■ :7't
r■ i'Gf' i
Di :
rii
1
!
11. JE G E S HALÀSZAT.
Az okiratos tórténet bevezetó részében már el volt mondva, hogy
a torténeti hagyomány az ósi magyarsàgról azt a hirt hozta át nap-
jamkra, hogy télen át a vizekhez költözött s ott halászattal foglal-
kozva vàrta be a tavaszt. Az is volt mondva, hogy némely helység
meg mai napság is bizonyos ünnepélyességgel vonul ki a jegeshalá-
szatra; el volt mondva, hogy ilyen népszokások eredet szerint rendesen
ósidók homályába vezetnek s az illetó alkalom illetôleg foglalkozás
ósi voltáról tanúskodnak.
E fólfogás helyességét csak erósbíti a ma is éló jegeshalászatnak
tüzetesebb szemlélése, mely arra tanít, hogy egy valóban kimivelt,
tehát régi népfoglaikozással van dolgunk.
A magyar nép jegeshalászata fogás és szerszámjárás szerint külónálló
csoportot alkot, a melyben a hígvízen való halászat fóbb
csoporpai úgyszólván tükrózódnek, illetôleg ismétiódnek. Az a módo-
sitás, a melyet a jégkéreg természete a szerszám tekintetében meg-
kóvetel, a legszebb színben mutatja és bizonyítja a magyar halászságnak
éleselméjú' voltát.
Az eddigi beosztáshoz alkalmazkodva, a jegeshalászatot tóbb
csoportra bonthatjuk.
1. A rekespió jegcshaláspai.
2. A kerító jcgeshaláspaL
3. Aq emeló ¡egeshaláspaí.
4- A hajtó jegeshaldspal.
5- E spigonynyal való jegeshaláspat.
6. A horoggal való jegeshaláspal
7. A dorongolds.
Am vegyük eló e csoportokat abban a sorrendben, mely az eddio-
ismertetett fogások és szerszámjárások sorrendjéhez illeszkedik s a
kimutatott hét módot foglalja magában.
J E G E S H A L A S Z A T . 379
A rekesptó jegeshaláspal ugyanazokkal a szerszámokkal él, a melyeket
részint már az ósi elemek között, részint az éló gyakorlat során
megismertünk.
A Fertó ésSzernye-vidék halásza késó ószszel rendbeszedi a kürtót,
illetôleg vejszét és bevárja a jeget. A midón a jég elég erós arra,
hogy az ember bátran járhat-kelhet rajta, a halász kiszáll a jegelló
vagy lekelóvassal (259. ábra), mely vésó formájú s másfél méteres
nyélre van ráverve, hozzá a szákkal és a tarisznyával. A helyszínére
érve, elsó dolga, hogy a kürtóból, illetôleg vejszéból a jeget a
lekeló vassal óvatosan kitórdelje s a szákkal kiszedegesse. Ezt minden
reggel meglsmétli, hogy a szerszám belsó járóin mmdig
hígvíz legyen.*
Ez a rekesztés külónósen oly vizeken, a melyek
egész terjedelmókben be szoktak fagyni, tehát tóságokban,
holt- vagy igen lassú folyású folyóágakban, a hol
t. i. természetes lékek nem igen képzódnek, igen jól
(izet: mert a hal a ¡ég alatt megszorúl a levegóvel
érintkezó élóvíz dolgában s megérezvén, a nyilt vej-
szébe tódúl, természetesen saját vesztére.
Az Ecsedi láp és a Szernye csikásza hasonlóképen
számít s egész télen át üzi mesterségét: kljegeli. a befa-
gyott lápkutakat és vészekel s beállítja csikkassál, mely
télen jobban fizet; az okot már tudjuk.
A keríló jegeshaláspal hatalmas mód s a legjellem-
zóbbek kózé tartozik.
259. ábra. Je g e lló
v a g y leke lo vas.
A magyarság tengerén, a Balaton sík jegén dívó, természetesen,
leginkább ki van lejlódve; sót bátran el lehet mondani róla, hogy ez
a balatoni halásznak fófoglalkozása ; — sót, hogy halász indulatá-
nak is a leginkább megfeleló mód; mert azt nemcsak úzni, hanem
ezer veszedelem kózt merni is kell; a hol pedig a merészségról van
szó, ott a tihanyi, kenessei, foki, keszthelyi s a tóbbi bokrok mindenha
helytállanak.
A ki nyáron vagy ószkor megbarátkozott veU)k, elkisérte ingó
fifi :
P P ;
i!:,
y ■
iií't fi
k t ri
í 8 ' f i
ri. !:
P P
3 .r:
. ' um.
í r i r " ' ' f i -
* A leirt lekelóvas szolnoki forma s ott a kerí ló jegeshalászatnál dívik; hasonló hozzá
a Fertó vidéki ; néhol a halász csak a szák nyelévei vagy baltával tòri fel a jeget.