, úgy, hogy éle rézsünt
fólfelé vágó: nyele vaskos : a pengének éle felóli alia kiszókó.
A halhasító késeknek számos fajtája van a Tisza, Duna, Körös
mentén ; de egy sem olyan czélszerí!, mint a Siófok bérlóinél dívó.
A munkát vezetó halászné kellôképen széthúzza a rakást, hogy
az asztal kórül elhelyezkedó lányok kónnyen hozzáférhessenek s
hozzálátnak a hasításhoz, melynek kóvetkezó a lefolyása.
A hasító a kihasítandó halat úgy
teszi maga elé, mint a hogyan a
180. ábra az olvasó felé áll ; erre
balkezével az asztalhoz szorítja, jobb
kezével pedig a halsórény hognárja
tóvébe teszi a hasító kés hegyét s
úgy üti keresztül a halon, hogy a
hegye a hugygyón szalad ki — amint
ezt az ábrán láthatjuk. Mire átdófte
a kést, az éle irányában úgy hasítja
ketté farka felé a halat, hogy a
halkormány az egyik felén marad ;
ekkor hasra állítja a halat s a kés
kiszókó állával ketté vágja a fejét;
ilyen módon a hal kétfelé válik s a
két lelet a hugygyótól a hónaljszár-
nyig a hasbór tartja együtt. Erre a
18 0 . Halhasitá.s.
késsel kikaparja a beleket, melyek
az asztalon rakásra gyülnek, a ki-
hasított halat pedig bedobja a kezeügyében álló kasba ( 1 78. ábra).
A belek azután rézüstókbe kerülnek, a melyekben a halzsírt kifó-
zik belólük; a halak pedig kasban a mosókádhoz hordatnak, hol apró
lányok a csutakkal ( 18 1 . ábraj, mely czirokból való, tisztára kimoso-
gatják s más, tiszta kasokba hányják.
Innen behordják a halat a sóskamrába, a hol ismét asztalra terí-
tik s egyenkint erósen besózva, szétterített alakban a sóskódakba
rakják ( 182. ábra). A sóskádban azután meghagyják 24—48 óráig,
hogy a só jól megszívhassa, azaz jól kihúzza belólük a vizet, mert ez
nagyon elómozdítja a ha! száradását.
Ii,,'.'
i
I i i